Gyakori megbetegedések
- Bőrbetegségek
- Emésztőrendszeri megbetegedések
- Fájdalmak – fájdalomcsillapítás
- Férfi egészségügyi problémák
- Fertőző betegségek
- Fül-orr-gégészeti betegségek
- Gyermekkori betegségek
- Ideggyógyászati megbetegedések
- Időskori megbetegedések – anti-aging
- Immunrendszer és nyirokkeringés
- Jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések – rák
- Mozgásszervi megbetegedések
- Nőgyógyászati betegségek
- Pszichiátriai betegségek
- Száj- és fogászati betegségek
- Szemészeti problémák
- Szív- és érrendszeri betegségek
- Táplálkozás, anyagcsere, hormonok
- Tüdő- és légúti megbetegedések
- Vese és a húgyutak betegségei
Ajánló
A szorongásos beteg 5. rész
Macskagyökér
Az orvosi macskagyökér vagy gyökönke (Valeriana officinalis) neve gyógyászati megbecsülésre utal: a latin valere jólétet, egészséges állapotot jelent, egyik francia elnevezése "guérittout" (mindent gyógyít). Magyarul és több más nyelven a macskával azért hozzák összefüggésbe, mert szaga az állatnál izgalmi állapotot vált ki.
Évelő növény, a második évtől kezdve virágzik. Gyöktörzséből tarackok képződhetnek, amelyeket szaporítóanyagként használnak. Föld feletti hajtásán a szárlevelek tövükig szeldeltek, a sallangok keskenyek és nagy számban képződnek, vagy - ellenkezőleg - szélesek és mindössze 3-5 (7) lemezre tagolódnak.
A virágzatokban a párta rózsaszínű, esetenként ibolyás árnyalattal, de lehet igen halvány vagy fehér. A gyökérzettől eltérően a virágzat kellemes illatú. A föld feletti részek erős szaga a száradás folyamán fokozódik.
A levéllemez tagoltságának jellegét az orvosi macskagyökér alfajainak (infraspecifikus taxonjainak) tekintik, de gyűjtőfajként (aggregatum) is felfogható, az eltérő alaktani és élőhelyi különbségek ellenére. Utóbbi esetben a valeriana officinalis s. l. (sensu latiore, szélesebb értelemben vett) rendszertani egység, ami az eltérő jellegű élőhelyi igényekkel is összefüggésbe hozható. Megtalálható patakok mentén, láp- és mocsárvidékeken, de szárazabb, ritkás tölgyesekben, azok szélén, sziklás lejtőkön, gyeptársulásokban is.
A vadon termő egyedek gyökérzetét nem érdemes kiásni, mert a kinemesített, termesztett fajták gyökérzetének hozama lényegesen nagyobb, tövenként a gyökérzet súlya elérheti az 1 kg-ot és hatóanyag-tartalma is egységesebb. A vadon előforduló példányok virágzó szára 50-100 cm magas, a termesztett fajtáké meghaladhatja a 150-200 cm-t is.
Az Európán kívüli területeken lényegesen eltérő összetételű fajok élnek. A gyökerek földrajzi eredete laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg.
Az Európából származó gyökérzet - a jellemző valerénsav mellett - iridoidokat tartalmaz (valtrát, izovaltrát). Az illóolajra a valériánsav-származékok jellemzők. A hatóanyagok és részben a készítmények is bomlékonyak. A vizes kivonatokat forrázatként állítjuk elő (gyógyteák), gyakran teakeverékként. A szeszes (etilalkoholos) kivonatok cseppenként adagolhatók. A szesz eltávolításakor nyert szárazkivonat különböző gyógyszerformaként adagolva (drazsé, kapszula, filmtabletta) azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a kivonatanyagok szaga nem érezhető. Az Európai Fitoterápiai Együttműködési Szervezet (ESCOP) ajánlása szerint a napi adag 2-3 gramm szárazkivonat-tartalmú gyógyszer. Vizes forrázat készítésére 1-2 kávéskanálnyi szárított, aprított gyökeret számítunk 2-3 deciliter vízre, 10-15 perc után szűrjük. Ezt az adagot 2-3-szor naponta megismételhetjük, az utolsó adagot alvás előtt fogyasztjuk el.
Teakeverék esetében csökkenthető a valeriána aránya, és kiegészíthető a decemberi és januári számainkban ismertetett növényi termékekkel.
Amennyiben az alvási zavarok mellett a betegnek egyéb panaszai is vannak, a társítást annak megfelelően állítjuk össze. A valeriána az epeúti görcskészség csökkentése mellett (amennyiben az előző vizsgálatok indokolttá teszik) nem csak a simaizmok működésére hat kedvezően, hanem a harántcsíkolt izomzat kórosan fokozott feszültségét (tónusát) is csökkenti, például egyes reumás jellegű panaszok esetében (izomrelaxáns hatás).
A valeriána jórészt a gamma-amino-vajsav (GABA) néven ismert ingerközvetítő anyagként tölt be jól meghatározott szerepet. A megfelelő ingerfelfogó készüléken (GABA receptor) keresztül befolyásolja a klorid-, kálium- és kalciumcsatornák működését.
A görcskészség csökkentése az illóolajban található egyes összetevők (szeszkviterpének) hatásának is tulajdonítható.
A valeriánának a szervezetre gyakorolt hatását kísérletes és klinikai megfigyelések során ismételten is egyértelműen igazolják.
Javallatai: a szorongásos betegeknél fellépő nyugtalansági állapotok, kórosan fokozott ingerlékenység, alvászavarok, kevéssé indokolt, állandósuló félelmek, aggályok, amelyek uralják a beteg gondolkodásmódját, rontják lelki, testi épségét.
A valeriána egyesíti az ún. nappali nyugtatók és az alvást elősegítő gyógyszerek tulajdonságait.
Ellenjavallat: ne adjuk csecsemőknek, kisdedeknek, általában 3 éves életkor betöltése előtt, terheseknek, szoptató anyáknak.
A kivonatok hatása 1-2 heti kezelés után kezd egyre jobban érvényesülni.
A következő számunkban a valeriána készítményei közül sorolunk fel példákat, majd ismertetjük a gyöngyajak hatásait.
Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIV. évfolyam 2. szám
Címkék: fitoterápia, macskagyökér, szorongás