• Vissza

A szorongásos beteg 5. rész

Macskagyökér

Az orvosi macskagyökér vagy gyökönke (Valeriana officinalis) neve gyógyászati megbecsülésre utal: a latin valere jólétet, egészséges állapotot jelent, egyik francia elnevezése "guérittout" (mindent gyógyít). Magyarul és több más nyelven a macskával azért hozzák összefüggésbe, mert szaga az állatnál izgalmi állapotot vált ki.

Évelő növény, a második évtől kezdve virágzik. Gyöktörzséből tarackok képződhetnek, amelyeket szaporítóanyagként használnak. Föld feletti hajtásán a szárlevelek tövükig szeldeltek, a sallangok keskenyek és nagy számban képződnek, vagy - ellenkezőleg - szélesek és mindössze 3-5 (7) lemezre tagolódnak.

A virágzatokban a párta rózsaszínű, esetenként ibolyás árnyalattal, de lehet igen halvány vagy fehér. A gyökérzettől eltérően a virágzat kellemes illatú. A föld feletti részek erős szaga a száradás folyamán fokozódik.

A levéllemez tagoltságának jellegét az orvosi macskagyökér alfajainak (infraspecifikus taxonjainak) tekintik, de gyűjtőfajként (aggregatum) is felfogható, az eltérő alaktani és élőhelyi különbségek ellenére. Utóbbi esetben a valeriana officinalis s. l. (sensu latiore, szélesebb értelemben vett) rendszertani egység, ami az eltérő jellegű élőhelyi igényekkel is összefüggésbe hozható. Megtalálható patakok mentén, láp- és mocsárvidékeken, de szárazabb, ritkás tölgyesekben, azok szélén, sziklás lejtőkön, gyeptársulásokban is.

A vadon termő egyedek gyökérzetét nem érdemes kiásni, mert a kinemesített, termesztett fajták gyökérzetének hozama lényegesen nagyobb, tövenként a gyökérzet súlya elérheti az 1 kg-ot és hatóanyag-tartalma is egységesebb. A vadon előforduló példányok virágzó szára 50-100 cm magas, a termesztett fajtáké meghaladhatja a 150-200 cm-t is.

Az Európán kívüli területeken lényegesen eltérő összetételű fajok élnek. A gyökerek földrajzi eredete laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg.

Az Európából származó gyökérzet - a jellemző valerénsav mellett - iridoidokat tartalmaz (valtrát, izovaltrát). Az illóolajra a valériánsav-származékok jellemzők. A hatóanyagok és részben a készítmények is bomlékonyak. A vizes kivonatokat forrázatként állítjuk elő (gyógyteák), gyakran teakeverékként. A szeszes (etilalkoholos) kivonatok cseppenként adagolhatók. A szesz eltávolításakor nyert szárazkivonat különböző gyógyszerformaként adagolva (drazsé, kapszula, filmtabletta) azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a kivonatanyagok szaga nem érezhető. Az Európai Fitoterápiai Együttműködési Szervezet (ESCOP) ajánlása szerint a napi adag 2-3 gramm szárazkivonat-tartalmú gyógyszer. Vizes forrázat készítésére 1-2 kávéskanálnyi szárított, aprított gyökeret számítunk 2-3 deciliter vízre, 10-15 perc után szűrjük. Ezt az adagot 2-3-szor naponta megismételhetjük, az utolsó adagot alvás előtt fogyasztjuk el.

Teakeverék esetében csökkenthető a valeriána aránya, és kiegészíthető a decemberi és januári számainkban ismertetett növényi termékekkel.

Amennyiben az alvási zavarok mellett a betegnek egyéb panaszai is vannak, a társítást annak megfelelően állítjuk össze. A valeriána az epeúti görcskészség csökkentése mellett (amennyiben az előző vizsgálatok indokolttá teszik) nem csak a simaizmok működésére hat kedvezően, hanem a harántcsíkolt izomzat kórosan fokozott feszültségét (tónusát) is csökkenti, például egyes reumás jellegű panaszok esetében (izomrelaxáns hatás).

A valeriána jórészt a gamma-amino-vajsav (GABA) néven ismert ingerközvetítő anyagként tölt be jól meghatározott szerepet. A megfelelő ingerfelfogó készüléken (GABA receptor) keresztül befolyásolja a klorid-, kálium- és kalciumcsatornák működését.

A görcskészség csökkentése az illóolajban található egyes összetevők (szeszkviterpének) hatásának is tulajdonítható.

A valeriánának a szervezetre gyakorolt hatását kísérletes és klinikai megfigyelések során ismételten is egyértelműen igazolják.

Javallatai: a szorongásos betegeknél fellépő nyugtalansági állapotok, kórosan fokozott ingerlékenység, alvászavarok, kevéssé indokolt, állandósuló félelmek, aggályok, amelyek uralják a beteg gondolkodásmódját, rontják lelki, testi épségét.

A valeriána egyesíti az ún. nappali nyugtatók és az alvást elősegítő gyógyszerek tulajdonságait.

Ellenjavallat: ne adjuk csecsemőknek, kisdedeknek, általában 3 éves életkor betöltése előtt, terheseknek, szoptató anyáknak.

A kivonatok hatása 1-2 heti kezelés után kezd egyre jobban érvényesülni.

A következő számunkban a valeriána készítményei közül sorolunk fel példákat, majd ismertetjük a gyöngyajak hatásait.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIV. évfolyam 2. szám

Címkék: fitoterápia, macskagyökér, szorongás

Válogatás cikkeink közül:

• Lapszemle 2007. február
• Növényi emésztési enzimek
• Pünkösd ezotériája
• A rák enzimterápiája
• A rák és a táplálkozás

Válogatás cikkeink közül:

• Zónaterápia 8.
• Bölcsesség, tudás, tapasztalat
• Rend­szer­vál­tás szük­sé­gel­te­tik
• Krónikus fáradtság szindróma
• Kombucha – 15 éve a magyar piacon

• Egészségnaptár

• Eseménynaptár

• Holdnaptár

• Vetési naptár

• Kínai horoszkóp

Aktuális lapszámunk:
2018. június