Fitoterápia

Vizelettartási zavarok 1. rész


Az akarattól független vizelettartási képtelenség (inkontinentia urinae) húgyhólyag- neurózisnak tekinthető, de egyéb okokra is visszavezethető.

 

Jellemző a gyakori, hirtelenül fellépő vizeletürítési inger (pollakisuria), amely nem feltétlenül következménye a szokottnál nagyobb folyadékfelvételnek.

 

A cukorbetegek (diabetes mellitus és diabetes insipidus) esetében a kórtani folyamat eltérő jellegű. A betegség kialakulása során a szokott mértéken (igényen) felüli folyadékfogyasztás, illetőleg szomjúság (polydipsia) következtében a vizelet mennyisége is megnagyobbodhat. Ennek a tünetnek a hiánya nem zárja ki a cukorbetegség diagnózisát.

 

Vizeletürítéssel kapcsolatos tünetek felléphetnek a húgyhólyag gyulladásos, fertőzéses kórfolyamataiban, gyakran csípős fájdalom tünetével.

 

Amikor meghatározott okot nem tudunk megállapítani, neurogen ("idegi alapon") fellépő eredetet szoktunk említeni (inkontinentia urinae neurovegetativa).

 

Férfiaknál a vizelési inger gyakran kifejezettebb éjszaka (nykturia), ha a dülmirigy túltengése alakul ki (hyperplasia prostatae). Az történik ugyanis, hogy a húgycsőre gyakorolt nyomás következtében a hólyag nem ürül ki teljesen és ezért gyakrabban telik meg. A jóindulatú prosztata- hiperplázia (BPH) eredményes fitoterápiás kezelése során a vizeletürítéssel kapcsolatos panaszok is csökkennek.

 

A vizelettartás zavarából a húgyhólyag izomzatának gyengeségére következtetünk, ami társulhat a záróizmok csökkent erejével. Ez utóbbi a vizelet csepegésének is az oka.

 

Nőknél gyakrabban lép fel ez a kettős izomműködési renyheség, makacs, nehezen befolyásolható, az idősödés folyamán fokozódik, főleg ha az általános állapot gyorsan romlik.

 

A vizelettartás képtelensége hirtelenül lép fel külső körülmények hatására is: izgalmak, ijedtség, félelem során. Ezt nevezik stresszinkontinenciának. A kórtünet működési zavarként nyilvánulhat meg például vizsgázó diáknál, aki éppen akkor kell elsiessen, amikor rá kerül a sor, talán olyankor, amikor arra gondol, hogy a névsorban ő következik. Különben kedvére való tétel megismerésekor is kénytelen sietve elhagyni a termet.

 

Aki nem tudja, miről van szó, téves következtetést vonhat le. Pszichés befolyásra jelentkezik ilyen állapot olyan személynél, akinél fennáll ez a túlérzékenység (vesica urinaria irritabile).

 

A húgyhólyag rugalmas fala néhány deciliter mennyiségű (térfogatú) vizelet tárolása során jelzi a szervezetnek, hogy esedékes a tartalom kiürítése. Inkontinencia esetében kisfokú telítődés, a záróizomzat alacsony ingerlési küszöbe hirtelenül válthatja ki az ürítés szükségének érzését. A tünet keletkezését elősegíti a rázó mozgás, főleg olyan helyzetben, amikor a vizeletürítésre nincs alkalom. Ez is oka lehet annak, hogy egyes személyek nem szívesen közlekednek autóbusszal, előnyben részesítik a vonatot.

 

A kórkép neve angolul "overactive bladder", még használt az "irritable bladder", németül "hypoaktive Blase", de érthető a régebbi "Reizblase" kifejezés is; a francia szaknyelvben továbbra is "vessice irritable" használható.

 

Különálló fogalom a gyermekkori "ágybavizelés". Nevétől eltérően nem feltétlenül kapcsolatos a fekvőhellyel, vagy felnőttnél a fekvő beteg vizelettartási képtelenségével. A két nem kívánt jelenség, az inkontinencia és az enurézis közötti különbség miatt külön foglalkozunk az elsőként említettel.

 

1. Aranyvessző (Solidago virgaurea)
2. Kanadai istápfű (Solidago canadensis)
3. Kései vagy óriás istápfű (Solidago serotina, syn. Solidago gigantea)

 

Aranyvessző

Az aranyvessző (Solidago virgaurea) nálunk is honos növény, a fészkesvirágzatúak családjába tartozik (Asteraceae). Egymagában vagy egyéb növényekkel társítva gyakran használják különböző jellegű vese- és húgyhólyag- megbetegedésekben (urologikum).

 

Szára kb. 50 cm magas, nem éri el az 1 méteres magasságot. Kevéssé elágazó, alsó levelei szélesebbek, nyelesek, a felsők keskenyebbek. Júniustól őszig virágzik. A virágok sárgák, szárcsúcsi összetett virágzatba tömörülnek. A föld feletti virágos hajtást gyűjtik úgy, hogy levágják a talaj szintje feletti arasznyi magasságban; a szár alsó, leveles része a következő évben ismét fejleszt virágzatokat.

 

A szárlevelet lefosztják a szárról, majd a virágzatokkal együtt feldarabolják és nyári meleg napokon árnyékban megszárítják.

 

Állományaink védelme céljából érdemes termeszteni. Helyettesíthető két észak-amerikai rokonával. Értékük hasonló, viszont tömegesen fordulnak elő nálunk. Mindkét jövevény növényt istápfű néven különíthetjük el a hazai fajtól. A kései istápfű nyár végén, ősszel virágzik. Tudományos neve Solidago gigantea (S. serotina). Legalább kétszer magasabb és feltűnően elágazó. Folyóvizek, árkok mentén tömegesen terjed. A kanadai istápfű (Solidago canadensis) átmeneti magasságú az előző két fajhoz viszonyítva. Felismerhető arról, hogy vékony, virágzó ágain apró szőrképletek találhatók. Elhagyott szőlőskertekben, domboldalakon, erdők szélén terjed. Dísznövény. Gyűjtése - akárcsak a kései istápfű esetében - hozzájárul a valódi aranyvessző (Solidago virgaurea) fennmaradásához.

Dr. Rácz-Kotilla Erzsébet
XV. évfolyam 4. szám

Címkék: aranyvessző, fitoterápia, inkontinencia, vizelettartási zavarok

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.