Házipatika

Főzzünk vadnövényekből!

Csak olyan növényt gyűjtsünk és együnk, amit valóban jól ismerünk

Gyógyító hatású, általában gyomnak tartott ehető vadnövényeket ma már a konyhaművészet is egyre gyakrabban tálal fel. A vadnövényekben jóval több vitamin és ásványi anyag található, mint a kultúrnövényekben, és egész évben rendelkezésünkre állnak. Ám csak olyan növényt gyűjtsünk és együnk, amit valóban jól ismerünk!


 

Cickafark - az univerzális gyógynövény

A filigrán levelei miatt egyes nyelvekben Vénusz szemöldökének is nevezett cickafark a klasszikus „női gyógyfüvek” egyike. Forrázatát menstruációs panaszok - úgy a túl kevés, mint a túl bőséges vérzés - eseteiben isszák, de ülőfürdőként is alkalmazzák fehér folyásnál. Ám ezzel nem merül ki a „tudása”: vérzéscsillapító, sebgyógyító hatása miatt katonavirágnak is hívták.

 

Tudományos nevének (Achillea millefolium) eredete is az utóbbi hatásra utal. Akhilleusznak, a görög mitológiai hősnek Vénusz azt ajánlotta, hogy cickafarkfűvel gyógyítsa harcosainak sérüléseit.

 

Az amerikai őslakók egyik leggyakrabban használt gyógynövénye is a cickafark. A virágzó növényből teát, borogatást, tinktúrát készítenek, amely görcsoldó, összehúzó, enyhén izzasztó, méregtelenítő, vérzéscsillapító, gyulladásgátló hatású. Kedvező hatással van az emésztésre, szabályozza a menstruációs ciklust, baktérium- és vírusölő is egyben. Tehát valóban univerzális gyógynövényről van szó.

 

A cickafarkfű sokoldalú gyógynövény, ételként pedig salátaként vagy fűszer gyanánt alkalmazhatjuk

 

A konyhában is kiváló alapanyag: zsenge levelei jól illenek a salátákhoz, a kevésbé zsenge levelekkel pedig, miután apróra metéltük őket, fűszerezhetünk.

 

 

Csalán - a vitaminbomba

A csalán szintén „klasszikus” vadnövény - mind a konyhában, mind a gyógyászatban.  Kellemetlen csípőssége ellenére rendkívül értékes növényről van szó: 30-szor annyi C-vitamint, 25-ször több magnéziumot és 50-szer több vasat tartalmaz, mint a fejes saláta. Ráadásul igen gazdag foszforban, káliumban, kalciumban, szilíciumban és mangánban, valamint A-, B2-, K- és E-vitaminokban. Nem elhanyagolható lecitin-, hisztamin- és csersavtartalma sem.

 

„Ha az emberek rendszeresen fogyasztanának csalánt és gyermekláncfüvet, nem lenne annyi sápadt, vérszegény közöttük” - állapította meg Sebastian Kneipp, a híres gyógyító pap még a 19. században.

 

A zsenge levelekből készíthető spenótszerű főzelék vagy leves - ha leforrázzák, már nem lesz csípős. A szárított és mozsárban szétzúzott növénnyel sokféle étel fűszerezhető. Szintén fűszerként használhatjuk megőrölt magvait, amelyeknek erősítő és serkentő hatást tulajdonítanak. Utóbbiak a rómaiaknál afrodiziákum hírében álltak.

 

Gyógyító hatásai frissen préselt lé formájában is érvényesülnek, amelyet ma már palackozva is lehet kapni. Főzhetünk belőle teát is. Erősíti immunrendszerünket, csökkenti a vércukor szintjét és serkenti a vörösvértestek termelődését.

 

 

A csalán értékes táplálék. Spenótként vagy zöldséglevesként gazdagíthatják étrendünket. A csalán sok pillangófaj hernyóinak szolgál táplálékul

 

A csalánkivonat képes kiöblíteni a szövetekből a felhalmozódott húgysavat és kiválasztani azt a veséken keresztül, ami rendkívül előnyös reuma és köszvény esetében. A csalántea gargarizálónak torokgyulladásra, borogatásként kiütésekre alkalmazható. Az „urtikáció”, amikor egyes testrészeket frissen szedett csalánnal paskolnak meg, különösen jótékony hatású isiász és lumbágó eseteiben.

 

A csalán sok egyéb fontos feladatot is teljesít a természetben: számos pillangófaj hernyóinak szolgál táplálékul. Ha tehát megsemmisítjük a csalánt, kipusztítjuk a pillangókat is. Eggyel több ok tehát arra, hogy kíméljük, kedveljük ezt a vadnövényt. Konrad Lorenz egy helyen így vélekedett a csalánról: „Nincs gaznövény, legfeljebb vadnövényekről beszélhetünk. A csalánt különösen nagyra tartom, védem, mert tisztában vagyok vele, hogy a pápaszem pillangó tápláléka, és bizony ez az egyik legszebb pillangófajta.”

 

A gyógynövényes gyógyítás változása az idők során

1960-ban kutatók az iraki Shanidar városában, Bagdadtól 400 km-re északra felfedezték egy kb. 60 000 évvel ezelőtt eltemetett Neander-völgyi ember maradványait. A tetemet ágakból készült fekhelyre helyezték és virágzó füvekkel díszítették, amelyek közül hetet ma is gyógynövényként ismerünk. A késő kőkorszakból származó lelőhelyeken, Thaiföldön és az USA délnyugati területein is találtak a települések maradványai között gyógynövényeket.

 

A gyógynövények terápiás hatásairól szóló tudás nyilvánvalóan egyidős az emberiséggel - de talán még ennél is régebbi: Jane Goodall, a világhírű főemlőskutató megfigyelte a tanzániai Gombe Stream Nemzeti Parkban élő csimpánzoknál, hogy nagy távolságot tettek meg az őserdőben egy növényt (Aspalia) keresve. A legfurcsább az volt, hogy a növényt szemmel láthatóan nagy undorral fogyasztották el. A későbbi laboratóriumi vizsgálatok szerint a növény kéntartalmú olajat tartalmaz, amely erős fertőtlenítő, antibiotikus hatású - tehát majomorvosságról van szó. És a gorilláknál is megfigyelték, ha megsérülnek, bizonyos növényeket rágcsálnak, majd az így keletkezett pépet a sebre helyezik.

 

Az emberszabású majmokról tudjuk, hogy a növényeket gyógyításra is használják

 

Sámánok, papok, füvesasszonyok évezredeken át adták tovább a gyógyító füvekről, növényekről szóló tudásukat, és ez a hagyomány egészen az újkorig terjedt. Az Ötzinek nevezett gleccsermúmiánál szárított nyírfatapló gombát találtak. Ennek a fajnak antibiotikus, gyulladáscsökkentő hatása van, és a népgyógyászatban régóta sebgyógyításra használják. A több mint 5000 éves egyiptomi edényekben citromfű-, menta- és zsályamaradványokat találtak. Az ősi babilóniai, indiai és kínai szövegek is beszámolnak módszeres gyógynövénytermesztésről. A görög Dioszkoridész, a római Galenus, az arab Ibn Sina, a középkori Hildegard von Bingen apátnő, a reneszánsz korabeli Paracelsus és az újkori Sebastian Kneipp - hogy csak a leghíresebbeket említsük - jeles művelői voltak a gyógynövényes gyógyításnak, a fitoterápiának. Csak a kémia és a laborokban kifejlesztett szintetikus gyógyszerek megjelenése szorította ezt a gyógyászati ágat a háttérbe, a 20. században.

 

Az 1970-es évek vége felé újabb fordulat állt be. Az ökológia és a holisztikus gondolkodás, az akadémikus orvoslással szembeni elégedetlenség felelevenítette az ősi tudást. Maria Treben „Egészség Isten patikájából” c. könyvével nyert meg sok embert a gyógynövények használatának.

 

A vadnövények előnyei

Ha alaposabban utánanézünk, hányféle vadnövényből készül ínyencség, meglepődünk ezek számán. Becslések szerint kb. 1500 ehető vadnövény létezik Európában. Közvetlen  környezetünkben - a már említettek mellett - a legismertebbek: a gyermekláncfű, a medvehagyma, a mezei sóska, a podagrafű, a hegyes és széleslevelű útifű, a százszorszép, a pásztortáska, a keserűfű, a tyúkhúr, a vad kakukkfű, a vad majoránna.

 

                    

Egy ötcsillagos szakács menüje

 

• Több bennük a keserűanyag
Ez részben annak köszönhető, hogy igen sokféle keserűanyagot tartalmaznak, amelyeket más zöldségfélékből már „kinemesítettek”: glikozidokat, izoprenoidokat és alkaloidokat. Ezek a keserűanyagok étvágyat, emésztést javító és bélperisztaltikát serkentő hatásúak, ugyanakkor erősítik a szervezet immunrendszerét is. Néhányuk lázcsillapító, és képes a kórokozó csírákat elpusztítani. Az a tény, hogy a gyógyító hatású keserű hatóanyagok eltűntek kultúrnövényeinkből, nem haladás, hanem visszalépés. Jól tesszük, ha a vadnövények formájában visszahozzuk őket az életünkbe.

 

• Több vitamin és ásványi anyag
A vadnövényekben jóval több vitamin és ásványi anyag található, mint a kultúrnövényekben. A 100 g nyersanyagra vonatkoztatott C-vitamin-tartalom a vadnövényeknél átlagosan 209, a kultúrnövényeknél csak 47,4 mg. Az átlagos káliumtartalom 584 mg, 343 mg-mal szemben, a foszfortartalom 82 mg a 48,9 mg-mal szemben, a magnéziumnál ez az arány 60-20,6, a kalciumnál 238-63,7 mg. A különbség szembeötlő.

 

A konyhaművészet is egyre gyakrabban tálal fel „gyomokat”

A vadnövények egykor a szegények eledeléül szolgáltak, például a háború utáni években, mára viszont kezdik meghódítani a legelegánsabb konyhákat. E mozgalom egyik úttörője német földön a francia származású Jean-Marie Dumaine sztárszakács, a Vieux Sinzig vendéglő tulajdonosa. A Gault Millaut étteremkalauzban 16 ponttal ő Rheinland-Pfalz tartomány kilenc legjobb szakácsának egyike. Dumaine több mint 200 vadnövényből készít ételeket vendégeinek. Természetjáró túrákat is szervez, amelyeken az érdeklődőkkel megosztja vadnövényekről szerzett tudását.

 

A cikória keserű anyagait gondos nemesítéssel eltüntették a növényből. A vadnövények ellenben, mint a gyermekláncfű, a cickafark vagy a százszorszép, bőségesen tartalmazzák

 

Dumaine egyik kedvence a gyermekláncfű: a növény pollenjéből érdekes, mézre és lekvárra emlékeztető zselét készít. Ennek íze kesernyés, savanykás és édes, de nagyon harmonikus. A gyermekláncfű gyökeréből pörköltkávé-szerű anyagot készít, amelyből cukor hozzáadásával csodálatos zamatú karamellt von ki. Ebből és a zseléből mennyei tiramisu készül, színben és ízben egyaránt harmonikus kompozíció. De a gyermekláncfű virágából készített chutney is remek. A növény leveleit blansírozzák, mint a spenótot, kevés nátron hozzáadásával megtartják zöld színüket. De lehet őket pürésíteni is, ami igazán remek köret halak mellé. Fontos, hogy mi az adott fogás alapja, a hús vagy a hal stb., mert ezek döntik el, milyen vadnövényekkel lehet őket társítani.

 

 

Egészség egész évben

Vadnövények egész évben rendelkezésünkre állnak. Egyesek a tavasz hírnökei, mint a medvehagyma és a gyermekláncfű, másokat nyáron és kora ősszel gyűjthetünk, például az útifüvet, a cickafarkat és a vörös herét. A vad gyümölcsöket is nyáron gyűjthetjük: a málnát, a szedret és az áfonyát. Nem szabad megfeledkeznünk a növények gyógyhatású, antioxidáns anyagairól sem: a ráksejtek nem szeretik a málnát - hogy egy könyv címére utaljunk.

 

A sóska igen gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben és C-vitaminban. Sóskát télen is szedhetünk. Korai őseinket ez védte meg a skorbuttól. Ha kezdeti, „gyomokkal” szembeni ellenállásunkat sikerül legyőznünk, rendkívül értékes, egészséges táplálékforrásra lelünk, amely ráadásul ingyen hozzáférhető. Az alapvető szabályt azonban be kell tartanunk: csak olyan növényt gyűjtsünk és együnk, amit valóban jól ismerünk. Az elkészítést és a recepteket illetően pedig érdemes böngészni a világhálón.


Finom receptek a vadnövénykonyháról

Csalánleves

Hozzávalók: 500 g csalánlevél, 50 g vaj, 50 g grahamliszt, zöldségalaplé, fűszerek, tejszín, 1 tojássárgája, tej.

 

 

Elkészítése: A csalánlevelet negyed liter enyhén sós vízben 10-15 percig főzünk. A vizet leöntjük róla, de félretesszük. A vajból és a lisztből rántást készítünk (aki akar, dinsztelhet alá egy kevés apróra vágott hagymát is). Ha a rántás elkészült, felöntjük a csalán főzővizével. Ízlés szerint az instant zöldséglevest és a fűszereket (pl. provence-i keverék), végül a pürésített csalánlevelet hozzáadjuk. Az egészet röviden felfőzzük, és egy kevés tejben elkevert tojássárgájával besűrítjük. Kevés tejszínnel selymessé tesszük. A végén néhány pirított zsemlekockával és frissen aprított zöld fűszernövénnyel ízesítjük.

Virágokból és füvekből készült limonádé

Hozzávalók: 1 liter almalé, egy biocitrom, egy-egy csokor idényjellegű friss virág és vadnövény, összekötve, például: bodza, here, kerek repkény, vad kakukkfű, podagrafű, szagos müge, legyezőfű - bármi, ami  ízlik.

Elkészítése: Az almalevet egy nagy edénybe öntjük, a csokrot és a felszeletelt citromot hozzáadjuk. Az egészet 3-4 óráig pihentetjük. Utána a csokrot kivesszük, és két kézzel kinyomjuk, kifacsarjuk, hogy a leve belecsorogjon az almalébe. Az almalevet finom szűrőn átszűrjük, majd ízlés szerint ásványvízzel hígítjuk.

Uborkasaláta podagrafűvel és kerek repkénnyel

Hozzávalók: 1 marék zsenge podagrafűlevél, 5 g kerekrepkény-levél, 1 kígyóuborka, 2 alma, 2 apróbb hagyma, 4 evőkanál almalé, 3 evőkanál tejszín, 1 teáskanál citromlé, só, méz.

 

 

Elkészítése: Az almát, a hagymát és az uborkát apró kockára vágjuk. A vadnövények levelét megmossuk és leitatjuk róluk a vizet, majd a podagrafű leveleit eltépkedjük, a repkényleveleket késsel finomra felaprítjuk. A tejszínt elkeverjük az almalével és a citromlével, hozzáadjuk a repkénylevelet, majd sóval, mézzel ízesítjük. Az almát, hagymát és uborkát, valamint a podagrafű leveleit egy mély tálban összekeverjük,  majd leöntjük a szósszal.

Sóskasörbet

Hozzávalók: 8 gombóc fagylalt (pl. citromfagylalt), 2 csésze felvert tejszínhab, 1 csésze finomra aprított sóska, 2 pohár pezsgő.

 

 

Elkészítése: A tejszínhabot, a sóskát, a pezsgőt és a fagylaltot egy tálba tesszük és jól összekeverjük. Adott esetben néhány csepp Angosturával illatosabbá tesszük, majd poharakba adagoljuk és azonnal tálaljuk.

Fűszervaj

Hozzávalók: Különféle vadnövények levelei (podagrafű, kakukkfű, gyermekláncfű, árvacsalán, tyúkhúr, kányazsombor, pásztortáska stb.). Díszítésképp a százszorszép, a here, az árvacsalán, a kakukkfű virágait használhatjuk. Hogy ne száradjanak ki, a virágokat egy tál vízben úsztatjuk.

 

 

Elkészítése: A leveleket megmossuk és száraz törlőpapírral vagy konyharuhával leitatjuk, majd finomra aprítjuk őket. Egy mély tálban a lágy vajat kevés sóval, majd az aprított levelekkel alaposan összekeverjük. Utána a hűtőszekrénybe helyezzük, hogy megkeményedjen. Kenyérszeleteket megkenünk a fűszervajjal, majd a virágokkal díszítjük őket.

- vági -
XVII. évfolyam 5. szám

Címkék: natúrkonyha receptek, vadnövények

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.