Fitoterápia

Népi növényismeret (etnobotanika) 5. rész

A népi gyógyászat növényeinek hatásai (etno-fitofarmakológia)


Vizelethajtók

Kísérleti állatok (fehér patkányok) rendelkezésére áll a napi adag táplálék és ivóvíz: másnap gyomorszondán bevitt, ismert térfogatú desztillált vizet adagolunk, és 12 vagy 24 óra múlva megállapítjuk, milyen arányban ürül ki a vizelet.

 

Azonos körülmények között tartott állatok kiürült vizeletének térfogatát 1-hez viszonyítjuk. A bevitt víz és a kiürült vizelet arányát tekintjük akvaretikus hatásnak. Egy-két nap kihagyásával megismételjük a vizsgálatot úgy, hogy nem desztillált vizet juttatunk szondán keresztül, hanem a vizsgált növényből készített kivonatot. Ismernünk kell a növényi részek és a használt desztillált víz arányát. Az arányt - 1-hez viszonyítva - tekintjük vizelethajtó, diuretikus hányadosnak.

 

A begyűjtött vizelet vegyi összetételét műszeresen mérjük, és megállapítjuk a különböző kémiai elemek mennyiségét (például nátrium, kálium, magnézium, kalcium, klór). Az eredményt, amelyet ezúttal is 1-hez viszonyítunk, sóürítő, szaluretikus hányadosnak nevezünk. A vizsgálat a kísérleti állatokra nézve nem okoz fájdalmat, ami annak is tulajdonítható, hogy legalább 1-2 hétig a kezelés előtt ismételten megszokták környezetüket, és a néhány percig tartó szondázás után kaptak jutalmat, például sajtot. A vizelet összegyűjtésére a ketrec alján olyan szitát használunk, amelyen keresztül mérőhengerbe csurog. Mindig saját ketrecüket kell használni.

 

Mezei zsurló

A mezei zsurló (Equisetum arvense) hivatalos az európai gyógyszerkönyvek nagy részében. Mint oly gyakran, ebben az esetben is az elismert (hivatalos) gyógynövényeknél, a népi gyógyászatból kiindulva érték el a hivatalos elismerést.
A mezei zsurló lényegesen nagyobb szerepet játszik a népi orvoslásban, általában a lakosság körében, mint a hivatalos orvoslásban.

 

Mezei zsurló (Equisetum arvense) a) termőszár b) meddőszár

 

A zsurlók a földtörténeti ókorban, mintegy 280 millió évvel ezelőtt, jelentős szerepet játszottak. Jelenleg világviszonylatban mindössze kéttucatnyi fajt sorolunk az Equisetaceae családba, ezek közül nyolc faj található meg Magyarország flórájában.

 

Növényrendszertani szempontból a virágtalan növények sorába, a harasztok egyik törzsébe sorolják. Évelő növény, gyöktörzséből két, egymástól eltérő, föld feletti hajtás jellemzi. Az egyik kora tavasszal jelenik meg, barna, el nem ágazó. Csúcsán található egy kb. 1,5 cm hosszú, tobozra emlékeztető, spóratermő füzér. Pajzsszerűen, sűrűn elhelyezkedő képlet, belső felületén képződnek a spórák. Később, nyár elején fejlődnek zöld szárak, örvösen elhelyezkedő szálas levelekkel, amelyek a szár csúcsa felé irányulnak. A szárcsomókon összeforrt, fogas hüvelyek láthatók. Az előzőleg termőszáraknak nevezett, el nem ágazó barna száraktól eltérően a nyári hajtások képezik a meddőszárakat. Magasságuk 20-40 cm, vastagságuk legfeljebb 5 milliméter.

 

A mezei zsurló nyirkos szántóterületeken, réteken, árnyékos erdők szélén az egész ország területén elterjedt. Összetéveszthető a mocsári zsurlóval, amely nedves réteken, mocsaras területeken, lápos helyeken gyakori. Utóbbinál (Equisetum palustre) nem különül el kétféle szár. A spóratermő szár helyett zöld szárainak csúcsán képződik hasonló „toboz”. Mivel nem minden évszakban, illetőleg példányon fejlődnek ezek a spóratermő, tobozra emlékeztető képletek, a felismerése a táblázatba foglalt jellegek alapján történhet.

 

Megkülönböztetés Mezei zsurló Mocsári zsurló
Az ágak A főszáron 4 élűek, tömörek A főszáron 5 élűek, üresek
Az ágak legalsó szártagja Hosszabb a főszár hüvelyénél Rövidebb a főszár hüvelyénél
A szárak felülete Érdes Sima, selymes

 

A zsurló szilíciumot halmozó növény, szárítva 5-7 százalékot tartalmaz. Hamujának 70- 80 százalékát képezi, ennek 10 százaléka fövő vízben kioldódik. Fő flavonoidjai a kvercetin és a kempferol glikozidjai.

 

A diuretikus hányados átlag 1,0, a szaluretikus hányados átlagos értékei: kálium 1,05, nátrium 1,12, klorid 1,20. A mérések alapján a nátrium (1,12) és a klorid (1,20) enyhe sóürítő, amely nem vezet káliumveszteséghez. Az alacsony nátrium- (1,12) ürítés és diuretikus hatás (1,0) miatt célszerű más gyógynövényeket társítani.

Prof. dr. Rácz- Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 3. szám

Címkék: etnobotanika, fitoterápia, mezei zsurló, vizelethajtók

Aktuális lapszámunk:
2020. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.