Egészséges életmód

Tejútelágazások 2.

A bajok okozói: tej és más állati fehérjék


Csontritkulás, ízületi bajok

Korábban széles körben elterjedt a tanítás, hogy ha sok tejet iszunk és különböző tejtermékeket is fogyasztunk rendszeresen, keményebbek, erőteljesebbek lesznek csontjaink. Ugyanakkor kiderült, hogy a táplálkozásunk „finomodása” a sok mesterséges ízfokozó, színezék, konzerválószer, a negyven nap alatt vágásra érett csirkék húsának fogyasztása egyértelműen gyengítette csontjainkat, de az ízületi csontvégeket borító porcréteg kopásállóságát is gyengítette.

 

Ebben a folyamatban nyilvánvalóan szerepe van a hormonális változásoknak, és nemcsak a nők esetében. Emellett lényeges hangsúlyoznunk, a kopásokra figyelmeztető tünetek megjelenése előtti időszakra jellemző – mely több évtizedet is jelenthet – a konvencionális, állati eredetű fehérjékben gazdag, felturbózott étkezés. Ez nőknél a menstruációs ciklust meghosszabbítva az ösztrogénszintet magasan tartja, majd a drasztikus ösztrogénszintesés miatt bekövetkező változókori tünetek felerősödésével megzavarja a kalcium felszívódását és beépülését a csontokba a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy belső elválasztású  hormontermelésének szabálytalanná válása miatt.

 

Ugyanezek a folyamatok játszódnak le a férfiak szervezetében, amikor a tesztoszteron termelődése hirtelen, rendkívül rövid idő alatt csökken, és ez a csökkent nemi hormonaktivitás negatív hatással van a korábban egyensúlyban levő anyagcsere-folyamatokra. Ugyanakkor lényeges, hogy az állati fehérjék fokozzák a szervezet savtermelését, emiatt vérünk és szöveteink savasabb kémhatásúakká válnak. Ennek közömbösítéséhez anyagcserénk a csontjainkból kalciumot von el. Kiderült, hogy ha szervezetünk fehérjeigényét inkább növényi fehérjékkel elégítjük ki, akkor a csontritkulás lehetősége és a csonttörések előfordulása minimálisra csökkenhet.

 

Vesekő

A vizeletben oldott állapotban levő ásványi anyagok kicsapódnak. Az apró kövek szinte tünetmentesen távoznak, a nagyobbak szűkíthetik vagy el is zárhatják a vizelet útját még a hólyag előtt vagy a húgyvezeték hólyagi kilépésénél. Ezért akadályozottá válik a vizelet tovahaladása és a vizeletürítés, miközben a vese felől fokozódó nyomásviszonyok hatásár a kezdetben tompa deréktáji fájdalom jelentkezik, majd ha a kő csak nehezen jut tovább vagy teljesen elzárja a vizelet útját, erős, hirtelen fellépő, görcsös fájdalmat okozhat (vesekőkólika). A fájdalom a vesetájékról lefelé sugárzik a húgyhólyagba, húgycsőbe, lágyéktájékra, nemi szervekbe. Ha a kő lejut a hólyagba, a tünetek enyhülnek vagy teljesen meg is szűnnek. A roham percektől akár órákig is eltarthat. A roham megszűnhet akkor is, ha a kő marad, ha a pangás miatti nyomásfokozódás megszűnik. Ebben az esetben azonban egy újabb roham esélye megmarad.

 

Igaz, hogy előfordulnak genetikailag hajlamosított esetek vagy a húgyúti fertőzések következményeként meginduló vesekő-képződési folyamat. A leggyakoribb hajlamosító és okozati tényező azonban kétségtelenül a táplálkozás. Több kutató egyaránt összefüggést talált a vesekövesség és az állati eredetű fehérjék fogyasztása között. A napi 21 grammnál több állati fehérjét fogyasztók esetében a korreláció meggyőző, egyértelmű. Az állatifehérjefogyasztás növelése nemcsak a jövőben keletkező kőképződést valószínűsíti, de egy műtéti vizemegoldás utáni kiújulást is. Ezt a kiújulást a táplálkozás megváltoztatása, az állati fehérjék csökkent fogyasztása, illetve teljes elhagyása egyértelműen megakadályozza.

 

A korai demencia túlnyomó részben arra a populációra jellemző, ahol a legtöbb zsírt és legkevesebb gabonafélét fogyasztják

 

A kőképződés elindításában szerepe lehet a szabad gyökök aktivitásának, melyek az állati fehérjék anyagcsere-folyamatai közben, oxidatív reakciók eredményeképpen bőségesen keletkeznek. Ezeket a szabad gyököket semlegesítik az antioxidánsokat tartalmazó növényi táplálékok, zöldségek, gyümölcsök. A tej és tejtermékek szerepe a tej magas kalciumtartalma folytán értékelődik fel a meglehetősen gyakori kalcium-oxalát kövek jelenléte miatt. Bár az oxalát részben belső anyagcseretermék, részben növényi eredetű és táplálékként jut szervezetünkbe (sóska, spenót, kávé, karfiol, retek, paradicsom stb.), de felszívódását a savanyú jellegű béltartalom és a bőségesen fogyasztott finomított szénhidrátok segítik.

 

A vérből a vizeletbe történő kicsapódásnál a kalciumnak van döntő szerepe, mivel a felsorolt növényekből aránylag keveset fogyasztunk ahhoz, hogy ez segítené, fokozná a gyakori kalcium- oxalát-kövek keletkezését.

 

Demencia

Újabb gond a tejúton a demencia. Tulajdonképpen egyes agyterületek/agykérgi területek sejtjeinek károsodása miatt kialakuló tünetegyüttesről van szó. Az egyik esetben az erek bántalmazottsága az oka az agysejtek degenerációjának, míg a másik esetben az, hogy Alzheimerkórban amiloid fehérje rakódik le a sejtekben.

 

Az érrendszeri demencia mögött gyakoriak a szélütések vagy stroke-ok, melyek az apró agyi erek, az arteriolák szakadásának, elzáródásának következményei. Ezek az érsérülések az esetek zömében nem járnak felismerhető tünetekkel, így némák maradnak és nem is diagnosztizálhatók. Halmozódásuk emlékezetkieséssel, a hosszú távú, majd később a rövid távú emlékezőkészség romlásával járhat. A háttérben itt is a magas vérnyomás, a vér emelkedett koleszterinszintje és a szabad gyökök felszaporodása áll.

 

Kiderült, hogy a szellemi hanyatlás mögött döntően környezeti tényezőket találunk. A korai demencia túlnyomó részben arra a populációra jellemző, ahol a legtöbb zsírt és legkevesebb gabonafélét fogyasztják. A betegség szempontjából fontos még a vér E- és C-vitamin-, valamint szelénszintje, mivel ezek mérséklik a szabad gyökök aktivitását. Az E- és C-vitamin szinte kizárólag növényi eredetű táplálékokban található.

 

Ha csökkentjük az állati eredetű fehérjék fogyasztását, elkerülhetjük a szabad gyökök degeneratív hatását, és nemcsak látásunk tekintetében

 

Az is tisztázódott, hogy a folsav hiánya fokozza az Alzheimer-kór kifejlődésének kockázatát. Folsav főként a sötétzöld levelű zöldségfélékben található. A homociszteinről pedig kiderült, hogy elősegíti ennek a betegségnek a kialakulását. A homocisztein tulajdonképpen aminosav, mely főképpen állati eredetű fehérjék alkotórésze.

 

 

Látásproblémák

A szemészetben használatos technológiák fejlődése adja az emberek számára talán a legnagyobb reményt a – főképpen időskori – szembetegségek gyógyítására. A kísérletek és kutatások, megfigyelések azonban azt jel-leginkább fontos szerepet játssza két nagyon jelentős szembetegség kialakulásában és gyógyításában. A szürke hályogra (katarakta) és a sárgafolt-degenerációra (makula degeneráció) gondolunk.

 

A sárgafolt a retinán (ideghártya) az éleslátás helye. Sorvadása az időskorúaknál  visszafordíthatatlan vakságot okoz. A sárgafolt körül található zsírsavakból fény hatására szabad gyökök keletkeznek, melyek elpusztítják a szomszédos sejteket. Hatásukat felfüggeszthetjük megfelelő antioxidánsokkal. Ezek pedig főképpen zöldségekben és gyümölcsökben találhatók. Ez azt jelenti, hogy megfelelő táplálkozással a sárgatest-degenerációt akár 70-88%-ban megelőzhetnénk. A leghatásosabbak a karotinoidok. Ezeket legnagyobb mértékben a spenótban, sárgarépában és citrusfélékben találjuk. A lényeg, hogy ezeket a növényi táplálékokat természetes formában, tápegészként, frissen, főzésnek, párolásnak is csak mérsékelt hővel és ideig kitéve készítsük el és fogyasszuk.

 

Ha a szervezetünk fehérjeigényét inkább növényi fehérjékkel elégítjük ki, akkor a csontriktulás lehetősége minimálisra csökken

 

Daganatos megbetegedések

Ha mindezek mellett csökkentjük vagy teljesen megszüntetjük az állati eredetű fehérjék felhasználását, akkor elkerülhetjük e tápanyagok emésztése és anyagcsere-folyamatai során keletkező szabad gyökök degeneratív hatását, és nemcsak látásunk tekintetében. Természetesen a táplálkozással egyértelműen összefüggő betegségek sorából a rák sem maradhat ki. Az egyik legerősebb rákkeltő anyag az aflatoxin. Penészgomba, mely bőségesen előfordul a nem kellően megszárított kukoricaszemeken és a földimogyorón. Az állatkísérleteknél ezt az agyagot használták előszeretettel, mivel viszonylag kis mennyiségben is erősen rákkeltő. Sejtméreghatásánál fogva tanulmányozhatóvá vált a rákos elváltozások folyamata a kezdő stádiumtól a rosszindulatú sejtburjánzásig.

 

A rákos folyamatot három fázisra oszthatjuk. Az első a bevezető vagy iniciáció. A karcinogén, rákkeltő anyagok, mint az alfatoxin és a nitritek, a sejtek DNS-ében mutációt hoznak létre. E folyamat megindításáért felelős az oxidáz enzim, mely lebontja a kémiai anyagokat, miközben pl. az aflatoxin lebomlási származékai a sejtek DNS-éhez kötődve mutációt okoznak. Ezek a mutánsok átadódnak az új sejteknek és azok szaporodása felgyorsul.

 

Ha csökken a fehérjebevitel a tápanyagokkal, csökken az oxidázaktivitás. A csökkent  oxidázaktivitás esetén az aflatoxin anyagcsere-folyamata alacsony szinten marad, kevesebb olyan melléktermék keletkezik, mely a sejtek DNS-éhez kapcsolódva mutációt és ezzel az immunrendszer ellenőrzése alól kiszabaduló sejtszaporodást indít el.

 

A második stádium a beindulás, a promóció. Megindul a mutálódott sejtek szaporodása. Ez a folyamat reverzibilis, vagyis visszafordítható. Minél hamarabb fel kell ismerni a rákos sejtszaporodás megindulását és meg kell szüntetni a rákos szövetburjánzás növekedési feltételeit. És itt értékelődik fel a táplálkozás semmi mással nem helyettesíthető és egyszerűségében, mellékhatások nélküli voltában pótolhatatlan szerepe.

 

A harmadik stádium az előrehaladás, a progresszió, a rákos sejtek erőteljes szaporodása és betörése más szövetek sejtjeibe. Így a folyamat átterjed a kialakulás helyéről, szervéből más szervekbe. Ez a folyamat irreverzibilis, visszafordítani nem lehet. Beavatkozás csak radikális eszközökkel, műtétekkel, kemoterápiával kecsegtethet eredménnyel. Bár erre csak akkor van esély, ha a rosszindulatú szövetburjánzás oki tényezőit sikerül felderíteni és megszüntetni. A teljesség igénye nélkül vizsgáljuk meg az emlőrák kialakulásának körülményeit, a hajlamosító okokat és a betegség elkerülésének lehetséges eszközeit. Nézzük tehát meg, milyen kockázati tényezők játszanak közre az emlőrák kialakulásában.

 

Az ösztrogén és más hormonok emelkedett szintje a nyugati táplálkozás egyenes következménye, és összefüggésben van a mellrák kialakulásával

 

Magas koleszterinszint. A fokozott állatizsír-fogyasztás, főképpen a tej szerkezeti szétbontásával vaj és sajt létrehozásával, mely utóbbi magas tejzsírtartalma mellett magas fehérjetartalmával egyaránt hozzájárul a magas vérkoleszterinszinthez.

 

Magasabb ösztrogénszint. Az ösztrogén és más hormonok emelkedett szintje a nyugati  táplálkozás egyenes következménye, mely zsírokban és állati eredetű fehérjékben egyaránt gazdag. Természetesen tudnunk kell, hogy az ösztrogénszintet és a másik jellegzetes női hormonnak, a progeszteronnak a szintjét a hipotalamusz-hipofízis agyi központok által termelt stimuláló hormonok, a petefészek hormontermelő tevékenységét serkentő és tüszőérlelő hormon, az FSH (follikulus stimuláló hormon) és a tüsző felrepedése és a belőle kiszabaduló sárgatest helyén növekvő sárgatest felépítését szabályozzák.

 

A női nemi hormonok emelkedett szintje, mely egyértelműen az állati fehérjékben és zsírokban gazdag táplálkozás egyik következménye, az első menstruáció korai megjelenését eredményezi (11 éves korban).

 

Az említett táplálkozás folytatása – melyben a tej és főképpen a húsok mellett a tejtermékek, sajtok, túrók játsszák, a főszerepet – egyértelműen a hosszabb reprodukciós ciklus irányába mutat. Ebben az esetben a prolaktinszint is magas az 55–64 év közötti nőknél. Ez a hormon indítja el és tartja fenn a tejtermelést, melyre ebben az életkorban már aligha van szükség.

 

A genetikai tényezők szerepe kevesebb, mint az a köztudatban jelen van. Kiderült, hogy mindössze 3%-ért tehető felelőssé a családi hajlam. Az 1994-ben felfedezett és az emlőrák kockázatára hatást gyakorló gének közül a BRCA-1 és a BRCA-2 érdemelt a legnagyobb figyelmet. Kiderült, hogy ha ezek a gének mutálódnak, növelik az emlőrák és a petefészekrák kockázatát. A mutált gének az utódokba is átadódnak, öröklődnek. Jelenlétük nem jelentik mindenképpen a betegség kifejlődését. A döntő tényező ebben az esetben is a környezeti hatások és ebben legfőképpen a táplálkozási szokások, a zsírok, állati fehérjék és összességében az immunrendszer állapota.

 

Ami pedig a környezetünkben fellelhető vegyi anyagok rákkeltő hatását illeti, kiderült, hogy szerepük sokkal kevésbé jelentős és meghatározó, mint táplálkozásunk jellege. Ennek ellenére tartózkodnunk kell az olyan táplálékok felvételétől, melyek ipari szenynyezéssel állhatnak kapcsolatban. Ilyenek a dioxinok, melyek nem bomlanak le, ha bekerülnek a szervezetünkbe. A zsírraktárakban felhalmozódnak és elősegíthetik a ráksejtek szaporodását. Bár ennek szerepe csak abban az esetben jelentős, ha valaki nagyobb mennyiségben fogyaszt húst, tejtermékeket és halat. Dioxinokkal ugyanis állati termékek révén jut kapcsolatba az ember.

 

Egy másik kémiai anyag a környezetünkben, melyről úgy gondolják a kutatók, hogy szerepe lehet az emlőrák és más daganatos elváltozások kialakulásában, a policiklikus aromás szénhidrogének, melyek előfordulnak az autók kipufogógázaiban, gyárkémények füstjében, kőolajtermékekben, kátrányban, dohányfüstben. Ezeket az anyagokat anyagcserénk lebontja és eközben olyan mellékter-mékek keletkeznek, melyek reakcióba lépnek a sejtek DNS-ével, összekapcsolódnak vele és ezek az adduktok az első lépést jelentik a rák kialakulásának útján, az ún. bevezető, iniciáció stádiumban. Ennek a kezdő, bevezető stádium beindulásának alapfeltétele döntően a nyugati típusú, állati termékekben, fehérjékben, zsírokban gazdag táplálkozás.

 

Az emlőrák megelőzésének kérdésében lényegesek a szűrések. Különösen fontos ennek rendszeres, folyamatos végzése, ha valaki BRCA-mutáns hordozója. A mammográfia és a BRCA génekre irányuló genetikai teszt nem jelent igazi megelőzést. Csupán azt jelenti, hogy a folyamat elérte a kimutathatóság határát, a 2. stádiumot, a beindulást, a promociót. Igaz, innen táplálkozási reformmal még van visszaút.

 

Az emlőrák után nem kerülhetjük meg a vastagbél-végbélrák témakörét sem. Kiderült, hogy a környezeti tényezők közül itt is a táplálkozás az, ami döntő szerepet játszik. Az eddig említett állati fehérjékben gazdag étrenden túl a rostban szegény táplálkozás is növeli a betegség kialakulásának kockázatát. Ezzel szemben napi 10 grammnál több élelmi rost kb. 30%-kal csökkenteni képes ezt a kockázatot.

 

Kiderült, hogy a vastagbél- és végbélrák kialakulásában szerepe lehet az immunrezisztencia szindrómának, csakúgy, mint a 2. típusú cukorbetegség esetén. Amikor inzulintermelés ugyan van, de erre a cukoranyagcsere nem reagál. A zöldségekben, gyümölcsökben hiányt szenvedő, ugyanakkor állati fehérjékben és finomított szénhidrátokban gazdag táplálkozás magában rejti a vastagbél és végbélrák növekvő kockázatát. Ami azt jelenti, hogy növényi tápegészek fogyasztásának mértéke arányosan véd a daganatos bélbetegségek ellen.

Dr. Pőcze Tibor és dr. Deák Krisztina
XVIII. évfolyam 12. szám

Címkék: táplálkozás, tej

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.