Grafológia

Valami más... - 2004. október


Egé­szít­se ki egyet­len olyan vo­nal­lal az ábrát, amellyel ezt a kis kört a leg­job­ban meg­ol­tal­maz­hat­ja!

 

 

A vé­del­me­zés, gon­dos­ko­dás igé­nyé­nek ki­fe­je­ző­dé­se az írás­ban gya­kran egyér­tel­mű­en meg­je­le­nik. Ilyen­kor ép­pen olyan vo­na­la­kat lát­ha­tunk az írás­ban, mint ami­lyen­nel most egé­szítet­te ki a raj­zot.

 

A leg­töb­ben egy bol­tív­vel vagy egy eresz­re em­lé­kez­te­tő egye­nes­sel nyúj­tot­tak bú­vó­he­lyet a kis kör­nek. A ké­zí­rás­ban is ha­son­ló szim­bó­lu­mok: be­zá­ru­ló for­mák, szak­nyel­ven ár­kád­nak vagy pa­ter­na­lis­ta szárny­nak ne­ve­zett gra­fi­kus je­lek mu­tat­ják az ön­vé­de­lem vagy a vé­del­me­zés igé­nyét.

 

Ami­kor el­ső­sor­ban az író sa­ját ma­ga igény­li a vé­del­met, az írás­ban a bol­tí­vek sza­po­rod­nak meg. De ugya­nezt a véd­te­len­sé­g­ér­zést jel­zik a be­záró­dó for­mák is.

 

Jel­leg­ze­te­sen mu­tat­ko­zik meg a má­so­król va­ló gon­dos­ko­dás, a vé­de­lem­nyúj­tás igé­nye is a ké­zí­rás­ban. Az ilyen je­lek mu­tat­hat­nak gon­dos­ko­dó sze­mé­lyi­sé­get, de ki­ala­kul­hat­nak olyan fe­le­lős­ség­tel­jes fe­la­da­tok­kal is, mint pél­dá­ul a szü­lői, ta­ná­ri sze­rep.

 

Tu­dat­ta­lan gon­dol­ko­dá­sunk ér­tel­me­zé­se sze­rint a be­tűk so­ra ana­lóg más sor­oza­tok­kal is. Meg­mu­tat­ko­zik a be­tűk írá­sá­nak vál­to­zá­sai­ban az is, aho­gyan sa­ját ma­gun­kat lát­juk az egy­mást kö­ve­tő pil­la­na­tok­ban, de az is, aho­gyan ma­gun­kat a töb­bi em­ber közt ér­zé­kel­jük. Eb­ben az utób­bi eset­ben az el­ső be­tű fe­lel meg az író sa­ját sze­mé­lyé­nek, a má­so­dik a hoz­zá leg­kö­ze­lebb ál­ló em­bert jel­ké­pe­zi, és így foly­ta­tó­dik az egy­re ke­vés­bé sze­mé­lyes kap­cso­la­tok irá­nyá­ba.

 

A sor­ozat az új szó, az új nagy­be­tű vagy az új sor kez­de­te­kor is­mét elöl­ről szá­mo­ló­dik a tu­dat­ta­lan gon­dol­ko­dá­sunk sze­rint. Így va­la­hány­szor meg­él­jük és ábrá­zol­juk az „én” fo­gal­mát, az­után a leg­fon­to­sabb, majd a ke­vés­bé fon­tos em­be­rek so­rát, le­he­tő­sé­günk van bi­zo­nyos raj­zi mó­do­kon gesz­tust ten­ni, vé­le­ményt kö­zöl­ni, a kap­cso­la­tok­hoz fű­ző­dő ér­zel­me­ket ábrá­zol­ni a ké­z­írás­ban.

 

Ha azt lát­juk, hogy az el­ső be­tű vé­del­me­ző­en ki­nyú­lik az őt kö­ve­tő fö­lé, vagy fel­ka­rol­ja azt, fel­té­te­lez­het­jük, hogy az író va­la­mely fon­tos kap­cso­la­tá­ban vagy akár va­la­mennyi­ben is gon­dos­ko­dó ér­zel­me­ket táp­lál a má­sik em­ber iránt.

Tí­már Krisz­ti­na
X. évfolyam 10. szám

Címkék: grafológia

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.