Egészséges életmód

Topáz

A hónap drágaköve


    December derekán a Nap eléri a Baktérítőt, az éjszaka éppen kétszer olyan hosszúra nyúlik, mint a nappal. Fizikai szempontból valóban ez a legfénytelenebb hónapunk, spirituálisan azonban nem. A karácsonyi ünnepkör már a hónap elején indul, hogy egészen a következő év tavaszpontjáig vidámságot, lelki fényt vigyünk az életünkbe. Mert minden sötétségben ott rejtőzik az életadó fény is.

     

    Ugyanez a kettősség jellemző a topázra: az ásvány kristálya hidegen ragyogó, mint a jégcseppek vagy a hópelyhek, sárga színe ugyanakkor a nap éltető sugarait idézi.

     

    A topáz tulajdonképpen a télbe csempészett nyár. Ha keresztülnézünk a kristályon, melegség tölti el a szívünket, mert a drágakő úgy tündököl, mint az év legszebb ünnepének gyertyalángja.

     

    Kevés az olyan drágakő, amely annyi színváltozatban lelhető föl, mint a topáz. Neve a szanszkrit „tapasz” (tűz) szóból származik, nem véletlenül. A topáz fénye üvegszerű, ragyogóan tiszta, szinte süti az ember szemét. Az ókori asztrológusok éppen ezért elsősorban a tüzes jegyűeknek, vagyis az Oroszlán és a Nyilas szülötteknek ajánlották, hogy nyakukban állandóan topázt viseljenek. Rajtuk kívül azonban mindazok hordhatnak ilyen amulettet, akik az év második felében látták meg a napvilágot. A topáz csillogást, tisztaságot és fényt lop az egyre rövidülő nappalok szürkeségébe.

     

    Ennek a csodálatos ásványnak lenyűgözően szép prizmás kristályai vannak. Nem ritka, hogy egy-egy kristály súlya egy felnőtt, jól megtermett emberét is eléri. A világ számos pontján előfordul, de a fő lelőhelyek Brazíliában, Sri Lankán, az Ural vidékén és Indiában vannak. Bár a színskála igen változatos – a halványsárgától a világoskékig terjed –, a rózsaszín topáz nagyon ritka, ezért igen becses és rendkívül értékes kő. A kereskedelemben a sárga változattal találkozni leggyakrabban. Éterien magas fénye ellenére a topáz igen ellenálló, kikezdhetetlen ásvány: a savak nem oldják, a tűz nem fog rajta. Több „testvére” van, közülük legismertebb a kvarc.

     

    A topáz gyógyereje mindig legendás volt: már évszázadokkal ezelőtt úgy tartották, hogy megnyugtatja az idegeket, elejét veszi az epilepsziás rohamoknak, serkenti az epekiválasztást, illetve jótékonyan fokozza az étvágyat.

     

    S ha már az étkekről esett szó: a középkorban, amikor divat volt az ellenfél méreggel történő likvidálása, azt ajánlották, hogy tegyen az ember egy topázköves gyűrűt a gyanús ételbe vagy italba, mert az ásvány magába szívja az ártó anyagokat. Egy másik, igen elterjedt ajánlás szerint a látási zavarokat szintén ez az ásvány szünteti meg: három napon és éjjelen át a kristályt borban kell áztatni, majd a „kezelt” borral meg kell mosni a szemet. A topáz azonban nem csak az említett betegségek ellenszere volt. Ajánlották mindazoknak, akik kimerültségük miatt „túlpörögtek”, ezért nehezen aludtak el, álmuk pedig nem hozott megnyugvást, felüdülést. Azok is hasznát vehették, akiknek tiszta, világos és logikus gondolatokra volt szükségük.

     

    A modern kristályterápia főként a vérnyomásra gyakorolt hatását használja ki – közvetve. Meditáció révén ugyanis az ásvány – tiszta, szinte hipnotizáló ragyogásának köszönhetően – nagyon hamar csillapítja a felborzolt idegeket, megszünteti a haragot, azaz csökkenti a tenziót. Ebben is az ásvány kettőssége nyilvánul meg: a stabilitás, illetve a (lélektani értelemben vett) szublimációt segítő hatás. Otthoni meditációra naponta kétszer érdemes sort keríteniük a hirtelen haragúaknak (vagyis a tüzes jegyűeknek): reggel és kora délután. Ha topázt tesznek a homlokuk közepére, és úgy meditálnak kétszer 15 percig, a jótékony hatás nem marad el.

    Nic
    IX. évfolyam 12. szám

    Címkék: Topáz

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.