Fitoterápia

A szorongásos beteg 2. rész


Kakukkmák

Tudományos neve: Eschscholzia californica. Egynyári dísznövényként Európában is termesztik. A kihulló magvak enyhébb tél után kicsíráznak, ezáltal a második, esetleg a harmadik évben is magot hoz. Magassága 2 arasznyi, kékes árnyalatú zöld szárain a levelek keskeny szárnyas sallangokra osztottak. Hónaljukból fejlődnek hosszú kocsányon a sárga vagy narancssárga, esetleg világos rózsaszínű virágok, átmérőjük 2,5-3,5 cm. A mákfélékre jellemző toktermésük 4-6 cm hosszú, ezért első látszatra inkább a keresztvirágúaknál gyakori becőtermésre emlékeztetnek (becőszerű toktermés) azzal a különbséggel, hogy nem található bennük hártyás álválaszfal.
A föld feletti részek alkaloidtartalma 0,1-0,3% (száraz növény esetében).

 

Az ismert hatóanyag-tartalmú növényből altató hatású készítmények állíthatók elő, elsősorban elalvási zavarok kezelésére. Nyugtató hatásúak (sedativ, anxiolyticum). A simaizmok görcskészségét csökkentik (antispasmodicum), elsősorban az epehólyagra fejtik ki hatásukat, esetenként az epeutakra is az idegi alapon létrejött tünetek csökkentésével.

 

Az eseti adag 1-2 milliliter (kb. 30-50 csepp) szeszes kivonat. Készítményei közé tartozik a REQUIESAN; a cseppeket félpohárnyi langyos vagy meleg folyadékban adagolják.

 

Készítményeit főleg Dél-, Délnyugat-Európában forgalmazzák.

 

Gyermekkori alvás elősegítésére alkoholmentes gyógyszereit állítják elő úgy, hogy az etilalkoholos kivonatból a szeszt eltávolítják, majd száraz kivonatot készítenek a vizes oldatból, amelyet zselatinkapszulába töltenek (finom porként). Közvetlenül a felhasználás előtt a kapszulát felnyitják és tartalmát ételbe keverik. Az adag beállítása a gyermekgyógyász hatáskörébe tartozik.

 

A növénynemzetség írásmódjának (2-szer egymás után SCH betűk) magyarázata, hogy Chamisso a 18. században egy családnév tiszteletére nevezte el az Eschscholziát.

 

 

Peszterce

A fekete peszterce (Ballota nigra) és a nehézszagú peszterce (Ballota foetida) az ajakosvirágúak családjába tartozó gyógynövények. Nálunk is elterjedt fajok, gyomnövénytársulásokban, napos vagy félárnyékos helyeken gyakoriak. Nitrogénkedvelők, ezért emberi települések közelében, elhanyagolt, parlagon maradt helyeken, utak szélén találhatók.

 

Az elsőként említett fekete peszterce 0,5-1 méter magas évelő növény. A négyzetes száron átellenes levelei tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, szélük fűrészelt fogas. A virágok az elágazó szárakon kis csoportban képződnek a levelek hónaljában, bíborpirosak, máskor ibolyás-pirosak vagy rózsaszínűek.

 

Nyár végén, ősszel az egész növény ibolyás-barna színű lesz; kellemetlen szagú.
Erre az utóbbi jellegre a Ballota foetida neve is utal. Annyira hasonlít a két néven szereplő peszterce egymáshoz, hogy egyetlen fajnak is tekintik.

 

A virágzó föld feletti hajtás hatóanyagai diterpének, a legfontosabb a ballotenol. Más molekuláris szerkezete van a klorogénsavnak, ez utóbbi főleg a rendszeres epeürülést segíti elő.

 

Fekete peszterce


A tapasztalati gyógyászatban használják Franciaországban, az Egyesült Királyság egyes vidékein.

 

A változás korában fellépő panaszok enyhítése terén számolnak be eredményes kezelésről alvászavarokban is.

 

A szorongásos betegeknél felgyorsult szívverés (magas pulzusszám) esetében nyugtató hatású, ezért pihenő helyzetben, az éjszakai lidércnyomásos álomban felébredő szorongásos személynél hamarabb visszatér az egyénre jellemző percenkénti 60-70 körüli pulzus.

 

Hivatalos a brit gyógyszerkönyv fitoterápiás kiadványában (British Herbal Pharmacopoeia, 1983.)

 

Adagolása vizes kivonatként 2-4 gramm szárított növény 2-3-szor naponta teakeverékek formájában. A hatóanyagok etilalkohollal jobban kivonhatók, ezért a folyékony kivonat (extractum fluidum), amely 25%-os etilalkohollal készül, előnyösebb; 1 súlyrész szárított peszterce és azonos térfogatú szeszt tartalmazó készítmény esetében az adag 20-30 csepp naponta egy-kétszer a reggeli és délutáni órákban, majd lefekvéskor vagy éjszakai felriadás esetében még egy azonos adag.
Amennyiben az élőhely szennyezett, a virágzó száraknak csak a felső harmada értékesíthető.

 

A szorongásos betegnél felléphetnek a vegetatív idegrendszer közvetítésével olyan panaszok, amelyeknél az orvosi kivizsgálás során nem állapítható meg „szervi eredet”. A szívidegesség (neurosis cordis) esetében például műszeres vizsgálat során sem állapítható meg klinikai jel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az életműködési zavarok közé sorolja (somatoforme dysfunction), például idesoroljuk a szívdobogásérzést (palpitatio) is. Ilyen és hasonló esetekben, amikor a szívet egészségesnek tekinthetjük, de a beteget a tünet nyugtalanítja, előnyös fitoterapeuticumot ajánlani.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIII. évfolyam 11. szám

Címkék: Fekete peszterce, fitoterápia, kakukkmák

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.