Fitoterápia

Mozgásszervi bántalmak 5. rész


Fekete nadálytő (folytatás)

Hosszú évszázadokon keresztül a fekete nadálytő gyökerét használták a gyógyászatban, újabb kutatások szerint a levelek alkalmazása van előtérben. Hosszú ideig nem ismerték a pirrolizidin alkaloidokat. Nagyjából az 1980-as években fedezték fel ezeknek az alkaloidoknak az értékét.

 

Több száz növényfajban írták le jelenlétüket. Bebizonyosodott, hogy a gyökerek mérgező hatásától eltérően a föld feletti, zöld hajtásokban kedvezőtlen mérgező anyagok kb. százszor kisebb mennyiségben mutathatók ki.

 

Ép bőrön keresztül alkalmazva jótékony, gyógyító hatást fejtenek ki mozgásszervi bántalmakban.

 

Észrevették, hogy a növényeket ínséges időjárás esetén hosszabb ideig, nagyobb kiterjedésű területeken legelésző állatok minden károsító hatás nélkül huzamosabb ideig is fogyasztották. Mindebből arra következtettek, hogy a pirrolizidin alkaloidok szerkezetében vannak lényegesen különös atomcsoportok. Egyes fajok minden hasonló kémiai szerkezetű anyagok ellenére sem fejtenek ki károsító hatást.

 

A fekete nadályban ezek szerint vannak mérgező alkaloidok, de egyes taxonok veszély nélkül fogyaszthatók (infraspecifikus taxonok).

 

Az ártalmatlan pirrolizidin-csoportoknak kitűnő tulajdonságaik vannak. Gyakorlatilag nincsenek ellenségeik: alig élnek rajtuk kártevők, kórokozók, de még gyomnövények sem szaporodnak el a közelükben. Ez a gazdaságilag fontos tulajdonság megfigyelhető az ürömlevelű parlagfű esetében (Ambrosia artemisiifolia). Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy két rokon nadálytőfaj, a tudományos besorolás szerint Symphytum officinale és Symphytum uplandicum, valamint az utóbbi „Harras” fantázianevű kultúrváltozata gátolja a mérgező pirrolizidin alkaloidok képződését. Újabban nagyüzemi mértékben termesztik a keverékfajt mint takarmánynövényt. További értékes megállapítás: az S. uplandicumot keresztezik a „Harras” kultúrváltozatával, a nyert hármas hibrid még kifejezettebben gátolja a mérgező alkaloidok képződését. Ez a hármas taxon előnyökkel rendelkező takarmánynövény. A zöld föld feletti részek értékes tápanyagokat szolgáltatnak. A gyökerek évelőként a talajban maradnak, frissen vagy szárítva értékesíthetők.

Fekete nadálytő (föld feletti rész)

 

A zöld részek és a gyökerek (részben) különböző mozgásszervi bántalmakban használhatók (l. sorozatunk 4. részében). Az agráriparban előállítanak egy összetett növényi készítményt, amely nagyjából 50-50 százalékban az S. uplandicum levelének friss présnedve és szeszes kivonata. Hozzáadják az ipari mértékben készülő kenőcsalapanyagot. Krémként, valamint lemosófolyadékként használható.

 

Miután a szükséges engedélyeket megkapták, megvizsgálták a zöld részekből készült új fitoterápiás készítményeket felnőtteknél is. Jóváhagyták a vizsgálatokat a 4 és 12 év közötti gyermekeknél, akiknél a felületi (bőrrel fedett) sérülések gyakoribbak.

 

Az értékelést a vizsgálatot végző orvos, a kezelőorvosok, az ápolószemélyzet együtt végezték. Az eredményeket a főorvos is csak ez után ismerhette meg. Az orvosok figyelembe vették a traumák jellegét. A kezelést a baleset utáni napon kezdték el és a hetedik napon fejezték be. Naponta háromszor végezték, a felületet szabadon hagyva vagy kötés védelme alatt. A vakpróbák „eredményeit” (kezeletlen betegek vagy más módon kezelt sérüléseken) esetenként feljegyezték. A kenőcs minden esetben azonos volt. Az alapkenőcshöz 50 százalékos arányban hozzáadták a friss növény présnedvét vagy a hatóanyagot tartalmazó kivonatot.

 

Különböző mozgásszervi bántalmakban az ép bőr alatti szövetek 100 százalékos gyógyulását érték el, a leggyengébb hatás 84,8 százalékos volt. A kezelés alatt vagy után egyetlen esetben sem észleltek kedvezőtlen hatást.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVI. évfolyam 7. szám

Címkék: fekete nadálytő, fitoterápia, mozgásszervi bántalmak

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.