Fitoterápia

A szervezet vízigénye 2. rész

A bodzavirág jelentősége


A szervezet vízmennyiségének nagy része a sejteken belül található (intracelluláris folyadék). Középkorú, egészséges személy testsúlyának hozzávetőlegesen 40 százalékát képezi. A sejteken kívüli (extracelluláris folyadék) kb. 35 százalékot képvisel.

 

A vízben oldott anyagok elektromos térben a pozitív vagy negatív pólushoz vonzódnak. Gyűjtőnevük: elektrolitok. Az atomok, amelyek az egyik vagy a másik pólushoz vonzódnak, az ionok. Az elektromos töltés természetétől függően az ionokat kationoknak vagy anionoknak nevezzük. Például a konyhasó-molekula egyik ionja, a nátrium kation, másik része az anion. Összekötődésként a nátrium-klorid (NaCl) már nem ion, hanem só.

 

A víz és a vízben levő ion vagy só két különböző, de egymással összefüggő jellegű része annak, amit folyadéknak nevezünk az élő szervezetek összetételében. Az egyik a „vízháztartás”, a másik a „folyadékháztartás”. Bizonyára a két kifejezés köznyelvi (nem szakkifejezés jellegű) értelmezése miatt kevésbé ügyelünk eltérő jellegükre. Címszavunkban például „a szervezet vízigénye” szerepel, pedig lényegében véve „folyadékigényről” van szó.

 

Fekete bodza (Sambucus nigra)

 

Az emberi szervezet megszakítás nélkül vizet veszít. Ez történik a vese egyik fő működésének következtében. A bőrön keresztül a szervezet – szintén éjjel-nappal – vizet párologtat, amit észre sem veszünk (perspiratio insensibilis). Ehhez járul az izzadás által elpárologtatott víz, a magas lázat kísérő verejtékezés, a külvilág magas hőmérséklete, a nehéz fizikai munka végzése. Ez a perspiratio sensibilis, amely elérheti az óránkénti 2 literes folyadékvesztést (az egész testsúlyra vonatkoztatva). Megfelel egész napos folyadékveszteségnek. De vizet veszít a szervezet a kilégzés során, ismételt hányáskor, hasmenéskor (a széklet eltávozásának fiziológiás vízveszteségén túlmenően). Mindez – ha vízveszteségnek is mondjuk – kisebb-nagyobb mértékben folyadékveszteséget jelent. A vérzés esetében mindig nevén említjük a folyamatot.

 

A hirtelenül fellépő, a normálisnál nagyobb folyadékveszteség gyakran sürgősségi ellátást igényel, s az elvesztett folyadék hiányának pótlását. De a szervezetnek van olyan, később megnyilvánuló, fokozatosan, lassabban kialakuló folyadékvesztesége is, amely hosszabb távon alakul ki és „alattomosan” veszélyezteti az egész szervezetet. Ilyenkor van szükség olyan kezelési lehetőségre, amellyel a hiány pótlása tartósan biztosítható, és nem annyira nyilvánvaló, hogy azonnal észrevegyük és megelőzzük. A fitoterápia ezen a téren járul hozzá a szervezet egészségének megőrzéséhez.

 

 

Bodzavirág

Tudományos nevén Sambucus nigra. A Sambucus nemzetség két tagjával téveszthető össze: S. racemosa, fürtös bodza, és S. ebulus, gyalog- vagy földibodza.

 

A fekete bodzát a termései miatt nevezik így. Cserje vagy 6-8 méter magas fa. Emberemlékezet óta nagy becsben tartják, használják a gyógyászatban, és egyetlen európai országban 130 néven tartják számon (L. Bendel, 2002). Nálunk is vannak vidékek, ahol a kerítés mellett bodzafát ültetnek, hogy mindig kéznél legyen frissen vagy nagyobb mennyiség szárítására. Neve 1517 óta számos formában szerepel, ami ismertségére utal (Vörös Éva, 2008). Levelei páratlanul szárnyaltak, 5-7 karéjúak, tojásdadok, szélük fűrészes. Bogernyő virágzatának átmérője elérheti a 20 cm-t. Nagyszámú virágának pártája sárgás- fehér.

 

Erdők szélén, bokros helyeken, ritkás akácosokban terem, helyenként tömegesen (pl. Sárbogárd környékén). A nyár első felében virágzik. Gyűjtéskor az elágazó ágakkal felfele vágják le úgy, hogy a többé-kevésbé lapos virágzat sima felületen legyen. Ollóval a vastagabb ágaktól kezdve a vékonyabb ágakig levágják a zöld részeket úgy, hogy minél több virág különüljön el. Száradás során a virágok pártája egyre inkább sárgássá válik. Végül olyan szitán rázogatják, amely lehetőleg valamennyi zöld ágacskát elkülönít a virágoktól. 1-2 evőkanálnyi szárított virágot leforráznak 1 liter vízzel, majd langyosan leszűrik. Ez a napi adag, tehát 1 liter; reggeltől késő délutánig elfogyasztják kis részletekben, többcsészényit. Ízesíthető kevés mézzel, citrommal. Társítható fele-fele arányban cseresznye- vagy meggyszár vizes kivonatával. Flavonoidjai közül sok rutozidot tartalmaz, továbbá klorogénsavat, triterpén-szaponozidokat. Naponta friss vizes kivonatot (teát) készítenek, és langyosan vagy felmelegítve, illetőleg lehűtve fogyasztják. Hivatalos a Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII).

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: bodzavirág, fitoterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.