Fitoterápia

Fitoterápia - hashajtók

Az emésztőrendszer megbetegedései 3. rész


Az idült székrekedéses beteg kezelését az előző részben ismertettük. Amennyiben gyógyszeres kezelés ellenére a székrekedés továbbra is fennáll, lehet növelni az adagot az eredmény eléréséért, de a kedvezőtlen hatások egyre kifejezettebbekké válnak. Más megoldást ajánlott keresni.

 

Hosszan tartó kezelés céljára beváltak olyan növényi nyálkaanyagok (poliuronidek), amelyek lazítják a béltartalom állományát és előmozdítják továbbjutását síkosító tulajdonságukkal. További sajátságuk, hogy a bélrendszer legalsó szakaszában csökkentik a folyadék visszaszívódását és ezáltal megakadályozzák a béltartalom megkeményedését.

 

Ez a három tényező: az állomány térfogatának növelése, a síkosság biztosítása és a béltartalom folyadékmegtartó képességének fenntartása az eredményes kezelés kulcskérdése. Az előzőleg ismertetett hashajtók esetében (l. lapunk decemberi számában) számolni lehet enyhe gyulladást kiváltó tulajdonsággal. A nyálkaanyagok ezzel szemben kedvezően hatnak a bél nyálkahártyájára, védik az ártalmakkal szemben. Az előbbi készítmények (antranoid tartalmúakról van szó) kisebb-nagyobb mértékben kémiai ingerként hatnak a kemoreceptorokra, a nyálkaanyagok kivédik az esetleges ingerlő anyagok károsítását és a bélfalra gyakorolt nyomás által (a baroreceptorokra hatnak) csökkentik a bél renyheségét.

 

A növényi nyálkaanyagok nagy része felbomlik az emésztőrendszerben. Nagymolekulájú szerkezetük kisebb egységekre hasad, egyszerű cukrokká és uronsavakra. Ezek nem befolyásolják a székletürítést. Ez a helyzet egyéb megbetegedésekben javallt gyógynövényeknél (ziliz, erdei mályva, lándzsás útifű, martilapu). Ezzel szemben a lenmag és a bolhafűmag változatlan tulajdonságokkal halad végig az emésztőrendszeren.

 

A lenmagot (Lini semen) a nálunk is termesztett len (Linum usitatissimum) szolgáltatja. Rostjai miatt textilipari növényként termesztik a kevéssé elágazó fajtákat; zsíros olajának kinyerésére az elágazóbb, több toktermésű és ezáltal nagyobb maghozamú fajtákat részesítik előnyben.

 

A nyálka a lenmag legkülső rétegében képződik és halmozódik fel. A mag tejeskávébarna színű és fényes. Ha vízzel érintkezik, ez utóbbi jelleg megszűnik, a felületet nyálkaréteg borítja.

 

A lenmagot forgalmazzák ép állapotban vagy őrölve. Székszorulásban az előbbit használják. A tájékoztató adag reggelinél 1 evőkanálnyi vagy a főétkezések után 1-1 teáskanálnyi.

 

Házi len

 

Fontos annak megakadályozása, hogy az emésztőnedvekkel érintkező magvak összetapadjanak. Ezért lényeges az adagoláskor a magvakat olyan élelmiszerrel alaposan elkeverni, amely biztosítja, hogy a magvak felületét ellepő nyálka miatt egymáshoz ne tapadjanak. Erre alkalmas az aludttej, joghurt vagy kefir, alkalmanként 1 pohárral (kb. 1 deciliterrel). Jól használható továbbá minden lekvár, amely nem túl sűrű és ezáltal lehetővé teszi a magvak elkeverését, szükség esetén kevés vízzel hígítva. Ajánlott a reszelt alma is, szintén kevés vízzel, teával gondoskodva megfelelő víztartalmáról. A lenmagos kezelés a következőképpen történik: Idült székrekedésben szenvedő személy 5–10 napig szedi szokásos hashajtó készítményét, amely antranoidot tartalmaz (példák lapunk előző számának Fitoterápia rovatában). A második-harmadik naptól kezdve kiegészíti addigi kezelését lenmagtársítással. A 3. napon már kezdheti csökkenteni eddigi hashajtójának adagját, és fokozottan áttér a lenmagos kezelésre. Addigi tapasztalata alapján eldönti, miképpen szedi a lenmagot: hány teáskanálnyi adaggal és hányszor naponta. A lenmag duzzasztására negyed- vagy félórát számítunk.

 

A növényi nyálkaanyagok vízben megduzzadnak, de szeszes italok hatására kicsapódnak, ami a magvak összetapadását okozhatja. Ezért 1–2 órával a lenmag adagolása előtt és 2–3 órával fogyasztása után nem jó szesztartalmú folyadékot inni.

 

A nyálkaanyagokat tartalmazó növények és készítményeik lassítják egyes gyógyszerek felszívódását. Ilyenkor ajánlott más időpontban fogyasztani a lenmagot vagy bolhafűmagot. A reggel szedett gyógyszer esetében a nyálkaanyagtartalmú magot a délelőtti uzsonna után fogyasszuk el, mindenképpen reggelizés és ebédelés között.

 

Makacs székrekedés esetében, ha nem érhető el a szükséges eredmény, további hasi fájdalmak esetében tanácsos orvoshoz fordulni.

 

A bolhafűmag (Psylli semen) az útifűnemzetségbe tartozó több fajtól nyerhető. Abban különböznek a lándzsás útifűtől, amelyet leveli miatt értékesítenek, hogy a bolhaútifűfajok szára ismételten elágazó, a levelek lényegesen kisebbek. Nálunk is terem a homoki útifű (Plantago arenaria vagy Plantago indicum). Termeszthető, akárcsak a Plantago afra (vagy Plantago psyllium). A magvak vörösesbarnák, majdnem feketék.

 

Értékes gyógyszeripari kiindulóanyagot képeznek az indiai útifű magvai (Ispahulae semen, Plantago ovatae semen). Ennél (Plantago ovata) a maghéj világosabb színű, halvány sárgás, halvány vöröses-sárga, rózsaszínű. Két okból választják ezt a magot a nagybani feldolgozás kiindulóanyagaként: a maghéj könnyebben leválasztható és lényegesen több nyálkát tartalmaz, mint a többi faj. A lenmaghoz viszonyítva több mint 5-ször nagyobb a nyálkatartalom.

 

Az egyszeri adag 1 teáskanálnyi mag, amelyet ugyanúgy használunk fel, mint a lenmagot. A maghéjpor vízzel is kikeverhető.

 

A nyálkaanyag-tartalmú lenmag és bolhafűmag esetében az eredmény első alkalmazáskor 2-3 nap múlva jelentkezik. Idült székrekedéses személy tartósan, rendszeresen, megszakítások nélkül használhatja.

Dr. Rácz-Ko­til­la Er­zsé­bet
VIII. évfolyam 1. szám

Címkék: emésztőrendszer, fitoterápia, hashajtók, házi len

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.