Fitoterápia

Adaptogén növények 7. rész


Az adaptogén tulajdonság fogalmát 1947-ben vezette be a szakirodalomba N. B. Lazarov. A Selye János által elméletileg és élettani- gyógyszertani kísérletek szempontjából egyaránt kifejlesztett általános alkalmazkodás (adaptatio) lényegét lapunk előző számaiban fitoterápiás példákkal szemléltettük. Az adaptogén jelleg elterjedésében szerepet játszott, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy évtizeddel ezelőtt elismerte e gyógyászati lehetőség létjogosultságát.

 

Az előző részekben bemutatott növények közötti különbségek jelzik, hogy sok eltérő bélyeg alapján határozható meg a gyógyászati felhasználás. Ennek oka részben a hasonló nevek használata, egymástól eltérő növények esetében. Erre utaltunk a ginszeng néven forgalmazott készítmények esetében, de érvényes a macskakaromra is.

 

 

A macskakarom

Hivatalosan az Uncaria tomentosa nevű trópusi fajt tekintik adaptogén növénynek, de a hasonló élettérben, esőerdőkben gyűjtött Uncaria fajokra, például az Uncaria guaianensisre is alkalmazzák. Nevük is jelzi, hogy rokon fajok, mindkettő a galajfélék családjába tartozik (Rubiaceae). A helyzet bonyolódik, mert a hasonló megjelenésű, de növényrendszertani szempontból eltérő családokba tartozó növények is szerepelnek macskakarom néven. Igazat adunk L. Linnének, aki a 18. században írta: "Nomina si nescit, perit etiam cognitio rerum" (Ha a neveket nem ismerjük, elvész a dolgok lényege is).

 

A macskakarom néven ismert Uncaria tomentosa fákra kapaszkodó lián, szára elérheti az 50-60 métert. A száron görbe, hegyes, karom alakú képződmények, tövisek láthatók. Erre utal eredeti neve: unha de gato. Angolul cat’s clow, németül Katzenkralle vagy Krallendron. Virágzatai gömbölyűek, okkersárga-zöldes színűek.

 

Hazája a trópusi Dél- és Közép-Amerika.

 

A gyógyászati készítményei közötti különbségek abból is adódnak, hogy a legértékesebb rész a gyökérkéreg, de esetenként gyűjtik a teljes gyökeret vagy ritkábban a szár kérgét is.

 

Hatóanyagai közül indolvázas alkaloidjai a legfontosabbak, de sok egyéb anyagának hatását is vizsgálták (triterpénvázas szaponinok, szteroidok).

 

Az egyes készítmények közötti különbségek részben az eltérő szerkezetű és mennyiségű hatóanyagoknak is tulajdoníthatók. Hasonló esetekben ajánlott a kezelésre ugyanannak a földrajzi és növénytani származású készítménynek a rendelése. A gyógyászatban használják egyszerű (monokomponensű) tea formájában, teakeverékek vagy különböző gyógyszerformák, főleg kapszulák alakjában.

 

A gyógyászatban egyes daganatos megbetegedések hosszan tartó kezelésére rendelik, de az egyéb orvosi beavatkozások kiegészítésére, vagy gyógyultnak tekintett személyeknél az esetleges kedvezőtlen utófolyamatok megelőzésére is.

 

Az említett hatások az immunrendszerre gyakorolt kedvező tulajdonságokon alapszanak, a klinikai eredmények esetenként vitathatók.

 

Macskakarom

 

Kedvező hatást észleltek egyes autoimmun- betegeknél, elsősorban a reumatoid ízületi kórfolyamatokban (rheumatoid arthritis, rövidítve: RA).

 

Az adagolás készítményenként az előállító, illetőleg a forgalmazó javallata alapján történjék, mert az ismert hatóanyag-tartalmú készítmények esetenként változóak lehetnek, a különböző előállítási folyamatokból adódóan.

 

Az immunrendszer "gyengeségére" is kiterjesztik az adaptogén növények fogalmát. Lényegében véve ez a helyzet a macskakarom esetében is, kifejezettebben vonatkozik ez az alkalmazás a kasvirágra vagy kúpvirágra (Echinacea fajok).

 

A kasvirág esetében az adaptogén növények közé történő besorolása akkor indokolt, ha az immunrendszer gyengeségét a stresszhelyzet következményének tekintik.

 

Az immunrendszerre vonatkozólag gyakran találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy egy adott készítmény "erősíti az immunrendszert". Ez a megállapítás azon alapszik, hogy kimutathatóan vagy feltételezhetően a szervezetet érő kedvezőtlen hatásokkal állunk-e szemben. A helyzet megítélése során kiindulhatunk abból, hogy egyes stresszhelyzetek befolyásolják a vérplazmában az immunglobulinok szintjét. Ez az összefüggés vonatkozik a vér egyes alakos elemeire is, amelyek aránya több tényezőtől függően eltolódhat.

 

Figyelembe kell venni, hogy a vérkép számszerű összetétele egymagában nem tükrözi az immunrendszer állapotát.

 

A normálisnak megfelelő arányban leolvasott nyiroksejtek (lymphocyta), fehérvérsejtek (leukocyta) esetében nem csak a százalékban kifejezhető viszonyszám a döntő, hanem a kérdéses alakos elemek működése is. Például a monociták számán túlmenően fontos a falósejtek aktivitása (phagocytosis). Ez vonatkozik például a nyiroksejtekre is, esetenként a T nyiroksejtek aránya megfelelő lehet, annak ellenére, hogy a természetes ölősejtek (natural killer, NK) működése nem kielégítő.

 

Az immunrendszer sejtes elemei "gyengék" lehetnek, még akkor is, ha számszerű arányuk a referenciaértékeknek megfelelőek.

 

A szervezet működése nem kizárólag az alkalmazkodási képesség függvénye. Az adaptációs képesség csak részben függ az adaptogén készítmények adagolásától.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XII. évfolyam 9. szám

Címkék: adaptogén növények, fitoterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.