Fitoterápia

A szervezet vízigénye - A cseresznye és a meggyfa jelentősége


A cseresznyefa és a meggyfa, bár közismert gyümölcsfáink, ritkán szerepelnek a gyógynövények sorában, alig veszik figyelembe a fitoterápiában. Azonos nemzetségbe (génuszba) tartoznak. A Cerasus génusz névadója N. Adanson (1727–1802), a „Famille des plantes” szerzője (Párizs, 1763). C. Linné viszont (1707–1778) a Prunus génusznak tekinti e gyümölcsfákat („Species plantarum” edition I, 1753).

 

A Cerasus nemzetség kevesebb fajt foglal magában. A Prunus génusz az Amygdalus, Laurocerasus, Padus nemzetségeket is magában foglalja.

 

Cseresznye. meggy

 

Mindezt azért jó tudni, mert az adattárak hol az egyik, hol a másik génuszt jelölik meg.

 

A cseresznyefa terméskocsányán nem található lomblevél. A meggyfánál a kocsány tövében, a törpehajtáson egy lomblevél fejlődik.

 

Mindkét nemzetség képviselői előfordulnak nálunk, a meggyültetvények közelében, a vadcseresznye vagy fekete cseresznye erdeinkben szórványosan található. Mindkét fajnak igen nagyszámú kultúrfajtáját termesztik.

 

A gyógyászatban a terméses kocsányt használják, önálló termékként forgalmazzák. A cseresznyefa egyik elterjedt tudományos neve Cerasus avium, a meggy esetében: Prunus vulgaris megjelölés gyakori, de szerepel Prunus avium néven is, ami zavart kelthet. Egyszerűbb a helyzet a termék áruismereti nevénél, amely mindkét nemzedék képviselőire vonatkozik: Cerasi stipes. A mindennapi életben a növénytani hovatartozás „cseresznyeszár”, illetőleg „meggyszár” néven egyértelmű.

 

A gyógyászatban az ágakat a gyümölccsel összekötő kocsány a következő adottságok miatt érdemel nagyobb figyelmet: melléktermékként tekintik, nem kell külön termeszteni, mint a gyógynövények esetében, általában; a szükséglet biztosítása nem okoz gondot, a kocsány bőségesen fedezi az igényeket; könnyen tárolható, mert egy-két nap alatt megszárad és attól kezdve jól eltartható.

 

A gyógyászati termékből vizes kivonat nyerhető a teák elkészítésének szokott módján. A szervezet vízigényének biztosítása érdekében az amúgy is fogyasztott élelmiszerek, üdítőitalok mennyiségétől függetlenül ajánlott egyliternyi cseresznye-, illetőleg meggykocsánykivonatot meginni akár kortyonként, a nap folyamán, akár csészényi adagban.

 

Az ajánlott mennyiség előállítása 10-20 gramm szárított kocsányból indulunk ki, ami megfelel 1-2 evőkanálnyi feldarabolt kocsánynak. A tárolás és felhasználás nem igényel aprítást. A készítmény előállításakor a kocsányokat nem szükséges felaprítani, olyan vékonyak, hogy a kivonatanyagok kivonódnak a nélkül is.

 

A fenti adagot leforrázzuk ivóvízzel, napi használatra egy literrel. Következik 10-15 percnyi főzés, kis lángon. Ezután szintén 10-15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük olyan tölcséren, amelybe például vászondarabkát helyezünk. Bármilyen szűrő használható, ha nem tartalmaz fémet (főleg vasat).

 

A szűrlet kellemes ízű, emlékeztet a befőtt levére. Ízlés szerint cukorral vagy mézzel édesítjük, és/vagy kiegészíthetjük csipetnyi  bodza- vagy hársfavirággal, egyszerűen úgy, hogy a szűrőre helyezzük a kivonat átengedése előtt. A szervezet vízigényének kielégítésén kívül a készítmény értékes anyagokat tartalmaz, például káliumot.

 

A hatóanyagok elsősorban flavonoidok. Hasonló molekuláris szerkezetű, vízben oldódó, kivonható festékek. A sárga flavonoidok védik az erek falát, enyhe vizelethajtó hatással rendelkeznek, fő képviselőjük a készítményben a dihidrovogonin. A kék, piros vagy ibolyaszínű flavonoidok színárnyalatai a kivonat savanykás kémhatásától függően jellemzőek az egyes cseresznye-, illetőleg meggyfajtákra, és elsősorban a véralvadás megfelelő szintjére fejtik ki hatásukat. Különösen értékesek a procianinok (piknogenolok), amelyek színtelenek, de savas közegben, főleg főzés hatására piros színt kölcsönöznek a kocsánynak. Gátolják az anyagcsere során a növényekben képződő oxigénatomok károsító hatását a sejtfalakra, hosszabb ideig őrzik meg romboló tulajdonságukat procianinok hatására. A növényben képződő szuperoxid-diszmutáz nevű enzim közreműködésével a károsító anyagcseretermékek (oxigén-szabadgyökök) rövidebb ideig fejtik ki hatásukat, mert vízzé, egyéb ártalmatlan anyagokká alakulnak.

 

Az emberi szervezet vízigénye az életkorral párhuzamosan csökken. A legtöbb vízre a gyerekeknek van szükségük, kevesebbre a felnőtteknek. Ezt a vízigényt befolyásolja a környezet hőmérséklete, a munkavégzés, a fogyasztott táplálék, illetőleg víz bevitele. Közép-Európában az egészséges felnőttek napi vízigénye – a sok befolyásoló tényezőtől függően – átlag 2,4 liter naponta. Az öregedési folyamat vízfelvétel- csökkenésének oka, hogy az idősek kevésbé érzik a szomjúságot, és ezért a folyadékfelvétel is csökken. Az öregedési folyamat gyorsulásának részben a hiányos vízfelvétel az oka.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: cseresznye, fitoterápia, meggy

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.