Fitoterápia

Vesekőbetegség 1. rész

Az emésztőrendszer megbetegedései


A vese páros szerv. Hossza 10-12 cm, keresztmetszete 5-6 cm, súlya egyenként 120-200 gramm.

 

Bab alakú. Domború része oldalra tekint, homorú része befelé, a gerincoszlop irányába. A homorú rész bemélyedése a vesekapu (hilus renalis), ezen a helyen lépnek a vesébe, illetőleg távoznak belőle az általános keringési rendszer vérerei, nyirokerei, valamint az idegek. Ezen a kapun lép ki a húgyvezeték (ureter) és vezeti ki a vesemedencéből (pelvis renalis) az állandóan képződő vizeletet (urina) a húgyhólyagba (vesica urinaria).

 

A két veséből a húgyhólyagba vezető húgyvezeték egy-egy vékony, rugalmas cső, hossza egyenként kb. 30 cm. Billentyűszerűen a nyálkahártya és a húgyhólyag izomzata szelepként megakadályozza a vizelet visszafolyását a vesékbe. Ezt a biztosító szelepet a húgyutak hosszanti és körkörös simaizmai is működőképessé teszik.

 

 

A vesemedencétől a húgyhólyagig a két húgyvezeték féregszerűen gyűrűző mozgással segíti elő a vizelet tovajutását. Ez a hullámos áramlás megváltozhat idegrendszeri hatásra, egyes hormonok befolyása által, de a húgyvezeték kitágulása miatt is.

 

A húgyhólyag a kismedencében közvetlenül a szeméremcsont (os pubis) mögött helyezkedik el. A húgyhólyag összehúzódását a falát felépítő simaizomrostok végzik (musculus detrusor urinae) és nyálkahártya béleli.

 

A vizelet a húgycsövön keresztül (urethra) távozik a szervezetből. A húgycsőnek belső záróizma (sphincter internus) és külső izomgyűrűje van (sphincter externus). A húgycső férfinál kb. 20 cm hosszú, nőnél 5 cm, esetenként ennél rövidebb.

 

A húgyhólyag a vizelet tárolására, átmeneti összegyűjtésére szolgál. A vizelet képződése folyamatos, a húgyhólyag kiürülése időszakos. Utóbbi befogadóképessége kb. 1 liter, de 150-300 milliliter vizelet felgyülemlésekor már kiváltódik a vizeletürítési inger.

 

A vizeletképződés térfogata és a vizelet összetétele a vizeletürítéssel (urinatio) összehangolt működéssorozatot képez. Veleszületett rendellenességek, működési zavarok, szélsőséges élethelyzetek, idegrendszeri irányítás megváltoztathatják a rendszer működését. Kialakulhat a vizelet visszatartási képtelensége (inconctinentia urinae), vizeletcsepegés állandó jelleggel (enuresis continua), éjszaka (enuresis nocturna), napközben (enuresis diurna).

 

Fordított esetben a részleges kiürülés, a pangás a húgyutak befertőzésének oka lehet, ami összefügghet a vese gyulladásaival, befertőzéseivel.

 

A dülmirigy bántalmainak (prostatismus) szerepére később utalunk.

 

Sok egyéb tényező mellett a vizelet kiürülésének zavarai, pangása is szerepet tölthet be a vesekőbetegség kialakulásában, fenntartásában.

 

A vesekőbetegség (nephrolithiasis), a húgykőképződés (urolithiasis) két neve is utal arra, hogy kőképződmény (concrementum) létezhet vesében, vesemedencében, a vizelet útjának különböző szakaszaiban, ami a beavatkozások nélküli eltávozás vagy a beavatkozást igénylő eltávolítás szempontjából fontos. A vesekőbetegségben szenvedő páciens esetében viszont a hangsúly a másodlagos megelőzésen van (secundaer praeventio). A kiújulás (recidiva) elkerülése céljából szerepe van a rendszeres folyadékfogyasztásnak, esetenként étrendi megszorításoknak, javallható megfelelő mozgás, amely a kőképződési hajlamnak megfelelő. Esetenként a székelés szabályozására van szükség. A folyadék megfelelő mennyiségének bevitele mellett kerülni kell a hirtelenül, rövid időn belüli nagyobb folyadékveszteséget.

 

Az eredményes megelőzésnek alapvető követelménye az előzőleg távozott vagy eltávolított vesekő (calculus renis, nephrolith) összetételének ismerete.

 

A vesekövek újratermelésének megelőzése összetételüktől függően lényegesen különbözik. A leggyakoribbak a kalciumtartalmú kövek, ilyenek képződnek a vesekőbetegek 75-85%-ánál. Közöttük a gyakoriság szempontjából a legelterjedtebbek a húgysavas kalcium- (kalciumurát) és a sóskasavas mész- (kalciumoxalát) kövek. A foszfátkövek (elsősorban a magnézium-ammonium-foszfát tartalmúak) 10-15%-ban képződnek. Ritkábbak a ciszteinből képződő kövek.

 

A kőképződmények mérete, felületük jellege, továbbjutásuk valószínűsége, beékelődésük befolyásolja a klinikai tüneteket, tulajdonságaiktól függ a vesegörcs (colica renalis) erőssége, időtartama, a fájdalom jellege. A veserohamként is említett állapotban a görcsös, heves fájdalom kisugárzik. A magasabban levő kövek által kiváltott erős fájdalom ágyékba sugárzik, háti fájdalom is kialakulhat. Az uréterek alsóbb szakaszában beékelődő kő a szeméremcsont tájába sugárzik, a combbelső része felé, herébe, szeméremajkakba.

 

A foszforsavas kövek ritkán okoznak rohamot. Tünetszegény jellegük ellenére veszélyes következményt okozhatnak.

 

A vesekőbetegek kezelését sorozatunk második részében ismertetjük.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
VIII. évfolyam 6. szám

Címkék: emésztőrendszer fitoteápiája, vese fitoterápiája, vesekő

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.