Egészséges életmód

Vitaminok szerepe a cukorbetegség kezelése során

Vitaminok szerepe a beteg szervezetben 6. rész


A cukorbetegség a XX. század civilizációs betegsége. A szakemberek nem is olyan rég ismerték fel a megdöbbentő összefüggést: minél jobbá válik életünk, minél kényelmesebben élünk, annál több a cukorbetegek száma. Világunk fejlődése olyan irányba halad, melynek alapcélja az ember életének könnyebbé tétele, meghosszabbítása. Ez természetes is, hiszen az ember – mint a legfejlettebb élőlény – célja nem csak a faj fenntartása, de a maga és utódai életének minél könnyebbé tétele is. Sajnos ezen az úton egy-két buktatóban sikerült megbotlani. Ma a könnyebb élet érdekében soha nem látott környezetszennyezésnek lehetünk tanúi, és bizony sok ember számára a könnyebb élet megteremtése állandó és komoly stresszhelyzetek átélését követeli meg. A fejlődés annyira felgyorsult, hogy szervezetünk védekező rendszere nem képes a fokozott terheléssel megbirkózni. Megjelennek a civilizációs betegségek, melyek száz évvel ezelőtt csak elvétve fordultak elő. A cukorbetegség egyik következménye felgyorsult civilizálódásunknak, ellustulásunknak. A cukorbetegek száma a huszadik században megsokszorozódott, és amennyiben a megkezdett úton haladunk tovább, akkor további rohamos növekedésre lehet számítani.

 

A betegség – orvosi nevén diabetes mellitus – lényege, hogy szervezetünk a táplálékkal felvett szénhidrátokat nem képes a sejtekbe juttatni vagy raktározni. A szénhidrátok összetett molekulák, melyek az emésztés során alapegységeikre bomlanak. Ezek egyike a glükóz. A köznapi nyelvben a glükóz a cukorral vált azonossá, bár ez a megállapítás kémiai szemszögből nem teljesen helyénvaló. A betegség kialakulásában egy hormon, az inzulin képződése körüli zavarok játsszák a kulcsszerepet. Két esetet különböztetünk meg:

 

1. Az inzulintermelés csökken, majd fokozatosan leáll az inzulint előállító sejtek pusztulása miatt. Ezt a változatot I-es típusú, vagy más néven inzulinfüggő diabétesznek nevezi az orvostudomány.

 

2. Az inzulintermelés megfelelő, sőt néha több is a kelleténél, de a sejtek nem képesek érzékelni az inzulin jelenlétét, azaz inzulinrezisztencia alakul ki. Ezt nevezik II-es típusú, vagy más néven nem inzulinfüggő diabétesznek.

 

Az I-es típusú cukorbetegség elsősorban a gyermekeket, fiatalokat fenyegeti, és sajnos ha kifejlődött, akkor jelenlegi tudásunk szerint csak együtt lehet vele élni, de kigyógyulni nem lehet belőle. Ugyanis inzulin nélkül élni nem lehet, ezért akinek a szervezetében ez a hormon nem termelődik, az pótlásra szorul. Ezt azért is fontos megérteni, mert többször jelentek már meg „csodadoktorok”, akik azt állították, hogy betegüket meg tudják szabadítani a napi inzulininjekciózás kellemetlenségeitől. Sajnos „csak” életveszélybe sodorták a betegeket, és a pénztárcájukat tették vékonyabbá.

 

A II-es típusú betegség idősebb korban alakul ki, és a cukorbetegek 95%-a ebben szenved. Ez a változat lassan fejlődik ki, és sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy az állapot minél később váljon súlyossá. Különböző gyógyszerekkel a szénhidrát-anyagcsere jól szabályozható, a sejtek inzulinnal szembeni érzékenysége fokozható.

 

De a gyógyszerek, az inzulinpótlás önmagában nem elegendő a betegség kézben tartásához. Döntő tényező a megfelelő étrend követése. Itt nemcsak a szénhidrátbevitel pontos kontrolljáról van szó. A vérben felhalmozódó glükóz felborítja a tápanyagfelvétel normális rendszerét is. Számos tápanyag – így többek között a vitaminok is – nem képes elegendő mennyiségben a sejtekbe jutni. A következmények nehezen foglalhatók össze tömören, hiszen egy szerteágazó problémakörről beszélünk. Jelen összeállításban csak a vitaminokat érintő vizsgálatok ismertetésére térek ki a teljesség igénye nélkül.

 

 

A cukorbetegség során fellépő vitaminhiányok

A vérben felhalmozódó glükóz számos tápanyag felszívódását gátolja meg, melynek a következményeként kifejlődő hiány más betegségek kiindulópontjává válhat. A vitaminok közül a C-vitamin hiányának kifejlődése a legismertebb a cukorbetegek körében. A D-vitamin-hiány – bár nem következménye a diabétesznek – ronthatja a cukorbetegek állapotát.

 

C-vitamin

Az inzulin serkenti, a magas vércukorszint gátolja a C-vitamin sejtekbe jutását. Ennek következtében a cukorbetegek között a C-vitamin-hiány gyakori jelenség, nagymértékben hozzájárul a cukorbetegség szövődményeinek kialakulásához. A C-vitamin a legfontosabb vízoldékony antioxidáns molekula, mely hatékonyan képes a szabad gyökök energiafeleslegét felvenni, megakadályozván ezzel más, létfontosságú molekula elroncsolását. A C-vitamin-szint csökkenése következtében megnövekvő szabadgyök-koncentráció számos súlyos betegség kiváltója lehet. A legtöbb vizsgálat kimutatta, hogy a cukorbetegek szervezetében mintegy 30%-kal kevesebb a C-vitamin, mint az egészséges emberekében. A cukorbetegek C-vitamin-hiánya nagyobb mértékű, mint azoké az embereké, akik nem esznek rendesen, alultápláltak!

 

Egy időben elterjedt a C-vitaminról, hogy hiányának csökkentése az inzulinrezisztenciát képes mérsékelni. Ez nagyon jó lenne, de sajnos nem sikerült vizsgálatokkal alátámasztani.

 

D-vitamin

A D-vitamin hiánya akadályozza a megfelelő glükózanyagcserét az inzulinkiválasztás gátlásával. Olyan területeken, ahol a D-vitamin-hiány komoly problémát jelent, ott magasabb a cukorbetegek száma is. Elsősorban a II-es típusú változat esetében igaz ez az állítás. Hollandiában 1997-ben 142 70–88 éves embert vizsgáltak meg. 39%-uknál jellegzetes D-vitamin-hiányt észleltek, amely leromlott glükózhasznosulással párosult. A D-vitamin-hiányos öregek mindegyikénél a II-es típusú cukorbetegség kezdő tüneteit lehetett megfigyelni.

 

 

A cukorbetegség kezelése során használt vitaminok

A cukorbetegség sem kivétel akkor, amikor a napi szükségletet meghaladó mennyiségben történő vitaminbevitel szóba kerül. A címben szándékosan került az ige múlt időbe és nem feltételes módba. A diabetológus szakemberek ismerik ugyan az alábbiakban a teljesség igénye nélkül bemutatott eredményeket, de a napi gyakorlatban mégsem alkalmazzák őket, sőt a betegeket is óva intik ettől. Ennek egyszerű és megfontolandó magyarázata az, hogy a nagy dózisú vitaminbevitel összes következményét még az egészséges szervezetben sem ismerjük pontosan. A cukorbeteg szervezet anyagcseréje jelentősen különbözik az egészségestől. Az ilyen típusú vizsgálatok ettől függetlenül nem feleslegesek, hiszen akár új gyógyszerek kifejlesztésének kiindulópontjai is lehetnek.

 

 

B3-vitamin (niacin)

Állatkísérletekben a B3-vitamin sikeresen gátolta az I-es típusú cukorbetegség kialakulását. Feltételezhetően ez a vitamin segíti az inzulint hatásának kifejtésében, valamint az immunrendszert, hogy megvédje a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit a szabad gyökök roncsolásától. Ez az egyik legfontosabb mechanizmus, amely a fiatalkori cukorbetegség kifejlődéséért felelős. A magasabb dózisú B3-vitamin-adagolást cukorbetegeken is kipróbálták. Az első eredmények biztatóak, de egyelőre kevés beteg vett részt a vizsgálatokban, ezért a mellékhatások kérdése nem tisztázott.

 

Új-Zélandon 1996-ban fejeztek be egy vizsgálatot, melyben 173 olyan 5–8 éves gyermek vett részt, akiknél fennállt a cukorbetegség kifejlődésének veszélye. A megemelt B3-vitamin-adagolás 50%-kal csökkentette a betegség kockázatát.

 

A vizsgálatok jelentőségét különösen növeli az a lehetőség, hogy az olyan családokban, ahol több gyerek közül az egyik cukorbeteggé vált, a többiek egy speciális teszttel megfigyelhetők, és időben észrevehetők a cukorbetegséghez vezető út első jelei, ahol még közbe lehet avatkozni. Az egyik ilyen beavatkozás lehet a B3-vitamin rendszeres szedése. Mértékének meghatározása a jövő egyik feladata!

 

 

Biotin

A biotin a ritkán vizsgált vitaminok közé tartozik. Az egészséges ember napi biotinszükséglete mikrogrammokban mérhető, és táplálékainkból fedezhető ez az igény. Ugyanakkor megfigyelték, hogy a biotin fokozza a sejtek inzulinérzékenységét, valamint növeli azoknak az enzimeknek az aktivitását, melyek meghatározó elemei a glükózanyagcserének. Az egyetlen kérdéses pont, hogy az említett hatásokat a biotin a napi szükségletet mintegy tízszer meghaladó mennyiségben képes elérni. Nem tudjuk, vajon mindezt egyéb hatások kiváltása nélkül teszi, vagy ilyenekkel is számolni kell. Ma nincs forgalomban olyan vitaminkészítmény, amely csak biotint tartalmazna, és olyan sem, amelyben a biotin az említett magas dózisban található meg.

 

 

C-vitamin

A C-vitamin-bevitel javítja a cukorbetegek glükózháztartását. A C-vitamin-hiány – ahogy azt már fentebb említettem – komoly mértékűvé válhat a diabéteszesek körében. Megszüntetése fontos szempont a beteg állapotának megfelelő szinten tartása érdekében. Ráadásul a C-vitamin-pótlás késlelteti a cukorbetegség szövődményeinek kifejlődését is!

 

A C-vitamin-pótlás mértékétől függ, hogy kúraszerűen vagy folyamatosan végezhetjük azt. 1995-ben közölték egy olyan vizsgálat adatait, melyben 56 cukorbeteg vett részt. A betegek 90 napon keresztül napi 600 mg magnéziumot és 2000 mg C-vitamint kaptak. A betegek glükózháztartása kiegyensúlyozottá vált, és normalizálódott a koleszterin- és trigliceridszintjük is. Ekkora C-vitamin-adag napi bevitele azonban, jelenlegi ismereteink szerint, nem folytatható szünet nélkül. Célszerűbb a kisebb – napi 100–500 mg – adag rendszeres szedése, melyet már lehet folyamatosan is végezni.

 

A C-vitamin egy másik tulajdonsága, hogy gátolja a glükóz szorbitollá alakulását, mely a cukorbetegek szervezetében egy jellegzetes folyamat. A szorbitol jelenléte számos szövődmény kialakulásának oka, elsősorban az I-es típusú változattól szenvedőknél. 1994-ben 58 napon keresztül adagoltak 100 és 600 mg C-vitamint I-es típusú fiatal cukorbetegeknek. Már a 30. napon mind a két dózis esetében a betegek vérében a szorbitolszint a normális mértékre állt vissza.

 

A cukorbetegek hajszálerei egy idő után sokkal törékenyebbek, mint egészséges társaiké. A C-vitamin-szint biztosítása növeli az érfalak rugalmasságát.

 

 

E-vitamin

Az E-vitamin számos cukorbetegnél javította az inzulin hatékonyságát. A legismertebb zsírban oldódó antioxidáns vitamin, amely a C-vitaminhoz hasonlóan képes hatástalanítani a szabad gyökök energiafeleslegét. A cukorbetegek esetében gyakori a koleszterin- és trigliceridszint-emelkedés. Mindkét zsírsavszármazék célpontja a szabad gyökök támadásának, mely ellen az E-vitamin képes csak hatékony védelmet nyújtani.

 

Az E-vitamin gyökfogó képessége fontos szerepet játszik a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek védelmében is. Ezek a sejtek az I-es típusú cukorbetegség kialakulása során fokozatosan és véglegesen elpusztulnak. A pusztulás egyik feltételezett okai a szabad gyökök energiafeleslegének átadásából eredő molekulaszerkezet-változás.

 

1997-ben ért véget egy egy éven át tartó vizsgálat, melyben 84 olyan 5 és 35 év körüli fiatal vett részt, akiknél elkezdődött az I-es típusú cukorbetegség kifejlődése. A betegeket két csoportba osztották. Az egyik E-vitamint,

 

a másik B3-vitamin kapott a kezelés ideje alatt. Mindkét vitamin jelentős mértékben lassította az inzulintermelő sejtek pusztulását.

 

 

F-vitamin (telítetlen zsírsavak)

Cukorbetegek esetében a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata magasabb az átlagosnál. Telítetlen zsírsavakat tartalmazó táplálékkiegészítők fogyasztása érzékelhetően csökkentette ezt a kockázatot. Egy időben felmerült az a gyanú, hogy a telítetlenzsírsav-bevitel rontja a cukorbetegek glükózszabályozó mechanizmusát. Egy 1997-ben, Olaszországban végzett vizsgálatban, melyben 935 cukorbeteg vett részt, egyértelműen kiderült, hogy alaptalan a feltételezés.

 

A telítetlen zsírsavak fontos szerepet játszanak az idegrendszer kialakulásában és működésében. Az idegsejtmembránok egyik meghatározó alkotóeleme a gamma-linolénsav (GLA), mely a linolsavból alakul ki. Táplálékaink elsősorban linolsavat tartalmaznak, melyből a szervezet készíti el a szükséges GLA mennyiséget. Ez az átalakulás a cukorbetegek szervezetében korlátozott. Ezzel magyarázzák a cukorbetegség egyik szövődményeként jelentkező idegrendszeri károsodások kialakulását. Angol kutatók kimutatták, hogy napi 480 mg GLA bevitele jelentősen mérsékli a már elkezdődött szövődmény súlyosbodását.

 

 

Q10

A koenzim Q10-ről már sok érdekes hatást állapítottak meg. Rendszeres szedése megkönnyíti a beteg szervezet cukorháztartásának egyensúlyban tartását. A pontos magyarázat nem ismert, de a Q10 fontos szerepet játszik az energia-háztartás egyensúlyának biztosításában, valamint az E-vitaminnál is hatékonyabb gyökfogó!

Dr. Szabó Oszkár
IX. évfolyam 3. szám

Címkék: cukorbetegség, vitaminok

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.