Fitoterápia

A szorongásos beteg


A központi idegrendszer az akaratunktól függő cselekvéseket irányítja. A vegetatív idegrendszer akaratunktól függetlenül működik. Irányítja például az emésztőrendszerben végbemenő mozgások nagy részét a simaizmok közvetítésével. Nevezték „autonóm” idegrendszernek is, ami anatómiai és élettani függetlenségre utalt. Ezt a kifejezést már nem használjuk, mert az egész szervezetben minden működés összefügg egymással azáltal is, hogy a központi idegrendszerre a belső elválasztású mirigyek (exokrin mirigyek) hormonjai, az ingereket közvetítő anyagok (mediator), illetőleg átvivő anyagok (transzmitter) testszerte kifejtik tevékenységüket.

 

A vegetatív idegrendszer zavaraival, működési rendellenességeivel (diszfunkció) kapcsolatban az elnevezések változása jelzi az egyes korszakok felfogását.

 

A neurovegetatív működés rendellenességeivel kapcsolatban ma is használjuk a nyugtató (szedatív) hatás fogalmát. A fokozott idegrendszeri működést gyógyszerekkel is lehet tompítani, gátolni. A kezdetben használt szedatív szerek nagyobb adagjainál altató hatást tapasztalunk (hipnotikumok, pontosabban az adagoktól függően sedohipnotikumok). Kisebb adagokban is elősegítik ugyan az alvást, de nem tekintjük őket altatószereknek. Ez a helyzet a korszerű készítmények esetében is.

 

Számos kimerültségi állapot alapul a vegetatív idegrendszer rendellenes működésén (neurovegetatív dystonia, neurovegetatív labilitas, neuraszténia), amelyek gyógyszeresen befolyásolhatók, de célszerűbb csökkenteni a szervezet igénybevételét, a kellemetlen élethelyzeteket (stressz), illetőleg azok következményeit. Ezek közé soroljuk a pszichoneurogén szomatikus megbetegedéseket is. A káros következmények elkerülése által növelhetjük a szervezet teljesítőképességét.

 

Néhány évtizeddel ezelőtt vélték megtalálni a „teljes lelki egyensúlyt” biztosító készítményeket (ataractica), amelyeket részben trankvilláns szereknek neveztek. Utóbbiakon belül a „nagy trankvillánsokat” elmegyógyászati kórképekben használják (neuroplegicum). A „kis trankvillánsokat” a szorongás, félelem (anxietás) kezelésére írják fel, tehát a vegetatív idegrendszeri zavarokban. A gyógyszeres kezelést pszichoterápiával egészítik ki vagy fordítva.

 

 

Kakukkmák
 

A vegetatív idegrendszeri rendellenességek kezelésében használt szorongást csökkentő, megszüntető gyógyszereken van a hangsúly, amelyeket félelmek „oldása” céljából rendelnek (anxiolyticum). Nehezítik a gyógyász helyzetét, hogy sok az átfedés az „ideges panaszok” és a kedélybetegség, depressziós állapot között. A szorongásos betegnél ritkán vagy gyakrabban felléphetnek a pszichózisokra jellemző tünetek. A neurózis és a pszichózis közötti határesetekkel állunk szemben (angolul „border-line” psychosis).

 

A fitoterápia elsősorban a vegetatív idegrendszeri alapon nyugvó kórfolyamatokat igyekszik megszüntetni, legalábbis csökkenteni.

 

A teljes választékból ragadunk ki növényi eredetű készítményeket.

 

A rendelkezésünkre álló lehetőségek közül a fitoterapeutikumok (phytopharmaka) előnyei között szerepel: nem vezetnek megszokáshoz, függőséghez; nem rendelkeznek olyan mellékhatásokkal, amelyek miatt ellenjavalltak (például gépkocsivezetőknél); ritkán lépnek fel kedvezőtlen kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkel, illetőleg jól társíthatók más hatással rendelkező növényi készítményekkel. Az ún. biztonsági sáv (franciául: „marge thérapeutique”) széles, ennek következtében a túladagolás ritkán jön számításba. Kellő megfontolás esetében az orvos javallhatja terhesek, szoptató anyák kezelésére.

 

A szorongásos beteg félelmei, gyakran inkább aggodalmai, vonatkozhatnak jól körülhatárolt, tényleges okokra. Ilyenkor a szorongás csökkenhet vagy meg is szűnhet, mihelyt kedvezően alakul a félelmet kiváltó ok. Kóros az olyan félelem, aggály, amelynek nincs különösebb oka, magyarázata. Mihelyt ez az aggodalom nem fenyegeti tovább az érintetteket és ennek ellenére nem szűnik meg félelmük, előállhat egy újabb vélt ok, amelynek szintén lehetnek összefüggései valós helyzetekkel, de az aggodalom mértéke és a rettegett ok között nincs arány. A kívülálló ilyenkor „oktalan okokra” gondol.

 

A szorongásos személynél felléphetnek depressziós állapotok, epizódok. Az időnként megnyilvánuló kedvetlenséget, borúlátást, nyomott hangulatot felválthatja derű, jókedv, tervezgetések, majd azok végrehajtása. A kedvezőtlen külvilági helyzet hatására ideig-óráig megváltozhat a személy gondolkodásmódja, viselkedése.

 

A szorongó, időnként szomorkás hangulatú személynek nincs feltétlenül szüksége gyógyszeres kezelésre. Amennyiben állapota elhúzódó vagy gyakran tér vissza, addigi gondolkodásmódjától eltérően, és nem tud megszabadulni félelmeitől, pszichoterápia javallt.

 

Ismertetésünket a kakukkmákkal folytatjuk.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIII. évfolyam 10. szám

Címkék: fitoterápia, kakukkmák, szorongás

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.