Grafológia

Valami más... - 2003. július


Rajzoljon egy tetszőleges keresztet, amilyen éppen az eszébe jut!

 

Bár egyértelműnek tűnik a feladat, mégis meglepően sokféleképpen képzeljük el a keresztet, attól függően, hogy kinek-kinek mit jelent ez a jelkép.

 

A kereszt úgy keletkezik, hogy két vonal, irány vagy út találkozik a közép- vagy a metszéspontban. A találkozási ponton az addigi konfliktus nélküli haladást egy másik információkat tartalmazó, más értékeket követő út áthatja, az elképzelések elkerülhetetlenül megnyilvánulnak, összemérődnek, megismerik egymást. A találkozási pont után a kereszt szárai ugyanúgy folytatják az útjukat, vagyis a kereszt jelkép magáról a találkozásról szól, annak tanulságai már nem tartoznak bele.

 

A kereszt szárai irányaikkal információkat adnak arról, hogy milyen jellegű találkozási pontot jelképez a rajzolt kereszt. Nézzük meg, miként hat ránk a vízszintes és a függőleges vonalak találkozásából kialakuló kereszt:

 

A vízszintes vonal létrehozásánál fontos a kiegyensúlyozott energiabefektetés, hogy az egyenesünk alakja és iránya ne változzon. A vízszintes az állandóságot, a biztonságos, stabil dolgokat, az idő múlását, a horizontot, a föld felszínét, az egész földi életet is jelképezi.

 

A függőleges a tudattalan gondolkodásunkban összekapcsolódik az értékesség, a hierarchia, az aktivitás fogalmaival. Már a függőleges leírása is sokkal energiaigényesebb mozdulat, mint a vízszintesé. A felfelé mozgás általában is az egyik legmeghatározóbb erő, a gravitáció által megnehezített, így a legtöbb erőkifejtést igénylő mozgásirány. Annak, amit felülre helyezünk, több energiát tulajdonítunk, azok a fogalmak, amelyeket valamiképpen a felsőbb régiókhoz sorolunk, mindig összekapcsolódnak az értékességgel, a hatalommal és az irántuk való vágyakozás érzésével.

 

magas „t” áthúzás
alacsony „t” áthúzás
hurkos „t” áthúzás
kettős „t” áthúzás
   

 

Az a vonal tehát, amelyik felülről indulva áthatja a vízszintest, így jelentheti a szülők, az ideák, az intellektus hatását a vízszintesre, vagyis a mindennapok valóságára, vagy akár az isteni erőt, hatást, akaratot.

 

Aki ilyen módon alakította ki a keresztet, valószínűleg úgy látja, hogy az élete felsőbb elveknek, erkölcsi értékeknek, földi vagy akár égi hatalmasságoknak van alárendelve, amelyek korlátoznak, ugyanakkor biztonságot is nyújtanak. Nem feltétlenül a vallásosság vagy a hit jele az ilyen kereszt, az általam vizsgált esetekben nagyon sokszor összekapcsolódott a rajzoló élethelyzetében például az irányítottság vagy a megfelelni vágyás kérdéseivel.

 

A kereszt x-szerű kialakítása két egyenrangú, egymással ellentétes erő találkozását ábrázolja. Összefügg a látható konfliktusokkal, a nyílt véleménykülönbséggel és véleményvállalással, az érvényesüléssel, valamint a látható, lehetőleg meg is számlálható eredményekkel is.

 

Kissé másfelől megközelítve, a kereszt szárai az ilyen keresztnél arra szolgálnak, hogy kijelöljék, jobban kiemeljék a középpontot. Az x jellegű kereszt szárai ebből a megközelítésből a középpont kiterjedését növelik meg. Ezért használták az írástudatlanok aláírás helyett annak idején ezt a jelölést, így határozták meg, foglalták le azt a területet, amely a saját helyük az adott dokumentumon. Valamekkora helyet elfoglalni szintén az érvényesüléssel, a személyiség és akár a küzdelem felvállalásával függ össze.

 

Aki ilyen keresztet rajzolt, általában szeret határozott véleményt alkotni a dolgokról, igényli az önálló feladatokat, ám nem ismeretlen számára a tépelődés sem, amit egy-egy döntés meghozatalakor gyakran kénytelen átélni. Az is előfordulhat, hogy a felelősségtől visszariadva éppen a határozottsága csorbul.

 

A grafológia az áthúzásokat mindenhol a határozottság, a megmérettetés felvállalásának és igénylésének értelmezi.

 

Az az írás, amelyben az átlagosnál több áthúzást találhatunk (például a „z” betűn is, de akadhatnak egyéni betűformálások is, amelyeket áthúzásokkal alakít ki az író), olyan emberre vall, aki ezekkel a tulajdonságokkal fokozott mértékben rendelkezik.

 

Az olyan írás, amelyben gyakran elmarad, nem hangsúlyos vagy más módon, a konkrét kereszteződést elkerülve valósulnak meg az áthúzások, olyan emberre vall, aki nem szeret az előtérbe kerülni. Akár a visszahúzódással, akár a megfellebbezhetetlenség látszatát keltve igyekszik a valódi megmérettetést vagy pozícióharcot elkerülni.

 

Vegyük szemügyre kissé részletesebben a „t” betű áthúzását, mint a kézírásban előforduló leggyakoribb kereszteződést.

 

Ez a forma egy függőleges és egy vízszintes szárú kereszthez hasonló. A „t” áthúzásakor grafológiai értelemben az történik, hogy egy függőlegesen, a társadalmi értékskálán kijelöljük azt a helyet, ahová magunkat érzéseink szerint elhelyezzük. Az, hogy magunkat milyen értékesnek látjuk, sokkal inkább az önbizalom függvénye, mint a magas társadalmi elismerésé. Az „értékesség” fogalma természetesen nem abszolút értelemben mérhető, inkább azt fejezi ki, hová helyezzük magunkat a többi ember között a kimondatlan „rangsorban”, mennyire tudunk és szeretünk vezető szerepet vállalni, mennyire igényeljük, hogy minket vezessenek.

 

A magas „t” áthúzás azt mutatja, hogy az író szívesen vállalja, igényli a vezető szerepet.

 

Az alacsony éppen az ellenkezője: vezetettségre vágyást fejez ki.

 

Az áthúzás helye ideális esetben a függőleges fele, ekkor mondhatjuk a legkiegyensúlyozottabbnak magunkat ebben a kérdésben. Ám ha az áthúzást a toll felemelése nélkül alakítja ki valaki, a magasság kissé alacsonyabban is ideálisnak számít.

 

A kettős „t” áthúzás azt fejezi ki, hogy az írója két állandó társadalmi környezetben mozog, amelyekben a helyzete, a megítélése nagyon eltérő (például a munkahelyen és a családban), és mindkettőbe igyekszik belehelyezkedni, az ottani elvárásoknak megfelelni.

Tímár Krisztina
IX. évfolyam 7. szám

Címkék: grafológia

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.