Fitoterápia

Immunrendszer 6. rész


A kasvirág vagy kúpvirág (Echinacea) fajokból előállított készítmények a szervezet immunrendszerére hatnak (l. előző számban). Akárcsak a többi növényi készítmény, amelyet erre a célra használnak, az Echinacea fajokból előállított gyógyszerek is a nem fajlagos (nem specifikus) védelmet befolyásolják. Nem a kórokozó baktérium, vírus fejlődését gátolják, hanem a szervezet védelmét fokozzák.

 

Az antibiotikumok egyetlen kórokozóra specifikusan fejthetnek ki gátló hatást. A védőoltások is egy adott baktérium vagy vírus elleni védettséget hivatottak biztosítani (specifikus hatás). Az immunrendszerre ható növényi kivonatok elvileg az egész szervezet védettségét fokozhatják. Ez az „általános védettség” viszonylagos. A megfigyelések, a tapasztalat, a klinikai eredmények arra utalnak, hogy nem annyira egy-egy kórokozó által kiváltott megbetegedések megelőzésére vagy a már kialakult kórfolyamat egyes tüneteinek csökkentésére szolgálnak, hanem egy-egy szerv vagy szervrendszer viszonylagos védettségét hivatottak támogatni. Amint előző cikkünkben láttuk (az 5. részben), az Echinacea-kivonatok a felső légutak, a vese- és esetenként a bőrfertőzések megismétlődését, elhúzódását csökkentik. A már kialakult betegség tüneteit enyhíthetik, az utóbbi esetben az alapkezelés kiegészítésére is rendelik, ilyenkor tehát adjuváns vagy komplementer kezelés jellegűek.

 

Nyugati tuja (Thuja occidentalis)

 

Az immunrendszer működésében, illetőleg annak szabályozásában (immunmodulatio) különböző tényezők játszanak szerepet: alakos (sejtes, optikai mikroszkóppal látható) elemek, például falósejtek, nyiroksejtek és oldott állapotban lévő, fénymikroszkóppal nem látható úgynevezett humorális védőanyagok, például immunglobulinok, interferonok. Az összetett készítményektől elvárjuk, hogy az egyes növények kivonatai kiegészítsék a kizárólag Echinaceából előállított készítmények hatását. Különböző „támadáspontok” együtthatásáról van szó. A kasvirággal társított, más módon is ható növények közül kiemelünk néhányat.

 

Baptisia tinctoria (álindigó). Észak-amerikai pillangós virágú évelő növény. Gyógyszerek előállítására a gyöktörzset, illetőleg a gyökereket használják. A kivonat növeli a falósejtek (phagocitosis) működését, aktivitását, számát. Ezeket a tulajdonságokat nyálkaanyagoknak köszönheti (poliszacharidok, elsősorban arabino-galaktozidok). Ezek a nagy molekulájú cukrok igen kis mennyiségben, nagy hígításban is hatásosak. A nyálkaanyagok teljesen ártalmatlan növényi hatóanyagok, nagy adagban is használhatók. Az álindigó gyökérkivonataiban viszont találhatók erős hatású (mérgező) anyagok is: kinolizidin alkaloidok.

 

A nyálkaanyagok etilalkoholos közegben kicsapódnak, az alkaloidok viszont alkoholban jól oldódnak. Az ún. száraz kivonat (extractum siccum) szilárd gyógyszerformák: tabletták, drazsék, kapszulák összetételében szerepelnek. A folyékony kivonat (extractum fluidum, extractum liqidum) cseppek formájában adagolt gyógyszerek összetételében szerepel, ha szesztartalmú, nyálkaanyagokat csak elhanyagolhatóan kis mennyiségben tartalmazhat, az alkaloidtartalma viszont megfelel a kiinduló növényi rész (Baptisiae radix) alkaloidtartalmának.

 

Érthető, hogy az előállítási eljárás lényegesen befolyásolja a készítmények közötti különbségeket (lásd az előző számban az Echinacea készítményekre vonatkozó megjegyzést).

 

A Baptisia gyökérkivonata olyan arányban szerepel gyógyszerek összetételében, hogy az erős hatású alkaloidok teljes mértékben hiányozzanak vagy legföljebb olyan mennyiségben, hogy az összetett készítmény biztonságosan, mellékhatások nélkül javasolható legyen (ESBERITOX N, PASCOTOX).

 

A példaként említett gyógyszerekben és egyéb, hasonló jellegű készítményekben szerepelhet a Thujaoccidentalis (nyugati tuja) is. A ciprusfélék családjába tartozik, szintén Észak-Amerikából származik. Nálunk gyakran ültetik díszcserjeként, fatermetűvé nőhet. Pikkelyszerű levelei az ágakhoz simulnak, amelyek ezért laposak. A toboztermés keskeny, hossza nem haladja meg az 1 cm-t.

 

Közeli rokona a Thuja orientalis (életfa), szerepel Biota orientalis néven is (keleti életfa, keleti tuja). Ázsiai eredetű. Az előbbi fajtól eltérően a pikkelyleveles, szintén lapos ágak rendszerint nem vízszintesen fejlődnek, hanem valamelyest függőlegesen, ezért a lapos ágnak nincs vagy kevésbé kifejezett a felső háti oldala és az alsó, hasi oldal. A keleti tujánál az ágak mindkét oldala nagyjából egyforma, az ágak éle figyelhető meg, ha az egyed előtt állunk. A tobozok pikkelyei görbe szarvacskájukról ismerhetők fel, a toboz vastagabb és valamivel hosszabb, mint a nyugati tujánál.

 

Mindkét tujafajt és kultúrváltozataikat parkokban, temetőkben sövényként ültetik, gyakran kerítésekkel egy sorban.

 

A kúpvirághoz és az álindigóhoz hasonlóan gyógyszeripari kiindulási anyagként használják, házilag nem állítunk elő semmilyen készítményt egyikükből sem.

 

Tujafajokban fedezték fel a tujon nevű, illékony terpénketont. A nem illékony podofilotoxinok a lignánok csoportjába tartoznak. Figyelemre méltó egyes vírusokra gyakorolt gátló hatásuk (virostaticum). Fokozzák továbbá az egymagvú falósejtek (monocyta) működését.

 

A magazin következő számában ismertetünk olyan gyógynövényeket, amelyekből házilag is készíthető tea és egyéb gyógyszerforma.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
IX. évfolyam 12. szám

Címkék: fitoterápia, immunrednszer

Aktuális lapszámunk:
2017. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.