Grafológia

Valami más... - 2004. március


Raj­zol­jon egy ki­tar­tó vo­na­lat! Fog­lal­ja egyet­len vo­nal­ba a ki­tar­tás­sal kap­cso­la­tos ér­zé­se­it, ma­gát a fo­gal­mat!

 

Az ál­ta­lam fel­kért em­be­rek a ki­tar­tást el­ső­sor­ban a vo­nal hosszá­nak meg­nö­ve­lé­sé­vel ér­zé­kel­tet­ték. Gya­kran osz­tot­ták fel ezt a vo­na­lat pe­rio­di­ku­san is­mét­lő­dő mo­tí­vu­mo­kra, hul­lá­mo­kra. Ez­zel egy­fe­lől a hosszú­ság ér­zé­sét tet­ték ki­fe­je­zet­teb­bé, más­részt az egyes té­mák is­mét­lő­dé­se a ki­tar­tó­an vég­zett mun­ka jel­le­gé­ről is in­for­má­ció­kat nyújt.

 

A hul­lá­mok, a lágy for­mák könnyed­ség­ről, la­zább, ru­gal­ma­sabb sza­bá­lyos­ság­ról be­szél­nek. A szű­kebb, szög­le­te­sebb is­mét­lő­dő for­mák a nagy ön­fe­gye­lem­mel, va­sa­ka­rat­tal meg­va­ló­sí­tott ki­tar­tás­ról szól­nak.

 

A má­so­dik leg­fon­to­sabb jel­leg­ze­tes­ség a vo­nal víz­szin­tes el­he­lye­zé­se. A víz­szin­tes ki­ter­je­dés a mi kul­tú­ránk­ban az idő mú­lá­sá­val kap­cso­la­tos irány. Aho­gyan az írás­ban is bal­ról jobb­ra for­má­ló­dik a sor, átél­jük amint ma­gunk is ha­la­dunk a múlt­ból a jö­vő fe­lé. Ha a hosszan bal fe­lé tar­tó vo­nal vég­ig meg­őr­zi egyen­le­tes­sé­gét, ki­egyen­sú­lyo­zot­tan ha­lad, szá­mun­kra a ki­tar­tás, az egyen­le­tes, hosszan tar­tó ener­gia­be­fek­te­tés ér­ze­tét kel­ti.

 

A ké­zí­rás­ban pon­to­san ilyen jel­lem­zők árul­kod­nak ar­ról, hogy az író ki­tar­tó-e.

 

A vo­nal hosszá­nak meg­fe­le­lő az írás kö­tött­sé­ge. Aki ke­ve­sebb­szer eme­li fel a tol­lat az egyes be­tűk közt, ke­ve­sebb pi­he­nés­re van szük­sé­ge, egyen­le­te­sebb tem­pót tud tar­ta­ni az írás fo­lya­ma­tá­ban is.

 

Fon­tos jel­lem­ző az egyen­le­tes nyo­ma­ték, rit­mus és a sta­bil be­tű­for­má­lá­sok is, hi­szen ezek a tel­jes írás­kép ki­egyen­sú­lyo­zott­sá­gá­nak, egyen­le­tes­sé­gé­nek leg­alap­ve­tőbb fel­té­te­lei.

 

A víz­szin­tes­ség a so­rok víz­szin­te­sé­vel rí­mel. Aho­gyan a ki­tar­tó vo­na­lat víz­szin­te­sen tart­juk, az írás­kép­ben a so­ro­kat kell egyen­le­te­sen, víz­szin­te­sen ki­ala­kí­ta­nunk. A ki­tar­tó em­ber írá­sá­ban te­hát a so­rok víz­szin­te­sek, más szó­val egyen­le­tes alap­vo­na­lú­ak. A so­ri­rány ke­vés­bé ál­lan­dó, mint a töb­bi írás­jel­lem­zők, mert ép­púgy függ a han­gu­lat­tól, mint a szán­dék­tól. Ide­á­lis a pon­tos elem­zés­hez a hosszabb idő­szak alatt ke­let­ke­zett, eset­leg a több­fé­le írás­min­ta, mert így a ren­del­ke­zés­re ál­ló je­lek számá­ból és vál­to­zé­kony­sá­gá­ból az író han­gu­la­tá­nak vál­to­zé­kony­sá­gá­ra is kö­vet­kez­tet­he­tünk.

 

Erőt su­gá­roz­nak az írás­ban ta­lál­ha­tó szö­ges ele­mek, ha­tá­ro­zott „t” át­hú­zá­sok. Az aka­ra­te­rő gya­kran szük­sé­ges az ön­fe­gye­lem­hez a ki­tar­tást igény­lő fe­la­dat vég­re­haj­tá­sá­ban.

Tímár Krisztina
X. évfolyam 3. szám

Címkék: grafológia

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.