Fitoterápia

Szájüregi kórfolyamatok 2. rész


Fillérfű

 

A szájüregben, a fogakon, a fogak között állandó jelleggel letelepednek baktériumok. A fogakon összefüggő réteget, plakkot (a francia nyelvből átvett plaque szónak hangzás szerinti írásmódja) alkotnak. A baktériumlepedék összetétele ismételten változhat, többek között a tápláléktól függően. Károsítja a fogakat, szerepe van a fogszuvasodás (kériesz, caries) létrejöttében. Behatolhat a fogak ínyébe, a fog és a foghús közé, főleg fogkövesség következtében. Okozhatja a fogmeder gyulladását a foggyökér felé terjedve, és részt vesz a fogágybetegség (parodontosis, paradontosis) kialakulásában.

 

A cickafarkfű és az orvosi zsálya mellett (l. az előző részben) további növényi kivonatok bő választéka áll rendelkezésünkre szájöblögető szerek előállítására.

 

A baktériumok fejlődését gátló (bacteriostatikus) vagy elpusztító (baktericid) hatás minden orvosi mikrobiológiai, bakteriológiai laboratóriumban kimutatható és mérhető. Természetesen a hatás erőssége az időtartamtól függ. A szájápoló öblítőszerek, "szájvizek" percekig érintkezhetnek a szájüregben levő baktériumokkal. Amennyiben az öblítés túl rövid ideig tart, a fogszakorvos ecsetelés formájában kezelheti páciensét olyan növényi kivonatokkal, amelyek hosszabb ideig kötődnek a száj nyálkahártyájához, a fogínyhez, egyes baktériumok felületéhez.

 

Szájöblögető szerek esetében 5 perces érintkezés során már létrejöhet a kívánt hatás. A laboratóriumi vizsgálatoknál szem előtt tartjuk, hogy más a helyzet azoknál a baktériumtörzseknél, amelyek a levegő szabad oxigénjét igénylik, legalábbis jelenléte nem befolyásolja lényegesen fejlődésüket (aerob baktériumok), vagy - ellenkezőleg - szabad oxigén gátolja életműködésüket (anaerob baktériumok). A fakultatív anaerob baktériumok mindkét helyzetben életképesek. Vegyes baktériumflóráról van szó. Aerob vagy anaerob baktériumok esetében külön-külön módszerre van szükség a növényi kivonatok hatásának követésére.

 

Kakukkfű

A vadon előforduló, nálunk is gyakori kakukkfűfajok könnyen begyűjthetők szárazabb, nyílt, napos területekről. Arasznyi, áttelelő növények, száruk alsó része elfásodik, belőle minden évben új hajtások fejlődnek, ezek átmérője mindössze kb. 1 milliméter, a levelek átellenesek, 1-2 centiméter hosszúak, keskenyek vagy kerekdedek.

 

Gyűjtéskor a növényeket nem húzzuk ki a talajból, hanem a leveles, virágzó hajtásokat vágjuk le. Egy-két nap alatt szellős helyen, vékony rétegben szétterítve megszáradnak. Néhány cm-es darabokra felaprítjuk frissen, szárítás során vagy az után. Illata már a gyűjtéskor érvényesül, főleg a déli, kora délutáni órákban, a szárított hajtásokat kissé összemorzsolva jól érezhető. Az illóolaj-tartalom tövenként változhat a két fő hatóanyagnak, a timolnak és a karvakrolnak köszönhetően. A fajok nem csak illatuk szempontjából változatosak, alaktanilag is különbözőek lehetnek, ezért pontos rendszertani meghatározásuk nehéz. A vadon termő kakukkfűfajokat, -fajtákat gyűjtőnéven Serpylli herba névvel jelölik. Az egyedek növénytani besorolásának nagy mestere volt a művészettörténész Lyka Károly (1869-1965).

 

A kerti kakukkfű dél-európai növény, nálunk is termeszthető. A virágzó, föld feletti részek neve Thymi herba. Szára valamivel vastagabb, mint a természetes állományokként fejlődő növényeké, tövétől kezdve egyenes. Termete magasabb, hozama nagyobb, illóolaj-tartalma is magasabb.

 

Az előbbiekben ismertetett három növény közül a cickafarkfű (Achillea millefolium és alakköre) gyulladáscsökkentő, az orvosi zsálya (Salvia officinalis) illóolajon kívül cseranyagtartalma miatt is értékes, baktériumok fejlődését is gátolja (l. az 1. részben). A kakukkfű (Thymus serpyllum és alakköre), valamint a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) egyes kórokozó gombák fejlődését is gátolja.

 

Az öblögetőszer elkészítése

A cickafarkfű virágzatát forrásban lévő vízzel leöntjük, néhány percig még forrón tartjuk, majd langyosan vászondarabkán szűrjük üvegtölcséren keresztül, műanyag szűrőn (kivételesen használunk fém teaszűrőt). Külön forrázatot készítünk a zsálya és a kakukkfű elegyéből, és néhány perces állás után rátöltjük a szűrőn hagyott cickafarkfűre. Mindhárom növényre összesen 3/4 liter (0,7 deciliter) ivóvizet számítunk. A növényi részekből finomra aprított termék esetében egy-egy evőkanálnyit használunk.

 

Amennyiben a vizes kivonatot este készítjük el, másnap reggeltől kezdve étkezések után ismételt öblögetéssel lefekvésig a napi térfogatot használjuk el.

 

Fillérfű

A fenti hármas kivonat kiegészíthető egy negyedik növénnyel, a pénzlevelű lizinkával, más néven fillérfűvel (Lysimachia nummularia). Szára a földön fekszik, kúszik, levelei kerekdedek, átellenesek, virágai sárgák. Füves, nyirkos talajú helyről gyűjthető. A frissen szedett növényt folyóvízben alaposan megmossuk, majd szikkasztjuk, megszárítjuk, felaprítjuk. Öblögető kivonat készítésekor 3-5 percig kis tűzön főzzük, hozzáadjuk a cickafarkfüvet és folytatjuk az előállítást a fentiek szerint. Illóolajat nem tartalmaz, hatóanyagai szaponinok. Kifejezett bakteriosztatikus hatása mellett előnye, hogy a fogközökbe zsíros ételek fogyasztása után is könnyebben bejuttatja az öblögetőszert. 

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIV. évfolyam 9. szám

Címkék: fillérfű, fitoterápia, kakukkfű, szájüregi betegségek

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.