Egészséges életmód

Szívbetegségek kezelése során alkalmazott vitaminok

Vitaminok szerepe a beteg szervezetben 5. rész


A vitaminok szerepe a különböző szívbetegségek kezelése során nem annyira ismert, mint ahogy azt gondolnánk. Ráadásul a rendelkezésre álló kevés ismeret sem ment át úgy a gyakorlatba, ahogy az elvárható lenne. Nyugodtan írhatnám a fejezetcímben szereplő igét feltételes módban is, de ez sajnos további félreértésekre adna lehetőséget, ezért a továbbiakban csak a már szakfolyóiratokban közölt vizsgálati eredmények ismertetésére szorítkozom a teljesség igénye nélkül.

 

A szív biokémiai folyamataiban a vitaminok közül elsősorban a B-vitamin-család és az antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező vitaminok játszanak meghatározó szerepet. Ez érthető is, hiszen a szív működéséhez nagyon sok energiára van szükség. Szervezetünk energia-háztartásának fenntartásában szerepet játszó számos folyamat katalizátora valamelyik B-vitamin. Az energiatermelés során gyakran jelennek meg a szabad gyökök, mint energiafelesleget szállító, rendkívül veszélyes melléktermékek. Ezek hatástalanítására többek között antioxidáns, más néven gyökfogó tulajdonságú vitaminok jelenléte szükséges.

 

A különböző szívbetegségek kezelése során számos esetben próbálkoztak különböző vitaminok napi szükségletet meghaladó mennyiségben történő alkalmazásával. Az elkövetkezőkben bemutatott példák zöme sajnos nem ment át a napi rutinba, mivel a nagy dózisú vitaminbevitel gyakran nem várt mellékreakciókat váltott ki a szervezetben, melyek megfelelő követése nem minden esetben oldható meg.

 

A betegek nem egyformán reagálnak a nagy mennyiségű vitaminbevitelre, melynek következtében nehezen tervezhető a kezelés.

 

A B-vitaminok esetében sokan azért kérdőjelezik meg a nagy mennyiségű vitaminbevitel jelentőségét, mert az iskolában azt tanuljuk, hogy a vízben oldódó vitaminok feleslege fel sem szívódik, vagy ha igen, akkor gyorsan „kipisiljük”. Ez a szemlélet nem helytálló és sajnos sok tévedésre ad lehetőséget. Egyrészt a megadózisú vitaminpótlást próbálja elfogadtatni, veszélytelenségét igazolni. Másrészt az orvosok nem veszik komolyan azokat az eredményeket, melyek az ilyen mértékű vitaminpótlással már megszülettek. Egészen egyszerűen úgy hiszik, valamilyen vizsgálati hiba vagy tévedés áll a háttérben. Valójában egyik tábornak sincs igaza. Tudomásul kell venni, hogy a nagy dózisú B-vitamin-pótlás olyan kémiai folyamatokat képes kiváltani, befolyásolni, melyek a táplálékkal bevitt vitaminok esetében nem észlelhetők. Ez óvatosságra kell hogy intse azokat az egészséges embereket, akik olvasnak valahol valamilyen megelőző céllal javasolt szupervitamin-kúrát és ki akarják próbálni. A problémát elsősorban az okozza, hogy az előidézett változás mögött nem egy folyamat, hanem egy reakciósorozat áll, melynek egyes lépései személyfüggők lehetnek, azaz a betegek nem egyformán reagálnak a nagy mennyiségű vitamin adagolására.

 

 

B3-vitamin (niacin, nikotinamid)

A nagy mennyiségben bevett B3-vitamin egyik legjellegzetesebb következménye a koleszterinszintre gyakorolt hatása. Csökkenti az összkoleszterinszintet, az ún. „rossz” koleszterin (szakmai nevén LDL) szintjét és az össztrigliceridszintet. Ugyanakkor emelkedik a „jó” koleszterin (HDL) mennyisége. Ez a mondat olyan szépen hangzik, hogy még a hozzá nem értő is feltehetné a kérdést, miért világméretű probléma a koleszterinszint-emelkedés jelensége, ha ilyen egyszerűen, B-vitamin-fogyasztással gyakorlatilag szinten tartható.

 

A válasz nem túl bonyolult: nézzük meg, mennyi niacin képes ezt a hatást elérni. A vizsgálatok során a legkevesebb alkalmazott mennyiség a napi 50 mg volt, de akad olyan eredmény is, melyet napi 1500 mg niacin bevitelével értek el. Ehhez tegyük hozzá a már ismert mellékhatások sorozatát: napi 200 mg niacin alkalmazása értágulást, arcpirulást, szédülést, gyomorégést, vércukorszint-emelkedést és részleges májkárosodást okozott. Ebből látható, hogy csak igen komoly orvosi felügyelet mellett lehet ilyen kúrával próbálkozni!

 

Azt is megfigyelték, hogy az összkoleszterin- és az LDL-szint csökkenése egy kúra során sokkal később kezdődik meg, mint ahogy a HDL-szint emelkedni kezd. Kisebb mennyiségű niacin már képes a HDL-szintet emelni, nem képes viszont az LDL-szintet csökkenteni!

 

Ugyanakkor a niacin a különböző koleszterinszint-szabályozó gyógyszerek hatását kiválóan segíti. Az egyik legismertebb ilyen gyógyszermolekula-család a „sztatinok” (lovastatin, pravastatin, simvastatin stb.). Számos vizsgálatban sikerült igazolni, hogy a niacinnal történő együtt adás csökkenti a gyógyszer szükséges mennyiségét, valamint a koleszterinszint-csökkenés mértéke nagyobb.

 

 

B6-, B12-vitamin, folsav

A sorozat előző, negyedik részében részletesebben kitértem a szív- és érrendszeri megbetegedések új rizikófaktorára, a megemelkedett homociszteinszintre, amely az esetek többségében a B6-, B12-vitaminok és a folsav szintjének csökkenésével jár együtt. Kézenfekvőnek tűnt a lecsökkent vitaminszintek helyreállításával megpróbálni a kockázatot csökkenteni.

 

Egy 1990-ben végzett vizsgálatban napi 120 mg B6-vitamint adagoltak egymagában. Nem észleltek homociszteinszint-csökkenést, ami egyértelműen igazolta, hogy a három vitamin együtt történő bevitele lehet csak igazán eredményes.

 

A B6-vitamin-terápia nem volt teljesen eredménytelen, a beteg szervezetben az összkoleszterinszint 10%-kal, az LDL-szint 17%-kal csökkent.

 

1993-ban Dél-Afrikában végeztek el egy olyan klinikai vizsgálatot, melynek során napi 10 mg B6-, 0,4 mg B12-vitamint és 1 mg folsavat adtak. Hat hét után a betegek vérében normalizálódott a homociszteinszint.

 

Egy 1998-ban nyilvánosságra hozott vizsgálat során napi 1 mg folsav, 7,2 mg B6- és 0,02 mg B12-vitamin 8 héten keresztüli szedése 30%-kal csökkentette a vérben mérhető homociszteinszintet. A vizsgálatban 132 beteg vett részt.

 

Több tanulmány foglalkozott a folsav kérdésével, melyet önállóan is sikerrel alkalmaztak. 1998-ban a neves angol orvosi szaklap, a British Medical Journal hasábjain megjelent egy tanulmány, amely 12 olyan vizsgálatot hasonlított össze, melyben több mint 1100 ember vett részt, akik naponta 0,5–5,0 mg folsavat szedtek. Az összesítés legfontosabb megállapítása szerint a vizsgált személyek vérében a homociszteinszint átlagosan 25%-kal csökkent.

 

Egy ír tanulmány a szükséges folsavmennyiségeket vizsgálta. Az már korábban kiderült, hogy a folsav nagy dózisú adagolása nem hozza meg a dózisnövekedéssel arányosan gyorsabb javulást, jobb eredményt. Dacára a forgalomban lévő 3 és 5 mg-os folsavtablettáknak, az esetek többségében feleslegesnek tűnik a napi 0,4 mg mennyiséget meghaladó folsavbevitel! Az említett tanulmány szerint a homociszteinszint-csökkentés esetén a 0,2 és 0,4 mg-os folsavbevitel teljesen azonos eredményt adott. 0,1 mg folsav viszont nem bizonyult elegendőnek. Később több tanulmány is foglalkozott a beadandó folsavmennyiség kérdésével, és egybehangzóan kiderült, hogy a napi 0,2–0,4 mg folsav tökéletesen elegendő a cél elérése érdekében.

 

A homociszteinszinttel kapcsolatban közölt vizsgálatok eredményeit áttekintve megfigyelhető, hogy a homociszteinszint egyértelműen csökken a vitaminbevitel hatására, de nem kapunk egyértelmű választ arra a kérdésre, vajon a homociszteinszint csökkentése mérsékli-e a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, illetve mérséklődik-e a már megbetegedett emberek állapotának további romlása vagy a halál kockázata. Ez utóbbi információ lenne az igazi mérföldkő a szívgyógyászat területén. Kivételként szerencsére két vizsgálat is ismert, melyek várhatóan megadják a választ erre a kérdésre is. Az egyik eredményeit 1998-ban hozták nyilvánosságra. A Harvard Egyetemen végzett, 14 évig tartó megfigyeléssorozat a folsavadagolás következményeként a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának 30%-os csökkenését mutatta ki. A másik napjainkban is tart, és a kockázatra gyakorolt szerepéről még nem áll rendelkezésre elegendő adat. Amennyiben a végeredmény megerősíti a homociszteinszint-csökkenés és az ezzel kapcsolatos betegségek kockázatának csökkenése közötti összefüggéseket, a három vitamin kombinációja hatékony gyógyszerkészítménnyé válhat a szívgyógyászat területén.

 

 

C-vitamin

A C-vitamin az egyik legfontosabb, a bevezetőben már említett antioxidáns tulajdonságú vitamin, amely szerepet játszik a szív működésében. Egyik fontos feladata az E-vitamin regenerálása. Képes a gyökök energiáját átvett vitamint energiafeleslegétől úgy megszabadítani, hogy közben nem roncsol más molekulákat. Ezzel fokozza az E-vitamin hatékonyságát.

 

A C-vitamin működése a vérben mérhető zsírsavszintek követésével figyelhető meg. 1997-ben Marylandben végzett vizsgálat során 3 héten át hetente egyszer zsíros ételeket fogyasztottak a megfigyelt személyek. Amennyiben az étellel együtt 1000 mg C-vitamint és 800 NE E-vitamint is bevettek, úgy evés után 4 órával sem emelkedett a vér zsírsavszintje, nem keletkeztek a szabad gyökök által elroncsolt zsírsavmolekula-töredékek sem. Aki nem fogyasztott C- és E-vitamint, annál az érfalak tágulásának mértéke evés után lecsökkent. Ez a hatás a zsírbevitelt követő 4. órában is észlelhető volt. Az érfal merevedését a C- és E-vitamin gátolta meg. A bevitt vitaminmennyiségekből az is látszik, hogy egészségünk megőrzése nem a vitaminadagok emelésével, hanem a zsíros ételek fogyasztásának korlátozásával biztosítható hatékonyan!

 

 

E-vitamin

Az E-vitamin szívre gyakorolt hatását vizsgáló egyik legfontosabb tanulmány a Finnországban végzett úgy nevezett ATBC vizsgálat. Több mint 27 000 dohányzó férfi egészségi állapotát figyelték 8 éven át úgy, hogy a megfigyeltek naponta 20 mg béta-karotint és 75 NE (50 mg) E-vitamint kaptak. Bár a vizsgálat elsődleges célja a béta-karotin daganatképződés-gátló szerepének igazolása volt, közben a megfigyeltek egészségi állapotát az összes szerv, így a szív vonatkozásában is követték. A vizsgálat alapcélkitűzése a várttal ellenkező eredményt hozott (le kellett állítani a béta-karotin-bevitelt, mert a várt csökkenés helyett növekedett a tüdőrákosok száma!), az E-vitamin-bevitel következményeként 4%-kal csökkent a szív- és koszorúér-megbetegedések száma!

 

Az E-vitamin a leghatékonyabb antioxidáns vitamin szervezetünkben. Segítségével az úgynevezett „rossz” koleszterinben található telítetlen zsírsavak megvédhetők a szabad gyökök roncsolásától, mérsékelhető az érfalakra lerakódó zsír mennyisége. Egy 1996-ban közzétett tanulmányban kimérték, hogy napi 335 mg (500 NE) E-vitamin bevitele szükséges, hogy a szabad gyökök ne legyenek képesek az LDL zsírsav láncait szétszakítani.

 

 

F-vitamin (telítetlen zsírsavak)

A telítetlen zsírsavak fogyasztása ma már klasszikusnak számító védekezési módszer a szív- és érrendszeri megbetegedések elleni küzdelemben. A módszer hátterében viszonylag kevés a klinikai adat, ami meglepő is meg nem is. Meglepő, hiszen régóta ismert az a megfigyelés, hogy a sok, tengeri eredetű halat fogyasztó népek körében jelentősen alacsonyabb a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Ugyanakkor nem meglepő, amennyiben ismerjük a vizsgálatok eredményeinek elfogadási feltételeit: csak bizonyított ok-okozati összefüggés esetén beszélhetünk hatásról. A telítetlen zsírsavak esetében olyan összetett folyamatsorozattal állunk szemben, melyet vizsgálni rendkívül nehéz és költséges.

 

Egy 1994-ben publikált vizsgálat során, melyben 350 ember vett részt, a napi 6 gramm finomított halolajat tartalmazó kapszulák fogyasztása 6 hónap múlva jelentős HDL („jó” koleszterin)-szintemelkedést eredményezett. A 6 gramm finomított halolaj kb. 3 gramm úgynevezett omega-3 telítetlen zsírsavat tartalmaz. Ez a zsírsavtípus szükséges a szervezet megfelelő egyensúlyának megőrzéséhez. Ehhez hasonló vizsgálati eredmény nagyobb számban is fellelhető a szakirodalomban. A HDL-szint emelkedése önmagában nem biztosíték a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkenésére, illetve a beteg szervezet gyógyulására, de fontos tényezőjévé válhat meghatározott feltételek között.

 

 

Kolin

A kolin a B-vitaminok családjába tartozó vitaminszerű anyag, amely nem valódi vitamin, hiszen a szervezet képes előállítására, bár nem mindig termel elegendő mennyiséget. Általában az úgynevezett B-vitamin-komplexek tartalmazzák, de – ha ritkábban is – előfordul önálló készítményként is. Nagyobb mennyiségben történő alkalmazása a többi B-vitaminhoz hasonlóan a vér koleszterinszintjét normalizálja.

 

Egy 1995-ben nyilvánosságra hozott vizsgálat során 32 beteg kapott naponta háromszor 3,5 g kolint evés előtt. 30 napig tartó kezelés után a betegek vérében jelentős HDL-szintemelkedést tapasztaltak.

 

 

Q10

A Q10 nevű koenzim számos területen bizonyította bevitelének létjogosultságát. Az egyik ilyen fontos terület a szívbetegségek köre. Sajnos klinikai vizsgálat erről a területről viszonylag kevés található, és azok is elsősorban bevitelének biztonságosságáról szólnak.

 

Amit eddig biztosan tudunk:

• bevitele 75–600 mg/nap mennyiségben biztonságos;

• gyógyszerekkel kombinálható;

• számos gyógyszer mennyisége csökkenthető együtt szedéskor.

 

A Q10 is a B-vitaminokhoz hasonlóan a szív energiaellátásában játszik meghatározó szerepet. Az energia-háztartásban szerepet játszó anyagok bevitelének hatása nehezen hozható összefüggésbe a különböző betegségekkel, annak ellenére, hogy számos betegség kialakulásához az energiaellátás zavara jelentős mértékben járul hozzá. Az energiaellátás zavara gyakran valamelyik tápanyag hiányának tudható be, és ezzel visszakanyarodtunk a hiánybetegségek problémaköréhez, melyek teljesen függetlenek a különböző szervektől.

Dr. Szabó Oszkár
IX. évfolyam 2. szám

Címkék: szívbetegségek, vitaminok

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.