Fitoterápia

Népi növényismeret (etnobotanika) 7. rész

Vizelethajtók (III.)


A fitoterápiára jellemző, hogy a növények gyógyászati felhasználása évszázados múltra tekint vissza. Alig van már néhány egyéb eredetű gyógyszer, amelyet a 19. században vezettek be a terápiába. A jelenleg forgalmazott gyógyszerek többsége a 20. században és napjainkban gazdagította a gyógyszerkincset.

 

Előző számainkban a vizelethajtó növények néhány példájára hivatkoztunk. Ezzel az ismertetéssel további két diuretikus növényt mutatunk be. A Magyar Gyógyszerkönyv előző kiadásában (VII., 1986) mindössze a mezei zsurló szerepelt. A jelenleg érvényes VIII. kiadásban az előző lapszámokkal együtt összesen ismertetett 4 faj mindegyike hivatalos (korábban esett szó a mezei zsurlóról és a pitypangról).

 

Általában a gyógynövény, amely beválik, fennmarad az évszázadok során. A hatástalanok nem állják meg az idő próbáját.

 

Lestyán

Évelő növény az ernyősvirágzatúak családjából (Umbelliferae; Apiaceae).
Több vizelethajtó nem a népi gyógyászatból vált hivatalossá, így a lestyán (Levisticum officinale) sem. Nagy Károly (752-814) 795-ben kiadott rendelete 72 haszonnövényre vonatkozik. Közülük 24 a gyógynövények száma. A „Capitulare de villis” néven ismert törvény jellegű előiratban az egyes növények termesztése, begyűjtése, tárolása szerepel. A rendelet jelentős mértékben járul hozzá az egyes fajok, így a lestyán megbecsüléséhez is. Nagy Károly Nyugat- Európa legjelentősebb császáraként egyik ábrázolásán alázattal térdel egy növény előtt, amelynek botanikai neve is a nagy hatalmú uralkodóra utal: Carlina acaulis (a bábakalácsról van szó).

 

Lestyán (Levisticum officinale)

 

De lássuk a lestyánt. Gyökere hosszabb, mint gyöktörzse. Benne sötét pontokként láthatók az illóolajtartók. Föld feletti hajtása a 2 méteres magasságot is elérheti. Szárnyas leveleinek széle fogas, ezek a bemetszések háromszögűek hegyesek. A sárga virágzatok a szár csúcsán és az elágazásokon fejlődnek. Termései aprók, gömbölyűek. Illóolaja szervenként változó mennyiségben képződik, 0,4%-tól 1,7%-ig. Amennyiben alaktani leírása alapján nem azonosíthatnánk, illatáról jól felismerhető. A növény összetételében jellemzőek furán- és furanokumarin- (furokumarin-) származékok és alkilftalidok is.

 

Ritkán terem vadon. Könnyen termeszthető, igénytelen növény. Főleg gyökereit értékesítik a gyógyászatban, leveleit fűszerként használják elsősorban levesek, mártások ízesítésére.

 

Vizelethajtóként a vastag gyökerek javasolt napi adagja 4-6 gramm. A szárított, aprított termék megfelel 1-2 teáskanálnyi mennyiségnek. Értékes vizes kivonata, illetőleg párlata is.

 

A vastag gyökerek rendelkeznek a legerősebb vizelethajtó hatással. A diuretikus hatás mellett ezek biztosítják a legkifejezettebb nátriumürítést, de nem vezetnek káliumveszteséghez. Előnyös ivókúrák végezhetők 2%-os forrázatával is. A párlat viszont több illóolajat tartalmaz.

 

 

A lestyán készítményeit ajánlják olyan személyek kezelésére, akik ún. vesehomokot ürítenek vagy hajlamosak húgykövek „termelésére”. Orvosi felügyelet mellett alkalmazzák vízlökés formájában. A képződményeknek ismerni kell összetételüket, méreteiket és helyüket a vesében, illetőleg a húgyhólyagban vagy a levezető húgyutakban. A vízlökés hatására eltávozó képződmények fájdalmas görcsöket válthatnak ki. A kezelés mindenképpen urológus szakorvos irányítását igényli.

 

 

Porcikafű

A kopasz porcikafű (Herniaria glabra) és a borzas porcikafű (Herniaria hirsuta) hivatalos volt a Magyar Gyógyszerkönyvben, de nem szerepel az érvényben levő kiadásban. Régebbi könyvekben gyakran szerepel. A 16. század óta használták, de vizelethajtó és enyhe görcsoldó hatását nem bizonyították kellőképpen. Régen alkalmazták húgyhólyaggyulladás kezelésére is.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 5. szám

Címkék: etnobotanika, fitoterápia, lestyán, porcikafű, vizelethajtók

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.