Fitoterápia

Mozgásszervi bántalmak 6 . rész

Árnika


Az évszázadokon keresztül nagyra becsült árnika értéke az elmúlt évtizedben tovább fokozódott, aminek több oka lehet. Alaposabban megismertük hatóanyagait, egyes hatásmechanizmusukat. Farmakológiai kísérletek, valamint klinikai eredmények igazolják hatékonyságát és helyét a gyógyászatban.

 

Eurázsiában ritkulni kezdtek a természetes állományok. Véletlenül vagy szándékosan más fajokat használnak gyógyászati célra. Nagyobb figyelmet igényel az árnika helyettesítése, gyógyászati javallatra. Az árnika hazánkban is védett növény, érdemes követnünk pótlását és gyógyászati alkalmazását.

 

Tudományos neve Arnica montana L., hegyi árnika. Ebben az esetben a nemzetség (genus) hegyre, erdőre utal. Ez a földrajzi viszonyoktól függően többféle értelmezést igényel. Becslések szerint 177 árnikafajt ismerünk. Ez a szám változó jellegű, mivel fajoknak tekintenek intraspecifikus (fajokon belüli) példányokat is. Lényeges különbségek lehetnek az életterek között. Erre az árnika jó példa, mert nevezik árnyékvirágnak is, holott napsütötte helyeken található. Közép-Európában nyílt területeken terem, alighogy megközelíti az erdő szélét. Mocsaras vidéken is előfordul.

 

Helyettesítik a könnyen termeszthető Arnica chamissonis (Less) subspecies foliosa (Nutt) Maguire-rel. A gyógynövény az E. Komission Arnica Monográfiájában együtt szerepel az Arnica montana (L) és az Arnica chamissonis (Less). 

 

Arnica
1. A. montana 2. A. chamissonis

 

Mindkét növény évelő, a fészkesvirágzatúak családjába tartozik (Composita).


Az Arnica montana (A. m.) 50-60 cm magas, szára barnásvöröses, rajta ritkán két szemben álló apró levél. A tőrózsa levelei, megnyúlt tojásdad alakúak, ép szélűek. A végálló 5-8 cm átmérőjű virágzat élénksárga, a karimavirágok (12-20) narancssárgák, piros bibével. A csöves virágok hímnősek, sötétebb sárgák, gyakran vörösesbarnák. Ritkán hoz még 2-3 kisebb oldalvirágzatot.

 

Az Arnica chamissonis (A. ch.) subsp. foliosa 60-80 cm magas, többszörösen elágazó, erőteljesebb növény. Széles tojásdad alakú levelei kihegyezettek, fogazott szélűek. Végálló virágzatai kisebbek, átmérőjük 3-5 cm, a csöves virágok sötétebb sárga színűek. Mindkettő termése sárga bóbitás kaszat. Az A. ch. szárazságtűrő növény, termesztése igénytelen, virághozama gazdaságos.

 

A virágzatokat a virágzás elején gyűjtik. Azonnal megszárítva a drog megőrzi szép sárga színét. Ritkábban a gyökereket is feldolgozzák.

 

A virágszirmok sárga színű festékanyagokat: zsírban (olajban) és szeszben oldódó karotinoidokat, vízben és szeszben oldódó flavonoidokat, illóolajat tartalmaznak.

 

Hatóanyagok: a mono-, di-, szeszkviterpénlaktonok: helenalin, dihidrohelenalin, arnifolin, dihidroarnifolin, chamissolonid. Kimutattak több mint 100 flavonoidot, glikozidot és aglikont. Találtak még a drogban klorogénsavat, kavésavat, cinnarint, kumarint, nem toxikus pirolizidin alkaloidokat. Igazolták, hogy a gyulladáscsökkentő hatás a virág szeszkviterpén- és származékainak tartalmától függ. Az A. m. összes szeszkviterpénlaktontartalma 0,3–1,0 százalék. Az A. ch.-nál 0,07–1,4 százalékig ingadozik. (A termesztett változatoktól függően.) Az árnikadrog esetében a megkívánt hatóanyag-tartalom 0,4 százalék kell legyen pszeudogalanolidlaktonban kifejezve.

 

Számos összefüggést tisztáztak a molekuláris szerkezet és a hatás között, például a helenalin kétszer hatékonyabb a dihidrohelenalinnál.

 

Az árnika hatóanyagai. A gyulladás és fájdalom csillapításában főszerepet kapnak a szeterpénlaktonok és észterszármazékaik. Tisztázódott bizonyos alfa- és béta-helyzetű karbonilcsoportok szerepe, SH-gyökök speciális enzimekben, egy transzkriptionfaktor aktivitása (1999. Less).

 

A gyulladás és fájdalom csökkentéséhez fontos a szerotonin-, hisztaminfelszabadulás bénítása, egyes enzimaktivitás felfüggesztése, melyet a fő hatóanyagoknak köszönhetünk.

 

Farmakológiai vizsgálatok. Kísérleti állatokon, ismert módszerekkel vizsgálták a vizenyő (oedema)-lecsapoló hatást. A carragehennel kiváltott patkánytalpödémát csökkentette a helenin 72, a dihidrohelenin 49 százalékban, szemben az ismert gyulladáscsökkentő indometacinnal (78 százalék). Adagolás: 2-szer 2,5 mg helenin, illetve 2-szer 10 mg indometacin (i. p.). A vizelethajtó, vizenyőlecsapoló hatás állatkísérletekkel (patkány) igazolódott. Az Arnica chamissonis virágkivonatok 60-80 százalékban fokozták a diurézist (vizelethajtó és sóürítő hatást). Rácz-Kotilla (1986)

 

Klinikai eredmények. 100 vénás keringési betegségben szenvedő (varikositas) betegen igazolták az árnika jótékony hatását. Három héten át, árnikatartalmú kenőccsel történt a kezelés. Az ellenőrző csoport placébókenőcsöt kapott. A kiértékelés objektív módszerrel történt (mérték a vénakapacitást splethizmográfiásan). A betegek tüneteit is figyelemmel kísérték (fáradt láb, járási nehézség, fájdalom). Minden esetben a javulás jó, 50-60 százaléknál igen jó volt.

 

Galenusi formák. Legegyszerűbb a fájdalmas, gyulladt területek borogatása (2 g drog 100 ml vízre forrázatból). Lehet hígított tinktúrával is borogatni. Az árnika sebregeneráló olaja: 1 g drog 5 g növényi olajjal készül. Ebből az olajból lehet 10-15 százalékot valamilyen kenőcsalapanyagba bedolgozni. Az árnikagél 10 százalék olajat tartalmaz. Az árnikatinktúra felhígítva (1:20) gyulladásos szájüreg öblögetésére javallt. A gyári készítmények hatóanyagait pszeudogaianolaktonban fejezik ki.

 

A Rote Liste (2008)-ban az árnika 38 fitofarmakológiai készítményben szerepel: reumás panaszok, ízületi betegségek, vénás rendellenességek, izomfájdalom és számos más javallattal.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVI. évfolyam 8. szám

Címkék: árnika, fitoterápia, mozgásszervi bántalmak

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.