Fitoterápia

Erős hatású gyögynövény: a nadragulya


A gyógyászatban olyan növényfajokat is használunk, amelyek mérgező hatásúak. Többször elhangzik vagy olvasható: „mérgező gyógynövények”. A két fogalom kölcsönösen kizárja egymást.

 

A félreérthetetlen elnevezés: erős hatású gyógynövény. Azt fejezzük ki ezáltal, hogy egy adott növényfajnak csak igen kis adagban, nagy körültekintéssel, orvosi rendelvényre (receptre), felügyelet mellett van létjogosultsága a fitoterápiában.

 

 

Nadragulya

A nadragulya tudományos neve Atropa belladonna. Az ős- és ókori görög mitológia, majd a latin hitrege gyakran idézett mítosza. Három sorsistennő, a görög moirák neve Klóthó, Lakheszisz és Atroposz. Mitológiai szerepüket a római párkák vették át. A hitrege első két szereplője fonta, sodorta az élet fonalát, a harmadik, Atroposz pedig átvágta, ha úgy látta jónak. A fonal elvágása jellemzi az emberi sors rövidebb vagy hosszabb élettartamát.

 

Engedékenyebb volt a reneszánsz korából ismert bella-donna (szépasszony). A hölgyek a nadragulya bogyójának nedvét használták arra, hogy magukhoz csábítsák az erősebb nem mit sem sejtő képviselőit. A nadragulya bogyójának cseppjétől szemük csillogóvá vált, a kitágult pupilla sejtelmes tekintete által. A pupillát tágító hatást midriázisnak nevezik, ma is használható főleg származékai révén a szemgyógyászatban (ophthalmológia), egyes vizsgálatok elvégzésekor.

 

A nadragulya évelő növény. Gyöktörzse hengeres, a talaj közelében elágazó. A föld feletti hajtás kb. másfél méter magas, bokorszerű. Könnyen felismerhető leveleiről. A felső szárcsomókon két levél fejlődik, az egyik lemeze nagy, a másik ellenkezőleg, egészen kicsi. Gyűjtik a gyöktörzset, főleg azonban a leveleket vagy a leveles szárat.

 

Az elágazásokon forrt szirmú, „harangozó”, csöves virágainak külső felülete ibolyás barna, belül világosabb barnássárga ibolyaszínű erezettel. Termése mintegy másfél centiméter átmérőjű, gömbölyű, fekete, fényes bogyó. Tövénél ötágú zöld, csillagszerű csészéje is a biztos felismerést teszi lehetővé.

 

Ritkás erdők, főleg bükkösök szélén, tisztásain terem, majd esetleges tarvágások helyén, gyakran málnásokban. Kedveli a nyirkos és tápanyagokban gazdag talajt.

 

Fő hatóanyaga a tropánvázas hioszciamin alkaloid, amely a gyűjtés, esetleges szárítás, feldolgozás, tárolás során atropinná alakul. Az eredeti alkaloid, a hioszciamin (nevét a beléndek, Hyoscyamus niger fő alkaloidjáról kapta, amely erősebb hatású, mint az átalakulás során képződő atropin).

 

Az érett bogyók a fekete cseresznyére emlékeztetnek. A gyermekeknek is megmagyarázzák, hogy tilos szedni, szájba venni. De a szófogadatlan gyerekek között mindig akad néhány, aki a tilalom ellenére megízleli a valóban csábító bogyót. Olyan jó ízű, édeskés, hogy az első megízlelés után gyakori a második, harmadik… A mérges bogyó hatására  a gyermek lekuporodik, mintha lehajtott fejjel aludna is. Egyszer csak felugrik, táncolni, forogni kezd, jókedvében még dalol is, majd bereked. A felnőttek általában nem értik zavaros szavait, virágzó jókedvét. „Csak nem bolondult meg? De jó kedve van! Mi van vele?…” A mérgezés további jele, hogy hirtelenül ismét elcsendesedik, magába roskad. A hegytetőn nem mindig van orvos, pedig ilyenkor még hatásos a gyomormosás.

 

Ebben az esetben a mérgezés oka biztosan megállapítható. A gyermek fejét hirtelenül az ég felé emelik. A pupilla nem húzódik össze (megszűnt, átmenetileg, az alkalmazkodás a fény erősségéhez).

 

Az atropinmérgezés előfordulhat az orvos által rendelt egyes gyógyszerek esetében is. Főbb tünetek: az arc feltűnő kipirosodása, nyelési nehézségek, a szívverések (pulzus) felgyorsulása. Feltűnő az izgalmi állapot (a fentiekben vázolt viselkedés a nadragulyabogyók fogyasztása után), a mérgezett érzékcsalódásai (nem létező dolgokat vél látni, hallani, érezni, és hasonló tünetek, amelyeket hallucinációnak neveznek). Rángásos görcsök, amelyeket eszméletvesztés követhet.

 

Értékes, ismételten bebizonyított hatású gyógyszerek összetételében szerepel az atropin és/vagy a növény kivonatai. A szembogárra (pupillára) gyakorolt hatást a 18. század óta ismerik (G. van Swieten, 1770), szemészeti alkalmazása a 19. század első évtizedei óta általános (Fr. Reisinger, 1825), az atropin szerkezetét szintézissel is bizonyították 1989-ben. A növényben képződő hioszciamint a 19. században állították elő (izolálták), és ezáltal ismertté vált az atropin és a hioszciamin közel azonos vegyi szerkezete (Ph. L. Geiger és H. Hesse, 1833).  A hioszciamin, illetőleg atropin szerkezetéhez hasonló fontos alkaloid a szkopolamin (és származékai), amelyeket a további rokon növények között szándékozunk ismertetni.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVIII. évfolyam 1. szám

Címkék: fitoterápia, nadragulya

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.