Fitoterápia

Növényi emésztési enzimek 2. rész


Az emésztési enzimek közül a fehérjebontó (proteolitikus) enzimeket (proteázokat) ismertetjük. A növények közül számottevő mennyiségben képződnek a rovarevő, más néven húsevő növényekben. A nálunk is honos harmatfűfélék az ismertebbek közé tartoznak. A kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) folyamatosan ritkuló, védett faj. A keskenylevelű Drosera anglica az elmúlt évszázad során teljesen kipusztult. Rokonuk a vízben lebegő Adrovanda culosa, amely szintén veszélyeztetett és védett.

 

A lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) is kiveszőben van. A havasi hízóka (Pinguicula alpina) néhány példányát még látták az elmúlt esztendőkben. Ilyen sorsra jutottak a rencefajok (Utricularia), a közönséges rence (Utricularia vulgaris) nevű hínár még elég gyakori.

 

Trópusi környezetben, illetőleg üvegházakban megismerhetjük a kancsókafajokat (Nepenths sp.), a Vénusz légycsapóját (Dionaea muscipula), amelyet néha a különleges ritkaságok között szobanövényként földrészünkön is legyekkel etetnek.

 

A gyógyászatban két olyan növényt használnak fehérjebontó enzimek ipari előállítására, amelyet gyümölcseiért termesztenek.

 

A dinnyefa (Carica papaya) alacsony termetű fa, hosszú nyelű, 5-7 karéjú, nagy levelekkel. Termése elérheti a 2–5 kg-os súlyt, egyes ültetvényeken 10 kg-os is szedhető. A sárgás vagy élénk narancssárga húsában nagyszámú fekete mag található.

 

Dél-Amerika forró égövi tájairól származik, ma világszerte létesítenek ültetvényeket, és a legismertebb trópusi gyümölcsök közé tartozik.

 

Az éretlen termések tejnedvéből (latex) állítják elő a fehérjebontó enzimeket. Ezek között legnagyobb arányban a növény nedvéből származó papain található. Kisebb arányban a tejnedv tartalmaz zsírokat és cukorszármazékokat bontó enzimeket is.

 

Dinnyefa

 

A gyógyászatban a külső elválasztású (exokrin) hasnyálmirigy (pancreas) idült gyulladásaiban használják. Jellemzéséhez tartozik, hogy a szükségesnél kevesebb gyomorsavat termelő személyeknél is hatásos, még enyhén lúgos közegben is (l. az első részben). Míg a gyomorban képződő pepszin esetében a hatás legkifejezettebb pH 1,7 értéknél és fokozottan gyengül pH 3,5-ig, addig a papain esetében a hatás pH 4,5–7,2-ig érvényesül.

 

Minden enzim hőérzékeny. A papain magasabb hőfokon (kb. 55 °C-on) rövidebb ideig még hatékony marad.

 

A gyümölcsként fogyasztott érett termés gyakorlatilag nem tartalmaz papaint. Mellékhatása – az érés fokától függően – a vér alvadási idejének meghosszabbodása, ezért ellenjavallt véralvadást gátló szerek adagolásakor fogyasztani. Ritkán léphetnek fel allergiás tünetek, de a biztonság kedvéért tüdőasztmás betegeknek nem ajánlják.

 

A papaint tartalmazó tablettákat szopogatják, naponta 2-szer a főétkezések után vagy a két főétkezés között. Amennyiben valaki kevés fehérjét tartalmazó élelmiszert fogyasztott, csökkenteni lehet a tabletták számát.

 

Az engedélyező hatóság feltünteti a javasolt átlagos adagot (0,1–0,3 gramm porított, szárított tejnedv) és az enzimaktivitást is.

 

Az ananász (Ananas comosus). A német Szövetségi E-bizottság néhány évvel ezelőtt közzétett állásfoglalása szerint a bromelain nevű fehérjebontó enzimet tartalmazó készítmények felületi sebek, égési sebek kezelésére alkalmasak. A bromelaint a termés nedvéből állítják elő. Az egyes ültetvényeken, illetőleg a közelükben működő feldolgozóüzemekben elsődleges feldolgozást végzők az éretlen terméseket, a szüret után megmaradó leveleket és szárcsonkokat is kisebb-nagyobb mértékben felhasználják. A bromelaintartalmú készítmények gyulladáscsökkentő hatásúak. Gátolják továbbá a szervezetben képződő plazminogén átalakulását plazminná, és ezáltal a véralvadást befolyásoló fibrin képződését. Feltételezik, hogy aktiválja a kollagenáz enzimet és ezáltal védi az ép szöveteket a szomszédos elhaló sejtek terjedésétől.

 

A papainhoz sok szempontból hasonló bromelain az izomsérülések, égési felületek gyógyulását is előmozdítja. A két fehérjebontó enzim közül a bromelaint tekintik biztonságosabbnak.

 

A bromelain szokásos napi adagja 80–320 milligramm, ami megfelel 200–800 FIP egységnek. A fenti tájékoztató adatok a napi 3-szori adagolás összességét jelentik. Amennyiben emésztőrendszeri rendellenességek kezelésére társítják a két enzimet, a bromelain gyomorsavhiányos betegeknél javallt, akiknél a savszint a pepszin hatékonyságához nem elegendő.

 

A bromelain alkalmazási területei között szerepelnek az orrműtét utáni állapotok, sérülések, ami vonatkozik az orr melléküregeire is.

 

Az étkezési célra szolgáló ananászkonzerv fogyasztása esetén az említett hatások a szükségesnél alacsonyabb enzimszint miatt bizonytalanok. A konzerv használata során az eltarthatóság céljából alkalmazott magas hőmérséklet – illetőleg hosszabb ideig tartó hőkezelés miatt – nem számíthatunk hatékony enzimek jelenlétére.

 

A megfelelő hatóanyag-tartalmú gyógyszerek befolyásolják mindkét enzim esetében a véralvadást, ezért egyaránt ellenjavallt kumarinszármazékokkal történő kezeléssel egy időben papaja és ananász fogyasztása.

 

Az ellenjavallatok vonatkoznak Syncumar, Marcumar, Warfarin és hasonló gyógyszerek szedésével egyidejűleg. A két enzim tartós adagolása óvatosságot igényel.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIII. évfolyam 4. szám

Címkék: emésztési enzimek, fitoterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. március

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.