Fitoterápia

Agyér-elmeszesedés és magasvérnyomás-betegség 2. rész

 


Az agyvérzés (apoplexia cerebri) az arterioszklerózis és a magasvérnyomás-betegség következményeként léphet fel.Az agyérelmeszesedése (arteriosclerosiscerebri) hosszabb idő alatt alakulhat ki, az első tünetek felismerése, amelyek a kórfolyamat kezdeti szakaszában lépnek fel, jelentős szerepet töltenek be a folyamat lassításában, elsősorban a vérnyomás rendezésével.

 

Ismételten jelentkezhetnek átmeneti, rövid ideig tartó, isémiás attakok (TIA - az angol megjelölés rövidítéseként használják - Transitory Ischaemic Attack). Tünetei gyakran alig vehetők észre, de ismétlésük során súlyos károsodás lép fel, amit „agylágyulásnak" neveznek (enkephalo-malacia).

 

Ezzel szemben a rohamként fellépő vérellátási zavar (apoplexia cerebri) hirtelenül jelentkezik, továbbtart, és következményei, tünetei azonnal jelentkeznek, jól láthatók („gutaütés", „szélütés", „szélhűdés", az elterjedt angol kifejezés: stroke).

 

Az esetek nagy részében (kb. 80%-ában) isémiás (ischaemia) jellegű, elzáródásos kórfolyamat, amelynek súlyossága az agyféltekéjétől, pontosabban az oxigénhiány (anoxia, hypoxia) helyétől és időtartamától függ. Gyakran okozza vérrög (thrombus), amely trombózis során a véráramlattal az agyba juthat (embólia) és valahol elzárja a keringést. Ezzel szemben viszonylag ritkább (kb. 20%-ban lép fel) a vérzéssel járó érrepedés, felnyílás, kisebb vagy nagyobb vérömleny képződésével, amelynek nyomása szintén érelzáródást válthat ki. Az agyvérzés tehát félrevezető kifejezés.

 

A megelőzés legfontosabb teendői közé tartozik a vérnyomás szabályozása, a magas vérnyomás-betegség következetes kezelése még azokban az esetekben is, amikor a beteg jobban érzi magát, ha elhagyja gyógyszereinek szedését.

 

A jelentéktelen tünetek már indokolhatják a gyógyszeres kezelést, a kockázati tényezők (rizikófaktorok) kiiktatása mellett. Legelterjedtebb kezelési eljárásaink között szerepel a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) leveleiből készülő gyógyszerek adagolása. A stroke kezelése és utókezelése szempontjából egyaránt figyelemre méltóak az utóbbi években elért eredmények.

 

A páfrányfenyő kb. 200 millió éve maradt fenn. Néhány példányát gondozták Kínában. Egykori rokonai csak őslénytani leletek formájában maradtak fenn.

 

Hatóanyagainak és hatásának vizsgálata az 1930-as években kezdődött meg, ma a legalaposabban tanulmányozott gyógynövények egyike. A folyamatosan növekedő gyógyászati felhasználás miatt a világ több földrészén létesítettek ültetvényeket, egyebek mellett Japánban, Kaliforniában, Franciaországban. Nálunk díszfaparkokban, arborétumokban, utak mentén.

 

 

Páfrányfenyő

 

A levelet vizes kivonatként (gyógytea nyerésére) nem használják, mert a hatásos anyagok vízzel nem vonhatók ki, a legértékesebb hatóanyagokat a száraz kivonat (extraxtum siccum) készítése során dúsítják. 50 kilogramm levélből állítanak elő egyetlen kilogramm kivonatot, amelyet szájon át adagolható gyógyszerként forgalmaznak (filmtabletta, drazsé, cseppek).

 

Legértékesebb hatóanyagai nem találhatók meg a növénytakaró más képviselőjében. Feltételezhető, hogy hasonló molekulák létezhettek rokon, ma már kihalt növényekben is.

 

A legnagyobb arányban találhatók a levelekben flavonoidok, ezeknek köszönhető az ősszel lehulló lomblevelek aranysárga színe.

 

Jelentős a levelek piknogenol (procianin)- tartalma is.

 

Több nagyságrenddel kisebb mennyiségben képződnek a páfrányfenyőben diterpének, elsősorban ginkgolid és szeszkviterpének (főleg bilobalid).

 

A ginkgolid a vérlemezkék (thromocyta) rögképződését, összecsapzódását gátolják, ezáltal csökkentik a vérrögök (thrombus) képződését. Az agy ereiben a vérrögök oxigénhiányt okoznak (hypoxia, anoxia), ami szövet elhaláshoz vezet.

 

A bilobalid gátolja az agyban sejthártyák lebontását, ami bizonyos fokig védelmet nyújt idegsejtek elpusztításában, ami részben magyarázza a páfrányfenyőből készülő gyógyszerek kedvező hatását szellemi leépülést kiváltó, elbutuláshoz (dementia) vezető kórfolyamatok kezelésében (Alzheimerkór, Parkinson-féle betegség egyes eseteiben).

 

A gyógyszerek több vagy kevesebb ginkgolidot, illetőleg bilobalidot tartalmaznak, ezért arányukat fel kell tüntetni. Az összkivonat egyszeri adagja általában 40 milligramm. Az adagolást, beleértve a kezelés időtartamát, a megszakításuk utáni adagokat stb. minden egyénnél külön-külön kell megállapítani.

 

Készítmények (példák): GINGIUM, GINKGOBIL N, KAVERI, RÖKAN, TANAKAN, TEBOFORTAN, TEBONIN forte.

 

Az összkivonatokat tartalmazó gyógyszerek fokozzák az agyban az oxigén szegény állapotokkal szembeni ellenállást, csökkentik a vér „sűrűségét" (kedvező rheológiai tulajdonságait állítják vissza), ezáltal javítják a mikrokeringést, az agy különböző területeinek vérellátását. Csökkentik az agyi vizenyő (oedema cerebri) kialakulását, a koponyán belüli kóros nyomást.

 

A nem kívánt mellékhatások ritkábbak és enyhébbek, mint sok egyéb, a szellemi képesség romlását csökkentő (nootrop) más gyógyszernél. A magasvérnyomás-betegséget és annak lehetséges következményeit egy életen át figyelemmel kell kísérni és az egyén adottságaitól függően kezelni. Ez a követelmény vonatkozik az apoplexiás betegekre is. Ezért is fontos, hogy mellékhatások miatt ne legyünk kénytelenek a gyógykezelést abbahagyni.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XI. évfolyam 3. szám

Címkék: fitoterápia, magas vérnyomás

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.