Fitoterápia

Neurodermitisz 2. rész


Ligetszépe

A borágó mellett (lásd előző cikkünket) jelentős szerepe van két ligetszépefajnak: Oenothera biennis és Oenothera erythrosepala. Mindkettő Észak-Amerikából jutott el Európába (1614-ben) és bizonyos területeken, más gyomnövényekhez hasonlóan, gyorsan elterjedt.

 

Az elsőként említett növény tudományos fajneve arra utal, hogy kétnyári. A nemzetség magyar neve jelzi, hogy főleg vizek közelében, ligetekben terjedt el. A magvakból az első évben tőlevélrózsa fejlődik, a levelek a talajra lapulnak. A második esztendőben képződik a méternyi magasságot elérő szár, amely általában nem ágazik el vagy csúcsán rövidebb ágakat fejleszt. Sárga virágai a levelek hónaljában képződnek és estefelé nyílnak. Négy sziromlevele egyenként 2-3 cm hosszú, a virágtengely megnyúlt, a benne levő magházban fejlődnek ki a kb. 1-1,5 milliméteres magvak.

 

A második növényt Borbás Vince fedezte fel (1903-ban) és fajon belüli formának tekintette. Felfedezője és előfordulásának helye miatt nevezhetjük magyar ligetszépének is. Ezt erősíti, hogy nálunk ezt a növényt termesztik szántóföldeken. Az említett név, Oenothera erythrosepala, arra utal, hogy csészelevele néha pirosas. Utóbbi jellemvonás megfigyelhető egy harmadiknak említhető, nálunk is előforduló fajnál, az Oenothera muricatánál, amelynek virágai kisebbek.

 

A ligetszépe angol nevét azért említjük meg, mert adattárakban esetenként csak ez szerepel: Primrose vagy Evening Primrose.

 

Ligetszépe

 

Világviszonylatban a magolajat használják gyógyászati célra (Oil from Primrose vagy Evening Primrose oil). Évente hozzávetőlegesen 4000 tonna magolajat állítanak elő.

 

Tekintettel arra, hogy egyes földrészeken további Oenothera fajokat is termesztenek, a magolaj hozama és összetétele változik attól függően, hogy préseléssel vagy oldószeres kivonással állítják elő. Természetesen lényeges különbségek vannak a vetőmag eredete szerint is. Több, fajnak tekintett Oenothera, tulajdonképpen keverékfaj (hibrid), ami különben a Borbás által leírt fajon belüli formának tekintett és ma rendszerint fajnak minősülő Oenothera erythrosepalára is vonatkozik.

 

Ezeknek a körülményeknek tulajdonítható a különböző gyógyászati készítmények értéke közötti eltérés.

 

A magolaj a forgalmazott zsíros olajban 15–25%-os arányban van jelen. Két fő összetevője a cisz-linolsav, amelynek aránya 60–80% között változik, a másik fontos összetevője, a gamma-linolénsav esetében ez az arány 2–16%, utóbbi gamolensavként is szerepel. Ebből kevesebbet tartalmaz, mint a korábbi cikkben ismertetett borágó magolaja (aminél az arány 18–25%).

 

Mindkét összetevő a nélkülözhetetlen (esszenciális) telítetlen zsírsavak közé tartozik, és meghatározott táplálkozástudományi, illetőleg gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik. Az esszenciális zsírsavakat a 20. század első felében a vitaminok közé sorolták. Az egykori F-vitamin több szempontból rendelkezik a vitaminok meghatározásában szereplő követelményekkel, egy kivétellel: nem vezet hiánybetegséghez.

 

A linolsav szén- és hidrogénatomok láncában két kettős kötés található. A szervezetben a delta-6-deszaturáz alakítja át gamma-linolénsavvá. Utóbbi három kettős kötést tartalmaz, innen származik a többszörösen telítetlen zsírsav kifejezés.

 

A gamma-linolénsav az említett enzim hatására a linolénsavat átalakítja prosztaglandin E-vé. Utóbbi csökkenti a bőrgyulladást és előmozdítja a nyiroksejtek közül a T-suppressor képződését – ez szorítja vissza a gyulladási (gátlósejtek) folyamatokban részt vevő többi nyiroksejt kialakulását. Ebben a folyamatban végsősorban a szervezet dezmutáz működésének elégtelenségéből alakulnak ki a neurodermitiszes panaszok, amelyek közé tartozik a viszketés. Leegyszerűsítve: a neurodermitisz kialakulásában a dezmutáz hiánya az öröklött atópia egyik fő oka, a fokozott immunglobulin E (lg E) pedig a bőrgyulladást kiváltó okok között szerepel.

 

A neurodermitisz kialakulásának egyik oka tehát az anyagcsere-folyamatban szereplő enzim hiánya, ami kisebb-nagyobb mértékben öröklődő. Az enzim pótlása helyett olyan magolajokat használunk, amelyekben a kiinduló anyag (linolsav) mellett megtalálható az atopiások esetében hiányzó vagy csökkent mértékben képződő gamma-linolénsav.

 

A neurodermitisz kezelésére szolgáló néhány gyógyszer: Epogam, Gammacur, Neobonsen, Unigamol, valamennyi kapszulába zárt gamma-linolénsavat tartalmaz, általában 0,5 grammot, ebben 40 milligramm linolénsavat külsőleges használatra: Linola Gamma krém.

 

Belsőleg a napi adag 1-1,5 gramm olaj (2-3 kapszula). Hat hónapi kezelés során a tünetek már kezdettől fogva csökkentek, a betegek 70-75%-ánál azután meg is szűntek.

 

Egyéves kortól kezdve adják belsőleg gyermekeknek. A kapszula tartalmát hozzáadják a táplálékhoz.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIII. évfolyam 6. szám

Címkék: fitoterápia, neurodermitisz

Aktuális lapszámunk:
2019. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.