Grafológia

Valami más... - 2003. február


Ha a szimbólumot a rajzán az alsó és felső területek elválasztására használta, figyelje meg, hogy a rajz többi részlete a vonal alá vagy fölé került-e.

 

Amennyiben az ábra alsó részébe rajzolt, valószínűleg gyakran érzi úgy, hogy híján van a kellő mennyiségű önbizalomnak és energiának.

 

Egészítse ki a következő ábrát minél kevesebb gondolkodás után. Ne törődjön a külalakkal, rajzoljon szabadon!

 

Ha a felső részbe helyezte el a kiegészítéseket, általában minden helyzetben feltalálja magát, életét követendő célok szerint, a helyzetnek megfelelően igyekszik alakítani.

 

Amennyiben a kiegészítések a rajz mindkét felén szerepelnek, azt kell megfigyelni, hol vannak túlsúlyban.

 

Ha közvetlenül magát a vonalat használta fel sorminta részeként, vagy szorosan erre illesztette a figurákat, akkor nagy valószínűséggel a biztonságnak az átlagosnál nagyobb jelentősége van az Ön számára. Mind a saját, mind a mások eredményeit a szorgalmas, rendszeres, kitartó munka eredményének tekinti elsősorban.

 

Különösen erős a szokásokhoz való ragaszkodása, ha motívumokat, például láncszemeket fűzött fel a felkínált vonalra.

A kézírásban a legalapvetőbb vízszintes vonal a sorok alapvonala.

 

A vízszintesség az energiáinkkal való gazdálkodással, a folyamatos igénybevételre való reakcióinkkal mutat összefüggést. (Egy sor a grafológia tapasztalatai szerint egy nap hosszának megfelelő időtartamot jelent egy átlagos, A/4-es lapon.)

 

A nem előre megvonalazott lapon az alapvonalat tulajdonképpen nem látjuk. Amikor sima papírra írunk, nem az alapvonalhoz alkalmazkodunk, hanem magunk hozzuk létre azt minden betű leírásakor. Ezt a képzeletbeli vonalat úgy kapjuk meg, ha az összes középen elhelyezkedő betű (pl. az a, o, e, n, m, u) legalsó pontjait összekötjük. Akkor látjuk egyenesnek a sorokat, ha ezek a pontok nagyjából egy vízszintesen helyezkednek el. Írás közben ezt a vízszintest egyszerűen érezzük.

 

Ugyanígy érezzük azt is, ha az általunk végzett munka szintje, minősége változik. Így árulkodhat a sorok vízszintessége arról, hogy az író mennyire képes az állandó munkavégzésre, az önfegyelemre, a cselekedeteit mennyire képes folyamatosan, megbízhatóan megtervezni és kivitelezni.

 

Ha a vízszintes vonal hullámossá válik, az azt mutatja, hogy az író hajlamos átengedni magát a hangulatainak, amelyek így a cselekedetein, munkavégzésén is éreztetik hatásukat.

 

A sorok ereszkedése általában azt jelzi, hogy az író nem gazdaságosan használja, nem osztja be energiáit, fáradékony vagy kimerült. A fizikai, érzelmi vagy szellemi túlterheltség is ereszkedő sorirányt hoz létre.

 

Az emelkedő irány azt jelzi, hogy a jelenlegi feladatai nem foglalják le elegendő mértékben.

Ez a sorirány megjelenhet egy hosszan tartó, nehéz feladat vége után is, amikor addig lekötött energiák szabadulnak fel hirtelen.

 

Mindannyian tapasztalhattuk azt is, hogy az érzelmi folyamatok, például a szerelem milyen szárnyakat adhat. Az intenzív pozitív érzelmek hatására is emelkedik a sorirány.

 

Ambiciózusságot mutat, ha az aláírás emelkedő, a sorok azonban vízszintesek.

A vízszintes eltorzulását, domború vagy homorú sorirányt okozhatnak látásproblémák is.

Tímár Krisztina
IX. évfolyam 2. szám

Címkék: grafológia

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.