Fitoterápia

A hajdina hatása a vénákra és szerepe a táplálkozásban


A hajdina vagy pohánka az emberiség ősrégi termesztett növényei közé tartozik. Igénytelen, jól alkalmazkodik környezetéhez.

 

Napjainkban jelentős gyógyászati és élelmezési értéke miatt ismét előtérbe került. Két növénytani nemzetségbe (genusz) sorolják. Az egyik a Polygonum (keserűfűfélék), a másik a Fagopyrum nemzetség. A faj tudományos neve Polygonum fagopryrum vagy Fagopyrum sagittatum (más szerzőknél F. esculentum).

 

Zöld hajtása 50-100 cm magas. Levelei szórt állásúak, csúcsuk hegyes, válluk nyilas. A levélnyél alsó részét hengeres kis kürtő veszi körül. Egyedi fejlődése során a szár és esetenként a levele is megpirosodhat. A virágok csoportosan fejlődnek, előbb fehérek, majd gyakran halvány pirosas-rózsaszínűek. Virágtakarójuk nem különül el csészére és pártára, ezeket együttvéve lepelnek nevezzük. A virágtakaró lepel 8 porzót véd és a nektáriumot termelő mézfejtő mirigyeket. Az illatos virágokban 3 bibe található. Aszmagtermése (nucula) háromélű, 3-4 mm hosszú.

 

Pohánka, hajdina (Fagopyrum esculentum)

 

Közép-Ázsiából származik. Kisebb állományai a többi földrészen is megtalálhatók egykori vetések közelében. Termesztése során sűrűn vetik, ezáltal csökkenthető a gyomosodás.

 

A hajdina vagy pohánka minden része értékesíthető. Zöld hajtását levesként vagy „spenótszerűen” fogyasztjuk. Frissen sarlózva vagy kaszálva, de szárítva is takarmányként értékesítik. Mézét nagyra értékelik. A föld feletti hajtás hozama átlag 2500 kg hektáronként. Gyógyszeripari kiindulási anyag. Külön értékesítik a magokat lisztté őrölve, daraként vagy kásaként. Pépes állományú ételeket, kenyeret, tésztát készítenek belőle.

 

Gyógyászati szempontból a rutin (rutozid) előállításának egyik kiindulási anyaga. A virágzáskor gyűjtött föld feletti részei 6-8 százalék rutint tartalmaznak. Flavonoidról van szó (kvercetin-3-rutinozid). Kisebb arányban egyéb, szintén sárga színű flavonoidok kísérik. Gyógyszeripari termékként hozzák forgalomba egymagában vagy például félszintézissel előállított származékaival, a troxo-rutinnal társítva. Szintén bevált aszkorbinsavval (C-vitaminnal) együtt adagolva. A sárga flavonoidok minden növényfajban, legalábbis föld feletti zöld részében megtalálhatóak, különböző molekuláris szerkezetűek, de alapvázuk azonos. Számuk meghaladja a 4000 szerkezetet. Rusznyák István professzor fedezte fel e hatóanyag gyógyászati értékét az 1930-as években, és P-vitaminnak nevezte el (a hajszálerek áteresztőképességét, permeabilitását befolyásoló képességük miatt). Az emberi szervezetre ható értékes anyagokról van szó, de létfontossága nem iga zolódott be, ami a vitaminok  meghatározásának egyik feltétele. A vénák és vékony elágazásaik (venolák) működési zavaraiban egyik gyógyszernek tekintik ma is. Egyes szerkezettel rendelkező flavonoid, jelen esetben a rutin, védelmet biztosít egyes kórfolyamatokban. A C-vitamin és a flavonoidok jelentős része a kedvező kölcsönhatás miatt hatásosabb gyógyszert jelent, mint a két hatóanyag külön-külön.

 

A rutintartalmú készítmények csökkentik a vénákba torkolló hajszálerek (kapillárisok) „törékenységét” (fragilitását), javítják a mikrokeringést, kedvezően befolyásolják a vér „sűrűségét” (rheológiai tulajdonságait), csökkentik a vérrögök (trombusok) képződését. A véráram által továbbsodort trombusok elsősorban az alsó lábszáron, majd a felső törzs területén egyes erek elzáródását válthatják ki (embólia); a felső végtag esetében például figyelmeztető jel a hirtelenül fellépő fájdalom, az elzáródás következtében nagyfokú megdagadás, folyadékfelhalmozódás (ödéma). Azonnali orvosi ellátást igényel! A rutin rendeltetése a kórfolyamat kialakulásának megelőzése, utókezelése, az alapkezelés kiegészítése. A visszeres lábak kezelésére akkor is szükség van, ha a panaszok  elviselhetőknek tekinthetők, de a lehetséges következmények állandó veszélyt rejtenek magukban.

 

20 éves kísérletes és klinikai kutatás után a Würzburgi Egyetem a hajdinát „az év gyógynövénye” címmel emelte ki a gyógykezelés egészéből, jelentőségére való tekintettel (1999).

 

A hajdinamagvakból készített táplálék nem vált ki ún. lisztérzékenységet. Egyre gyakrabban készítenek a gabonafélék helyett olyan ételeket, amelyekkel nem jön létre már korai gyermekkorban az érzékenység által kiváltott anyagcsere-betegség. A szegény ember kenyereként tekintett hajdina ma nagyra becsült helyet foglal el a táplálkozásban, mert készíthető belőle kenyér, lepény, keksz, szendvicsalap, pogácsa, tortalap stb. A sikérérzékenység a táplálékban levő egyes anyagok felszívódását csökkenti (malabszorbció). A szervezetben fellépő kórfolyamatok (cöliákia, sprue) valamikor idült élelmezési hiányok voltak, ezért szerepelhet megjelölésükben a „trópusi” jelző.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: fitoterápia, hajdina, pohánka, vénák

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.