Fitoterápia

A szorongásos beteg 6. rész


Sorozatunk előző számában ismertettük a valeriánagyökeret. Nappali nyugtatóként készítményeit főleg az alvást elősegítő tulajdonsága és a mellékhatások hiánya miatt kiterjedten alkalmazzák. Példaképpen említünk meg néhányat: EUVEGAN csepp, HOVA tabletta, MORADORM S tabletta, SEDOGELAT kapszula, SELON tabletta, VALVEDERE tabletta, VISINAL drazsé, VIVINOX drazsé. A készítmények közül betegenként az egyik vagy a másik válik be. Ennek okai között szerepel, hogy a macskagyökönke összetételében az egyes hatóanyagok aránya különböző lehet termesztett fajtánként, de a gyártási technológiában is eltérések vannak.

 

A valeriána példaképe annak a fitoterapeutikumnak, amelynek több összetevője is rendelkezik kimutatható, mérhető, de eltérő hatásmechanizmussal. Néhány évtizedig a hatást az illóolajnak tulajdonították, amelynek kellemetlen szaga nem okozott gondot, ha zselatinkapszulában, gyöngy formájában forgalmazták. Miután felfedezték a valepotriátokat, azokat külön is forgalmazták, mert fő hatóanyagoknak tekintették azokat. Azután kiderült, hogy az utóbbiakat nem tartalmazó, például túl hosszú ideig tárolt készítmények is rendelkeznek nyugtató (trankvilláns) tulajdonságokkal. Évezredünk első hónapjaiban - amint említettük az 5. részben – megállapították, hogy a gamma-amino-vajsav ingerfogó receptora kulcsszerepet tölt be. Röviddel ezután állapították meg az olivilszármazékok agonista szerepét (adenozin A 1 receptorokra).

 

Hozzátehetjük, hogy összetett készítmények esetében, amelyekben az előző részekben említett gyógynövények egyikével- másikával társítják a valeriánát, biztosíthatják az alvást előmozdító tényezők kedvező tulajdonságait. Ez a helyzet a gyöngyajakkal történő társítás során is.

 

Gyöngyajak

Tudományos neve (Leonurus cardiaca) utal szívre ható tulajdonságaira. Egyik francia, illetőleg olasz nevében is ez a helyzet (Cardiaque, illetőleg Cardiaco), akárcsak a német nevében (Herzgespann).

 

1. Szúrós gyöngyajak
2. Szőrös gyöngyajak

 

A névadó Linné idejében (a 18. században) ismerték a gyöngyajak gyógyhatását, amely azonban a későbbi években jórészt feledésbe merült. A hagyományőrző népi gyógyászatban fennmaradt a gyógyászati felhasználás, ilyen a szívfű, szíverősítő fű elnevezés. A feledés homályában Páter Béla professzor, a világ első gyógynövénykutató állomásának (Kolozsvár, 1904) létesítője és évtizedeken keresztül vezetője, felfigyelt a kalotaszegi növényismeretben szereplő kifejezésre. Német szaklapban 1933- ban megjelent közleményének alapján laboratóriumi, majd kísérletes gyógyszertani vizsgálatokat végeztek és a gyöngyajak az elismert gyógynövények közé került. Szerepel a Magyar Gyógyszerkönyv VIII. kiadásában (folyamatosan jelenik meg 2003-tól).

 

Évelő növény, az ajakosvirágúak családjára jellemző 4 élű szára 1-1,5 m magas, a levelek átellenesek, az alsók ujjasan szeldeltek, a felsők 3 karéjúak, a szár csúcsán ép szélűek. Rózsaszín virágai örvösen csoportosulnak, csészéjük az elvirágzás vége felé szúrós. Gyomtársulások, bokros, fás területek szélén, parlagokon található. 

 

A szúrós gyöngyajakra hasonlít a szőrös gyöngyajak. Utóbbi neve arra utal, hogy a szárak körös-körül szőrözöttek, az elsőként említett fajnál csak élein figyelhetők meg igen rövid fedőszőrök.

 

A szőrös gyöngyajak előnye az ismertebb, elterjedtebb szúrós fajjal szemben, hogy lényegesen nagyobb termetű, könnyebben, gazdaságosabban termeszthető, hatása is kifejezettebb. Nálunk a Tiszántúl északi területein bukkan fel.

 

Szorongó betegek szívtáji panaszainak kezelésére használják a virágzó, felsőbb részeket. Olyan betegekről van szó, akiknél a szakrendelésen nem találtak sem alaki, sem működési eltéréseket, tehát a panaszok lehetnek szorongásos alapbetegség következményei, amelyek esetenként emlékeztetnek egyes szív- és keringési megbetegedés tüneteire. Természetesen a beteget rendszeres vizsgálatoknak vetik alá, és a szakorvos által felírt gyógyszereket továbbra is rendszeresen adagolják. A gyöngyajak nem befolyásolja egyéb gyógyszerek hatását.

 

A napi szokott adag 4-5 gramm szárított, aprított gyöngyajak, ami az aprítási foktól függően megfelel 3-6 teáskanálnyi növénynek. Leforrázzák 1 liter fövő ivóvízzel, 3-5 percig a tűzhely közelében tartják úgy, hogy a forrás hőmérsékletét megközelítse, de ne főjön. Negyedóra múlva, tehát langyosan leszűrik.

 

A liternyi napi adagból egy-egy csészényit ajánlott reggel éhgyomorra elfogyasztani, 20-30 perccel az étkezés előtt. Ebéd előtt ugyanúgy. A nap hátralevő részében kortyonként iható. A gyógytea diterpéneket és iridoidokat tartalmaz, keserű ízű. Hozzáadható frissen kicsavart citrom leve, vagy használható olyan gyógynövénytea-keverék, amely ízfedő, vagy legalábbis tompítja a keserű ízt.

 

Ilyenkor is megőrizzük a gyöngyajak napi adagját, ezt kiegészítjük például galagonyaterméssel, bodzavirággal, hársfavirágzattal. Tetszés szerint ízesíthető kevés mézzel, cukorral vagy szükség esetén az amúgy is használt édesítőszerrel. A teakeverék kiegészíthető a fekete pesztercével (Ballota nigra, lásd novemberi számunkban) úgy, hogy megőrizzük a gyöngyajak adagját és hozzáadjuk a peszterce föld feletti hajtását 3:1 arányban (három rész gyöngyajakhoz egy rész pesztercét).

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIV. évfolyam 3. szám

Címkék: fitoterápia, gyöngyajak, szorongás

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.