Fitoterápia

A fekete peszterce


A fekete peszterce (Ballota nigra L., Lamiaceae) magazinunk 2007. novemberi számának megjelenése óta fokozott érdeklődésnek örvend. Kiegészítésképpen visszatérünk ismertetésére.

 

Akkori felhasználása elsősorban szorongásos betegek kezelésére szolgált. Nyugat- és Délnyugat-Európában hivatalosan elismert gyógynövény volt (lásd „British Herbal Pharmakopoeia”, 1983). Földrészünk keleti, délkeleti részien ritkán szerepelt a gyógynövények sorában, noha vadon tájainkon elterjedt, „közönséges” növényként tömegesen is előfordult.

 

Jellemző, hogy egy 2004. október havában megjelent, elismert kézikönyv szerzői mit írtak erről a gyógynövényről: „…hiányzanak kísérletes és klinikai tanulmányok, amelyek a hagyományos javallatokat alátámasztanák… (1.). Mivel a biológiai hatása kevéssé ismert, nagyobb adagok és hosszabb alkalmazását kerülni kell.”

 

Érdekes viszont, hogy egy 2006-ban megjelent könyv megállapítása szerint a fekete peszterce használható tengeribetegség megelőzésére és kivédésére, ami nyilván érvényes a gépkocsin, repülőgépen utazó személyekre is (2.). A javallat utal a gyömbérrel történő társítás kedvező hatására is.

 

1. Fekete pereszke 2. Borsfű pereszlény

 

Gyökeres változást jelentett felvétele az Európai Gyógyszerkönyvbe, majd szintén hivatalos a nemrég életbe lépett Magyar Gyógyszerkönyv VIII. kiadásában is (Ph. Hg.).

 

Ezek az ellentmondások és ellenkező jellegű értékelések arra késztettek, hogy visszatérjünk az előző, 2007-ben közölt ismertetésünkre, amelyben jeleztük az 1981-1983 között végzett kísérleteket (3., 4.). Vizsgáltuk a nyugtató (szedatív, anxiolytikus) tulajdonságot, a fájdalomcsillapítás mértékét és az alvásra gyakorolt befolyást. Összehasonlítás céljából megvizsgáltuk a szintén ajakosvirágúak családjába tartozó borsfű pereszlényt (Calamintha clinopodium Spenn).

 

 

Az állatkísérletek feltételei

A bioritmust tekintetbe kell venni. Az egerek éjfél után fokozott mozgásúak. Normális mozgásuk reggel 5-6 órától délelőtt 11-12 óráig, utána elcsendesednek. A nyugtató hatás mérésére a legalkalmasabb időszak 6 és 11 óra között. A kezelés a növények szárított virágzó hajtáscsúcsával, az ellenőrző sorozat csak vizet fogyaszthat. Fontos a zajtalan környezet és a mindig egyforma világítás. Az állatok azonos szülőktől származnak, egyforma életkorúak és testsúlyúak. A mérések óránként 5-5 percig tartanak. Az értékelés számai százalékot jelentenek, a spontán motilitás ebben az esetben a mozgás csökkenését jelenti, tehát nyugtató hatásra enged következtetni az ellenőrző csoporttal szemben (amely növényi kivonat helyett csak vizet fogyasztott).

 

 

Irodalom

van Wyk B. E., Wink C., M. Wink (2004): Medicinal Plants of the World, Briza Publications, Pretoria (Dél-Afrika) Duke J. A. (2006): Gyógynövénypatika, Reader’s Digest Kiadó, Budapest Rácz-Kotilla E., Rácz G., Józsa J. (1980): Activity of some species belonging to Labiatae ont he central nervous system of Mice. Acta Horticulturae, Spices and Medicinal Plants Rácz-Kotilla E., Dogaru T. M., Józsa J., Rácz G. (1983): Action of extracts from Ballota nigra L. and Calamintha clinopodium ont he central nervous system os mice. Note Botanice, Targu Mures.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 12. szám

Címkék: Fekete peszterce, fitoterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.