Fitoterápia

A húgyhólyag neurózisa 1. rész


A szervezet különböző részein működési zavarok léphetnek fel, amelyeket „túlérzékenységnek” is nevezünk. A szervezet egyik alapsajátsága az érzékenység, a normálisnál fokozottabb válasz külső vagy belső ingerek hatására.

 

A szokottnál erősebb élettani tevékenységet nevezik hiperaktivitásnak is. Ezt tükrözi a mindennapi életben és/vagy az orvoslásban használt olyan kifejezés, mint „gyo- moridegesség”, érzékeny (tulajdonképpen túlérzékeny) bélműködés (colon irritabile), húgyhólyag-neurózis.

 

Ilyen jellegű panaszok, fájdalmak gyakoriak az üreges szervek esetében, de észlelhetők mozgásszerveken is (ún. lágyrészreuma). Ha egyáltalán megtalálható a kiváltó ok, irányított (oki) kezelést alkalmazunk.

 

Tarackbúza

 

Ha a panasz okát nem sikerül megállapítani, akkor a szenvedés csökkentése érdekében fájdalomcsillapító gyógyszerekkel igyekszünk legalább látszateredményt elérni. Utóbbiak rendszeres szedése, használatuk időtartama (hónapokig, évekig), az összadag mennyisége veszélyezteti egy-egy létfontosságú szervünk működését. Ezért terjedtek el az ártalmatlan népi kezelési módok: gyógyfürdők, masszázs, különböző fizikai módszerek, bedörzsölőszerek, kenőcsök és így tovább.

 

Nem mindig átgondolt azt mondani a panaszkodónak: „Nincs itt semmi baj, csupán idegi alapon van.” Az idegrendszer döntő szerepe közismert, a jó tanács vagy kedvező tapasztalat átadása igen hasznos lehet. Végső soron hasonló jelenségek történhetnek a lelki betegek esetében is.

 

A húgyhólyag, húgyutak beidegződési panaszai, a záróizmok rendellenes működése sok kellemetlenséget okoz. A vesemedencében, a húgyhólyagban gyakran mutathatók ki kórokozó baktériumok panaszmentes személyek esetében is. Ha számuk növekszik, amikor egy-egy baktériumtörzs rövid időn belül is tömegesen kezd fejlődni, erélyes kezelést lehet előírni. Egyszeri alkalommal a kezelés általában sikeres, de nagyon gyakran megismétlődik. Ismerjük tehát a panasz okát, mégsem alkalmazhatjuk az erős „biztos hatású” gyógyszert, ahányszor a beteg például „felfázik”. Való igaz, hogy hosszabb hideg hatás csökkenti a szervezet saját védekező rendszerének működését. A kezelés másodszor is eredményes lehet, de elég gyakori eset, hogy ismé- telten szükség lenne „biztos hatású” gyógyszerre. Éppen a leghatásosabb szerek visszafordíthatatlan következményeket okozhatnak. Ezért értékelik a „szelíd” hatású szerek adagolását, mert a fentiekben vázolt húgyúti zavarok visszatérésénél annyiszor adagolhatók, ahányszor fellángolnak a már ismert panaszok: feltűnően gyakori vizeletürítési szükséglet, éjszaka feleslegesen jelentkező vagy bármely napszakban megnyilvánuló ilyen jellegű inger. A kezelés egyik lehetősége a tarackbúzával elérhető eredmény. Teljes az összhang a labo- ratóriumi és kísérletes gyógyszertan, a klinikai és a tapasztalati vonatkozásban egyaránt.

 

Tarackbúza

Mit várhatunk a legszerényebb füvektől, ha „fűben, fában” van orvosság?

 

A tarackbúza a pázsitfüvek családjába tartozik. Nevét annak köszönheti, hogy a család
(Poaceae) ritkább sajátságával rendelkezik: módosult, a talajban fejlődő szárai sűrű fonadékot alkotnak, és azokat értékesítjük a gyó- gyászatban. Ezek tarackok (stolo), hosszúra nyúlt gyöktörzseknek (rhizoma) is tekinthetők. A talaj szintjével párhuzamosan minden irányban fejlődnek, hosszuk egyenként 1 méter körüli, vastagságuk kb. 3 milliméter. Ezek a hosszú fonalak tagoltak, kb. 10 milliméterenként láthatók szárcsomók, rajtuk módosult levélkék, és kb. 10 centiméterenként vékonyka gyökerek fejlődnek. Ebből a tarackhálózatból fejlődnek a levelek, a föld feletti szár (elérheti a 100 cm magasságot) csúcsán kalászokkal.

 

A tarackok sárgás színűek, a földmunkálatok során (kapálás, gereblyézés) gyűjtik,  feldarabolás előtt jól megmossák. Azért nem tisztítják meg a földtől, kisebb, pontosabban rövidebb darabokra vágva, mert a hatóanyag egy része kioldódna a tarackdarabokból, ugyanis ezek belül üresek, és ezért – a külső felülettől eltérően – a vízzel érintkezve kivonódik a hatóanyagok egy része is (a külső felületet nem járja át a víz). A megszáradt tarackokat nagyjából egyforma hosszú darabokra vágják, és a napra kiterítve megszárítják. Már csak az van hátra, hogy eltávolítsák a levélkéket és vékonyka gyökereket. A műveletek során a tarackdarabok fényesekké válnak.

 

Az előzőleg lekaszált föld feletti részeket szénaként vagy szalmaként értékesítik. Van a világnak több pontja, ahol jelképes kis kerítéssel határolják el az egészséges tarackbúzával bevetett területet, ez mindössze néhány négyzetméteres, de jelzi, hogy külön rendeltetése van a gyepszőnyeg egészének keretében. A tarackbúzaágyásokat utaktól távolabb létesítik, a kis kerítés pedig a két- és négylábú álla- toktól megvédi.

 

A tarackbúzának legalább tíz tudományos neve van, nehezen találták meg a helyét a rendszertanban járatos botanikusok. A három leggyakoribb név: Agropyron repens, Elytrigia repens és Elymus repens. Soron következő számunkban ismertetjük a gyógyászati felhasználását.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVI. évfolyam 9. szám

Címkék: fitoterápia, húgyhólyag neurózisa, tarackbúza

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.