Fitoterápia

Szájüregi kórfolyamatok 4. rész


A szájüreg egyes kórfolyamatai a táplálkozástól is függnek. Jelentős szerepet töltenek be az élelmiszerekhez hozzáadott fűszerek. Konyhaművészeti szerepük mellett bizonyos fokig gátolják egyes baktériumok és gombák fejlődését.

 

A mikroorganizmusokra kifejtett gátló hatás függ az időtartamtól, melynek során a fűszerek egyes anyagai érintkeznek az esetleges kórokozókkal. Említettük az előző részben, hogy a szájüreg öblítésekor ez az időtartam nagyjából 5 perc. Rövidebb érintkezés a mikroorganizmusok és a növényi hatóanyagok között ritkán elegendő. Figyelembe vesszük viszont, hogy a napi 3-5-szöri szájöblítés fokozza a kívánt hatást.

 

A jóízűen elfogyasztott étel részben fűszereknek köszönheti a szájüregbe ürülő nyál képződésének mértékét. A napi nyáltermelés egészséges felnőttnél nagyjából 1,5 liter, szinte azonos a minimálisan ajánlott folyadékfelvétel térfogatával. A nyál jelentős része felszívódik az emésztőrendszerben, ezért nem vesszük számításba a napi folyadékszükséglet megállapításánál.

 

A nyál képződése és szájüregbe történő ürülése összefügg a táplálék rágásának időtartamával. Az étkezésekre kellő időt kell biztosítani.

 

A fűszerek nagy részét eredetileg élelmiszerek tartósítására használták. A mai hűtési és mélyhűtési eljárások bevezetése előtt a mérsékelt és a forró égövön meghosszabbították az eltarthatóság időtartamát. A használt fűszereket a lakosság annyira megszokta, megkedvelte, hogy megmaradtak ízük, illatuk miatt azután is, hogy a konzerválásnak egyéb módjai is rendelkezésre álltak.

 

Állíthatjuk tehát, hogy a fűszerként használt növényi részek (régi nevükön: fűszerszámok) gasztronómiai szerepük mellett kedvezően hatnak a szervezetre.

 

 

Szegfűszeg

A szegfűszeg illóolaja és annak fő összetevője olyannyira elterjedt volt még néhány évtizeddel ezelőtt is, hogy a konzervatív (megőrző) fogászati kezelés állandó kellékei voltak. Már a fogorvosi rendelőn kívül is gyakran érezhető volt illata. Ha pedig valaki éppen ideiglenes fogtömés után hagyta el a rendelőt, meg sem kellett kérdezni, honnan jött.

 

Fűszerként használják az ép (nem darált vagy porított), szárított bimbókat. Egyik régebbi növénytani neve is jelzi szegfűre emlékeztető illatát (Caryophyllus aromaticus). A növény másik tudományos neve Eugenia caryophyllata volt, legfontosabb hatóanyagát ennek alapján nevezték el eugenolnak. A jelenleg elterjedt név, Syzygium aromaticum az aromaterápiában történő alkalmazásra utal.

 

Szegfűszeg
1. virágbimbó, 2. termés

 

Kisebb termetű örökzöld fa. A Maluku-szigetcsoport (Molukka-szigetek) területén fedezték fel egyéb, ma is nagy becsben tartott fűszernövények társaságában. Ezért szerepelt régebbi földrajzi térképeken a "Fűszerek szigete" megjelölés.

 

A még ki nem nyílott virágokat könnyen fel lehet ismerni. Alsó állású magházuk olyan, mint egy kissé megvastagodott ágvég. Csúcsán fejlődik négy háromszög alakú csészelevél, felettük egy majdnem gömbölyű vagy félgömb alakú párta, egymásra borult vékony sziromlevelekkel. Ezek kis kupolaként védik a bibét és a sok kis porzót.

 

A már elvirágzott példányoknál a hengerded alsó rész kissé felfúvódott, a virágtakaróból már csak a négy csészelevél maradt meg. A beporzás utáni, kifejlődő termés már nem hasonlít szegre.

 

A szegfűszeg virága, majd termése 1-2 cm hosszú. Utóbbit ritkábban értékesítik. Valamikor "diplomáciai szerepe" volt, mert amikor a kínai császárnál tiszteletüket tették különböző területekről érkezett követek, az előtérben egy kis tálcára szórt szegfűszegtermésből vettek ki egyet, azt rágták, hogy kellemes lehelettel köszöntsék az uralkodót.

 

A nemzetközi fűszer-kereskedelemben a szegfűszegbimbó neve Caryophylli flos, az érőfélben levő termést Antophylli néven különböztetik meg.

 

A szárított szegfűszeg valamennyi aromanövényhez viszonyítva a legtöbb illóolajat tartalmazza, 15-20%-ot. Legfontosabb összetevője, az említett eugenol (az illóolaj) 70-90 %-át képezi, éppen úgy lehet használni, mint az illóolajat (Caryophylli aetheroleum).

 

A szájüreg öblítőjeként az 1. részben ismertetett több növényhez hozzáadunk 10-15 szem szegfűszeget. Értékét növeli, hogy a száj nyálkahártyáján esetleg fejlődő sarjadzógombák fejlődését gátolja. A legelterjedtebbek a tévesen "szájpenésznek" nevezett Candida albicans és egyéb candidafajok. Fehéres foltként jelennek meg a nyálkahártya felületén, kis vattapamaccsal a gyermekgyógyász vagy a fogorvos könnyen eltávolítja. Két orvosi szakmát említettünk, ugyanis a "soor"-nak is nevezett helyi fertőzés csecsemőknél és/vagy idősebb személyeknél gyakoribb, nyilvánvalóan immunológiai háttér miatt. Különböző életkorban is felléphet, általában leromlott állapotban, elhanyagolt szájüreg-higiénés körülmények között.

 

A szegfűszeg illóolaj fájdalomcsillapító hatása helyi alkalmazáskor tehet jó szolgálatot, enyhe gyulladáscsökkentő is.

 

A szegfűszeg és illóolaja egyaránt hivatalos az Európai Gyógyszerkönyvben (Pharmacopoaea Europaea, 4. kiadás) és a Magyar Gyógyszerkönyvben (Pharmacopoea Hungarica VIII. kiadás). 

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: fitoterápia, szájüregi betegségek, szegfűszeg

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.