Fitoterápia

Roboráló növények 1. rész


A régies benyomást keltő "erősítőszer" (roboráló, tonikum) kifejezés bizonyos mértékben kapcsolódik a 20. században kialakult adaptogén fogalomhoz. Utóbbi elsősorban a fokozott vagy akár szélsőséges igénybevételhez való alkalmazkodást hivatott orvosolni, az erősítőszer a normális vagy megszokott körülmények között is fellépő egyes rendellenességeket, panaszokat csökkenti.

 

Kiindulhatunk a hiánybetegségekből, amelyek jobbára a táplálkozással függnek össze. A növényekre vonatkozóan kidolgozott Liebig-féle "minimumtörvény" minden élőlényre érvényes. Justus von Liebig (1803- 1873) német vegyész - a mezőgazdasági kémia alapítója - kimutatta, hogy azoknál a növényeknél is, melyeket látszólag megfelelő körülmények között termesztenek, létezhet egy környezeti tényező, amely a kedvező mennyiségnél kisebb mértékben áll rendelkezésre. A többi külső feltételeket hiába javítjuk, ha ez az egy tényező a szükségesnél kisebb mértékben van jelen. Amennyiben például a mész (kalcium) az optimális arányhoz viszonyítva a szükségesnél kisebb mennyiségben áll rendelkezésre, hiába fokozzuk például a káliummennyiséget, a mezőgazdasági terméshozamot nem tudjuk javítani.

 

Az emberi szervezet esetében, mondjuk egy fejlődésben visszamaradt iskolás gyermek erősítésére, magnézium adagolásával nem érünk el eredményt, ha a gyermek vashiányos vérszegénységben szenved. A szervezet igényeinek megfelelő felszívódó vastartalmú készítmény nem pótolható magnéziummal vagy egyéb - különben nélkülözhetetlen - elemmel.

 

Ezerjófű

 

Ésszerűnek tűnik a megoldás: betegünknek vastartalmú készítményt kell adagolni. A roboráló növények esetében valóban ilyen elgondolás is sokszor szerepel, itt azonban másról van szó. Ha a fenti példát vesszük alapul, tudnunk kell, hogy a növényvilágban oly gyakori cseranyagok a táplálkozás során a felvett vasat megkötik, ennek következtében a vas nem szívódik fel az emésztőrendszerből, hanem kiürül (csersavas vas formájában). Ha tehát vashiány lép fel, az okok közé tartozhat a rendszeres, napi tea fogyasztása. Valódi teáról van szó, amelynek használata során a szervezetbe vitt vas nem értékesül. A roboráló növények nem csak közvetlenül a bennük levő hatóanyagok révén fejtik ki hatásukat, hanem - mint látni fogjuk - egyéb úton is.

 

Az ún. Liebig-féle minimumtörvény általában itt is érvényesül. A fenti példák tanulsága kifejezhető minden nélkülözhetetlen ásványi, illetőleg szerves anyag esetében: a jódra, a kénre, a szelénre, a vitaminokra vonatkozólag és így tovább. Ebben a gondolatkörben nagyszámú példa áll rendelkezésünkre a táplálkozástudomány területén. Egyetlen esetből kiindulva sok hasonlót tapasztalhatunk. A szervezet értékesíti például a citrom C-vitamin-tartalmát, az erekre kedvezően ható sárga flavonoidokat, a citromsavat, amely a szervezetben részben helyettesítheti a gyomornedv sósavtartalmát, de a vizelettel lúgos átalakulási termékként ürül. Egy sárgára festett víz ún. üdítőitalként a citrom levének anyagait nem pótolja.

 

Fontos élettani szerepet betöltő anyagok hiányos, illetőleg egyoldalú táplálkozás esetében is okozhatnak rendellenességet. Ez a helyzet az étvágytalanságban (anorexia). Ezért a roboráló növények egyik gyógyászati szerepe az étvágy fokozása, ami elérhető keserű ízű fitoterápiás készítményekkel.

 

A keserűanyagok

 

A keserűanyagok (amara) jelentős része valószínűleg szerepet kapott a törzsfejlődés során, mert bizonyos fokig védettséget jelentett a kártevő rovarok ellen, valamint a fűevő magasabb rendű (gerinces) állatokkal szemben is. A legelésző háziállatok általában kikerülik a keserű növényeket. Az ember ösztönösen visszautasítja a keserű ízt, azt rögtön a méreg fogalmával társítja. Valóban, a mérgező növények számottevő része keserű ízű, ami azonban nem jelenti azt, hogy minden mérgező növény keserű.

 

A roboráló növények közül a keserűanyag-tartalmúak a következő szempontok alapján csoportosíthatók:

 

a) Egyértelműen keserű növények, amelyeknél egyéb íz elhanyagolható (amara pura):

Ezerjófű (Centaurium umbellatum) föld feletti, virágzó hajtása

Sárga tárnics (Gentiana lutea) gyökere

Vidraelecke (Menyanthes trifoliata) levele

Kinafa (Cinchona fajok) kérge

Kvassziafa (Quassia amara) fája, kérge

 Benedekfű (Cnicus benedictus) föld feletti, virágzó hajtása

 

b) Illatos, aromás keserűanyagok (amara aromatica)

Angyalgyökér (Angelica archangelica) gyökere

Fehér üröm (Artemisia absinthium) levele és virágos ágvége

Keserű narancs (Citrus fajok) terméshéj

 

c) Nyálkaanyag-tartalmú keserű növények (amara mucilaginosa)

Izlandi zuzmó (Cetraria islandica) telepe

 

d) Édes-keserű növények

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) szára

 

Az étvágyjavító ún. gyomorkeserű, roboráló növényi készítmények részletes ismertetésével folytatjuk a sorozatot.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XII. évfolyam 10. szám

Címkék: fitoterápia, roboráló gyógynövények

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.