Fitoterápia

Vesekőbetegség 2. rész

Az emésztőrendszer megbetegedései


A vesekő által okozott görcsös fájdalom (colica nephritica) és a kőképződmény mérete között nincs arányosság. Kisebb kövek is okozhatnak igen erős fájdalmat amely esetenként néhány percig tart, máskor órák hosszat. A kisebb kövek által kiváltott heves, görcsös fájdalom vándorlásuk során lép fel, elsősorban beékelődésük esetében, amikor akadályozzák a vizelet szabad távozását a húgyvezetékeken keresztül. A megakadt kő reflexes úton görcsöt válthat ki a kő nélküli uréterben.

 

A megmozdult képződmény természetes úton távozhat, ezt óvatosan igyekszünk elősegíteni. A nagyobb méretű kő azonban fokozatosan elfoglalhatja a vesemedence és a veseállomány nagy részét. Természetes úton nem távozhat. Korallszerű, fájdalmat ritkán okoz, a beteg gyakran nem is érez olyan tüneteket, amelyek vesekőbetegségre utalnak. A fájdalmat nem okozó képződményeket „néma vesekő” néven is említik.

 

A veseállományban képződő kő súlyosan károsítja a vesét. Összetétele azonos vagy hasonló azokhoz a nagy méretű kövekhez, amelyek a húgyhólyagban képződhetnek. Felépítésükre jellemző a magnézium-ammónium-foszfát, ásványtani nevén struvit. Az egyéb összetételű vesekövektől eltérően képződésükben olyan baktériumok szerepelnek, amelyek ureáz nevű enzimet termelnek. Ennek a típusnak az összetételében urát is található (karbamid). Az ureázt termelő baktériumok jelen lehetnek a vesemedence, a veseutak, illetőleg a húgyhólyag egyes fertőzéses gyulladásaiban. Ezáltal van összefüggés a beteg vizeletében kimutatható baktériumok és a kőtípusok között. Egészséges szervezetben a vizeletben nem mutathatók ki baktériumok.

 

Mezei zsúrló

 

A húgyhólyagban található kövek (dystolithiasis) természetes úton szintén nem ürülnek a szervezetből, ha nagyobb méretűek. Az elágazó, szabálytalan alakú, korallra emlékeztető vesekövektől eltérően, a húgyhólyagkövek többé-kevésbé lekerekítettek, felületük simább.

 

A vesekőbetegség másodlagos megelőzése (secundaer prophylaxis, lithoprophylaxis) terén ajánlott egyes teendők:

 

1. A szervezet szükségletét meghaladó folyadék bevitele minden héten azonos napon (ún. folyadéklökés, vízlökés). A többi napon lényegében véve ugyanannyi vizet, gyógyteát ajánlott elfogyasztani, de nem lökésszerűen, hanem a nap folyamán. Ebben az esetben is ajánlott a napi 1-1,5 liter víz/tea kb. egyharmadát reggelizés előtt 1-1,5 órával langyosan elfogyasztani, kortyonként. A célnak leginkább megfelelő gyógyteákat és további részleteket sorozatunk 3. részében ismertetjük.

 

A szervezet folyadékigénye megnő magasabb környezeti hőmérsékleten, a megszokottnál megerőltetőbb fizikai munkavégzéskor, egyes gyógyszerek szedésekor. Ilyen helyzetben is gondoljunk arra, hogy a folyadékpótlás alacsony szintje miatt a vizelet besűrűsödik és ezáltal fokozódik a szilárd részecskék kiválása, ami kőképződés kezdetét jelentheti.

 

2. A vesekő eltávozásának előmozdítására, amennyiben kisebb méretű, különösen ajánlott a rendszeres testmozgás. Célja annak elősegítése, hogy a kisebb kőképződmények a vizeletképző szervek (organa uropoetica) felső szakaszából lefelé haladva hamarabb távozzanak. Minden testmozgás előnyös lehet, ha álló vagy esetleg ülő helyzetben ismétlődik. Példaként említhető olyan „zötyögő”, rázó járműn való közlekedés, mint rossz úton a kerékpározás, motorkerékpározás. A szekéren közlekedők, az akkori utakat is hozzáképzelve, már a megérkezés előtt vagy közvetlenül utána gyakran jutottak az úti cél helyett kórházba fájdalmaik miatt, ha a rázás következtében megmozdult egy kisebb kő. A gyakori szekerezés során ritkábbá váltak a rohamok, a parányi kövek eltávozása tünetmentes.

 

Szintén saját tapasztalatunk, hogy 20 év körüli nőbetegek első veserohama akkor alakult ki, amikor terhesség, majd szoptatás alatt nem folytathattak edzést (a sport rendszerint kosárlabdázás, röplabdázás, kézilabdázás, de szerepelt lovaglás is).

 

Javasolható a vesekőbetegnek, hogy a reggeli „vízlökést” követően lépcsőn ugrálva jöjjön le a 2-3. emeletről, esetleg egy-két lépcsőfokot kihagyva.

 

A kocogás is eredményes lehet, főleg ha 100-300 méterenként egy-két percig egy helyben ugrál, akár fél lábon (erre mondható: „olyan jó kedve van, hogy fél lábon ugrál”).

 

3. A vizelet kémhatásának rendszeres vizsgálata. Egyszerű szűrőpapírcsíkra van szükség, amelyet átitatnak sav-lúg jelző oldattal és megszárítják. Ezeket a jelző (indikátor) papírcsíkokat bemártják a vizeletbe, pillanat alatt kimutatható a savas, lúgos vagy semleges kémhatás. A vizelet kémhatása egészséges személynél a táplálkozástól függően változik. A főleg növényi élelmiszerek fogyasztása utáni vizelet semleges vagy enyhén lúgos még akkor is, ha savanyú (savas) gyümölcsöt fogyaszt (például citromot). Az állati eredetű fehérjék bőséges fogyasztása után a vizelet savas kémhatású.

 

A tartósan savas kémhatású vizeletben a sóskasavas-mész (kalciumoxalát) kristályok csapódnak ki. A savas vizelet üledékében gyakran látható, mikroszkópos vizsgálat során, kalciumoxalát kristály anélkül, hogy ún. konglomerátumot képezne. A konglomerátumok gyakran vegyes kövek: van egy góc, például urát-„mag”, erre rakódnak az oxálsavas mészkristályok.

 

A foszfátkövek semleges vagy lúgos közegben képződnek.

 

A vesekőbetegek kezelésére a harmadik részben visszatérünk.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
VIII. évfolyam 7. szám

Címkék: fitoterápia, vesekő

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.