Fitoterápia

Népi növényismeret (etnobotanika) 8. rész

Fi­toter­ápia - Vizelethajtók IV.


Kukorica

Régészeti leletek bizonyítéka szerint legalább 4000 éve termesztik a kukoricát Közép-Amerikában, főleg Mexikóban. Európában néhány évszázad óta termesztik, a 15–16. századtól kezdve. Dísznövényként vált ismertté földrészünk egyes vidékein. Jelenleg legfontosabb gabonaféléink egyike, amelynek minden részét értékesítik.

 

Valószínűleg Törökországon át jutott hozzánk, erre utal egyik neve: törökbúza. Nevezik törőbúzának is, termését letörik a szárról. „Tengeri” neve arra enged következtetni, hogy mindenképpen a tengeren át jutott el hozzánk.

 

Kukorica (Zea mays)

 

2-3 m magas fűféle, váltivarú. A porzós egyedek elágazó bugavirágzatot alkotnak („a kukorica címere”). Külön fejlődnek a termős virágok, amelyek sűrűn helyezkednek el a 3-4 cm vastag „csövön”. A levelek egy része burokszerűen védi a termős virágokat.

 

Az egyes virágokból egy-egy hajszálvékony bibeszál fejlődik, amely virágzáskor valamivel hosszabb, mint a „cső”, ezért kilátszik a buroklevelek csúcsán. Ezek képezik a „kukoricabajuszt”. Világoszöldek, sárgásak, pirosas színűek. 

 

A kukorica egyes részeinél nem a növénytanban alkalmazott neveket használják alaktani kifejezésként. Mint nálunk későn megismert növény, külön „szótára” van. 

 

Számos kultúrfajtáját ismerjük. Ezek könnyen kereszteződnek, mert a szelek szárnyán a virágpor (pollen) nagy távolságból juthat el a bibeszár csúcsán alig észrevehető bibére. A természetes beporzáson kívül a kultúrfajtákat mesterségesen is beporozzák, így jönnek létre keverékfajták, amelyeket génbankokban tárolnak, ha értékes tulajdonságokkal rendelkeznek. A gyógyászatban a bibeszálak vizelethajtóként könnyen hozzáférhető, korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló terméket képviselnek.

 

A bibeszálak (Maidis stigma) forrázatként használhatók a szervezet vízigényének biztosítása céljából. Ugyanakkor enyhe vizelethajtó tulajdonságuk egyértelműen hasznos, hosszabb használatuk során sem léphetnek fel kedvezőtlen hatások.

 

A „csöveket” burkoló fellevelek lefejtése után elkülönítik a bibeszálakat. A beporzás után a burokleveleken kívüli, a „csőből” kilátszó bibeszálak elveszítik színüket, megsötétednek, megbarnulnak és rontják a termék minőségét, ezért a gyűjtéssel egy időben eltávolításuk indokolt.

 

A még élő, a buroklevelek védelmében levő bibeszálakat 2-3 cm-es darabokra vágják, ha kisebb mennyiségről van szó. Ellenkező esetben, például amikor gyógyteaként nagyobb mennyiségre van igény, az aprításra nincs szükség. A bibeszálak kedvező időjárási viszonyok között, még aznap vagy másnap megszáradnak, ezáltal könnyen tárolhatók.

 

A forrázat napi elkészítése során: minden csupor fövő vízzel leöntünk 1-2 kávéskanálnyi aprított terméket. Negyed óráig állni hagyjuk, majd szűrjük. A szervezet vízellátásának biztosítására napi 4 csupor vizes kivonatot (forrázatot) fogyasztunk. A mennyiség a vízveszteség pótlására még tovább növelhető.

 

Gyógyteaként csökkenti az esetleg képződő „vesehomokot”, illetőleg elősegíti kiürülését. Orvosi javallat alapján húgykövek eltávolításának elősegítésére is alkalmas, de számolni kell azzal, hogy a kő megakadása esetében görcsöt válthat ki, annak ellenére, hogy a kezelés vízlökés formájában történik. (Nagyobb mennyiségű forrázatot fogyasztunk el kb. fél óra alatt.) A vizelethajtó hányados 1,12–1,26, egyes hibrideknél mértünk 1,60-as értéket is. Fő hatóanyagai flavonol-glikozidok és káliumsók.

 

 

Tövises iglice (iglic)

Az Ononis spinosa a hüvelyesek családjának képviselője. Gyöktörzsén kb. 2 cm vastag, szürkésbarna, arasznyi gyökerei hivatalosak a Magyar Gyógyszerkönyvben. Gyöktörzsén kb.

 

2 cm vastag, elfásodó, szürkésbarna szára kb. 70 cm magas, három levélkéjének tövében pálhás. Enyves, mirigyes. Pillangós virágai rózsaszínűek, kb. 2 cm-es pártával. Gyökereinek szaponinjai közül az onocerin triterpénvázas, négygyűrűs. Az ononin glikozidja az izoflavonoidok közé tartozik.

 

A gyökérből 2 kávéskanálnyi, aprított termékből 1 csésze vízzel forrázat készül, naponta 2-3 csészényi fogyasztható étkezések között. Hétnapos használat után egyhetes szünetet kell tartani. Vizelethajtóként kiegészíti a Maidis stigma hatását. A nemzetség többi tagja is használható. Figyelemreméltóak a Simonkai Lajos által felfedezett taxonok. Rétek, legelők növényei.

Prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XVII. évfolyam 6. szám

Címkék: etnobotanika, fitoterápia, kukorica, tövises iglice, vizelethajtók

Aktuális lapszámunk:
2018. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.