Házipatika

Hogyan készítsük el a gyógyteákat?

A gyógytea hatásosságának előfeltétele a kiváló minőségű, kifogástalan gyógynövény. A gyógyfüveknek biominőségűnek kell lenniük, ugyanis csak egészséges talajon nőnek valóban hatékony gyógynövények. Itt nincs helyük permetezőanyagoknak, műtrágyának, vegyszereknek! Ez persze azt is feltételezi, hogy a növénynek ott kell élnie, ahol jól érzi magát, ahol megfelelő a klíma, a talaj stb. – ez sajnos ma egyáltalán nem magától értetődő.  


 

Ugyan mit ér, ha növényünk jó helyen, vegyszermentes körülmények között termett, de nem a megfelelő időpontban szedték le és nem korrekt körülmények között tárolták? Akkor bizony minden igyekezetünk hiábavaló volt! Minden növény meghatározott időpontban éri el optimális hatóanyag-tartalmát.

 

Például a borsmenta legmagasabb mentoltartalmát, a galagonya és az aranyruta legmagasabb flavonoidtartalmát (és hatását) a virágzás kezdetekor éri el. A citromfű levelét már virágzás előtt le kell szedni. A kamillavirágot csak a teljes virágzás idején érdemes leszedni, amikor a porzó magasan kicsúcsosodik, ugyanis ez előtt feleannyi illóolaj van benne.

 

Mindenki nyugodtan termelheti és gyűjtheti saját felhasználásra szánt gyógynövényeit. A kézzel szedett, aprítatlan gyógynövények hatóanyag-tartalma egészen bizonyosan eléri a gyógyszerkönyv által meghatározott szintet, sőt meg is haladja azt. Gyűjtés közben pedig már megkezdődik a gyógyulás is, különösen az illóolajokat tartalmazó gyógynövények esetén.

 

A szárított növényeket aprítás nélkül tároljuk

Begyűjtés után következhet a szárítás. Sok levéldrognál ez azt jelenti, hogy begyűjtés után kézzel el kell távolítani a levélszárakat, nehogy a hatóanyagok egy része visszajusson a szárakba, amit később kidobunk. Egyébként a „drog” kifejezés egy ónémet eredetű szóból származik, aminek eredeti jelentése: szárítani. A kifejezés jelentése ma: hatóanyagot tartalmazó növényi rész, és valójában semmi köze a kábítószerhez; gondoljunk csak a drogériára. A leveleket aprítás nélkül, lazán szétterítve szárítsuk árnyékos helyen, legfeljebb 35°C-on. Teljes aromájukat csak aprítás nélkül őrzik meg, minden törés, szakadás mentén értékes hatóanyagok mennek veszendőbe. Éppen ezért érdemes nagy tárolóedényeket választani, amelyekben nem törik össze az áru. Természetesen csak akkor tegyük bele a drogot, ha már teljesen kiszáradt. A szükséges mennyiséget csak közvetlenül fogyasztás előtt törjük össze kézzel, hogy a hatóanyagok kivonása tökéletes és alapos legyen: a fűből a vízbe.

 

A teák elkészítése mindig a növénytől függ. Minden kezelés, kivonási eljárás megváltoztatja tulajdonságukat, tehát hatásukat. Például a fekete tea 3-5 perc áztatás után serkentő hatású, de 10 percig vagy tovább áztatva elveszti élénkítő tulajdonságát és székrekedést okoz. Az ököfarkkóróból, ha forró vízzel leforrázzuk, a szappanhoz hasonló szaponinok oldódnak ki, amelyek hörghurut esetén köptető hatásúak; ha hideg vizes kivonatot készítünk belőle (hideg áztatás), akkor nyákanyagot nyerhetünk, amely a gyulladt, száraz és irritált garatnyálkahártyát vonja be, ezzel csökkentve a torokkaparást. A három legfontosabb kivonási (készítési) módszerhez lásd a bekeretezett szöveget.

 

 

A teát apró kortyonként, éhgyomorra kell fogyasztani

A gyógyteát általában melegen, lassan, apránként kortyolgatva, ülve (!) kell elfogyasztani, lehetőleg éhgyomorra – ez garantálja a hatóanyagok tökéletes felszívódását, és a teaivást gyógyító ceremóniává alakítja. A gyomor(keserű) teákat étkezés előtt negyed-fél órával kell elfogyasztani. A serkentő hatású drogokat (rozmaring) és a veseteákat (gyermekláncfű) nem szabad lefekvés előtt elfogyasztani.

 

A gyógyteákat lehetőleg frissen kell elkészíteni; egyes teákból elkészíthető a teljes napi mennyiség, amit termoszban tárolhatunk (pl. hűlésre adott kakukkfűből, édesgyökérből készített teákat), a nyáktartalmú, hideg vizes kivonatokat (mályva, zilizgyökér) soha nem szabad előre nagyobb mennyiségben készíteni, nehogy fertőző csírák szaporodjanak el benne.

 

Általában egy felnőttre egy csapott teáskanálnyi szárított, közvetlenül elkészítés előtt aprított szárított (vagy 1 evőkanálnyi friss) drogot kell számítani. 14 éves kor alatt gyermeknek ezt az adagot felezzük, a kisgyermekeknek és csecsemőknek készített teákban negyedeljük vagy nyolcadoljuk. A szokásos napi adag 2-3 csésze; de ez minden egyes gyógynövény esetében változik.

 

Ha bizonyos alkalmakra több teát szeretnénk készíteni (2 litert vagy többet), pl. böjt idején, méregtelenítéshez, tavaszi „vértisztító” kúrához, akkor egy evőkanálnyi drogot 1 liter forró vízzel forrázunk le, és csak 1 percig hagyjuk állni. Ez híg, világos, enyhe hatású teát eredményez, ami a nap folyamán folyadékpótlásra, a szomjúság csillapítására is alkalmas.

 

Szinte minden gyógyteát friss növényekből is elkészíthetünk, ezek íze, illata, gyakran hatása is sokkal intenzívebb, mint a szárított növényből készített teáé.

 

 

Édesítsük, vagy nem? A növénytől függ

A gyomor(keserű) teákat nem édesítjük (kivétel: édesgyökér hozzáadásával). Az édesített keserű teák puffadást, felfúvódást okozhatnak. Az altató hatású teák mézzel történő édesítése erősíti az altató hatást. A köhögés elleni teákat is édesíthetjük mézzel. Az édes ízt érzékelő receptorok a nyugtató, paraszimpatikus idegrendszert stimulálják, ezzel fokozva a hörgőkben a nyák elválasztását. A cukorbetegek teájukat (kevés, kb. 5%-nyi) édesgyökérrel, édesköménnyel vagy ánizsmaggal édesíthetik, esetleg citromlével ízesíthetik.

 

A teadrogokat darálóban porrá is apríthatjuk, és így meg is ehetjük (vajba, mézbe, borba, tejbe, joghurtba vagy olajba keverve), ha nem akarunk teázni (kb. negyed-fél evőkanál porított drog egy csésze teának felel meg).

 

 

A természetgyógyászatban fontos a gyógyszerek, növények rendszeres váltogatása, hogy anyagcserénk ismételten kénytelen legyen az új ingerekre reagálni. Így elkerülhető a hozzászokás. Általában egy gyógyteakúra 3-6 hétig tart. A kívánt hatás legtöbbször csak néhány nap múlva érezhető, és csak rendszeres és hosszabb alkalmazás mellett tartható fenn. Egyes gyógyteákat hosszabb ideig (2-3 hónapig vagy annál is tovább) kell inni, pl. az orbáncfűből vagy a galagonyából készített teákat. Másokat csak addig szabad fogyasztani, ameddig a panasz tart, pl. kamillát rosszullét ellen. A menstruációt szabályozó „női teákat” általában néhány ciklus hosszáig ajánlatos inni.

 

Néhány növényre vonatkoznak bizonyos korlátozások: martilaputeát évente csak kétszer, legfeljebb 3 hétig szabad inni, hashajtókat, mint az aloé és a szennalevél, pedig csak legfeljebb 8-10 napig.

 

Filteres teák: kényelmesek, de gyakran hatástalanok

Az instant teák nagyon egyszerűen készíthetők. Sajnos sok cukrot tartalmaznak, akár 96%-ban egyéb töltőanyagot, ennek megfelelően kevés hatóanyagot. Ezért kevésbé alkalmasak gyógyításra, néhány kivételtől eltekintve, amelyekben a hatóanyag standardizálva van.

 

A filteres teák szintén egyszerűen, gyorsan elkészíthetők. A drog azonban a papírfilterben általában túl apróra van darálva, ennek hatására ezek a füvek jelentősen veszítenek hatékonyságukból, mire elfogyasztják őket. Csak a gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelő filteres teák alkalmasak gyógyításra, ezeket csak gyógyszertárban lehet megkapni. Ezekre általában jellemző, hogy minden filtert aromatartó csomagolásba tesznek. Az élelmiszerüzletekben kapható filteres herbateák esetében a hatóanyag-tartalom gyakran sokkal kevesebb annál, hogy gyógyászati célra lehetne alkalmazni (a filteres kamillatea gyakran nem csak virágzatot, hanem hatástalan szárat, levelet is tartalmaz). Éppen ezért fontos, hogy gyógyászati célra szánt teát soha ne az élelmiszerboltból vegyünk!

 

 

A vásárlásnál a szín és az illat legyen a döntő

Aki nem szeretné maga gyűjteni a gyógynövényeket, a gyógyszertárban vagy szaküzletben szerezheti be azokat. A gyógyszertárban forgalmazott gyógynövényeket szigorú kritériumok szerint válogatják, ami a tisztaságot, hatóanyag-tartalmukat stb. illeti. Az ún. sarzs-számok gondoskodnak a viszonylagos biztonságról.

 

A nagy forgalmat bonyolító gyógynövényszaküzletekben gyakran frissebb áruhoz jutunk, ráadásul legtöbbször biológiai termelésből származó drogokat árulnak. Éppen ezért vagy gyógynövényekre specializálódott gyógyszertárban vagy gyógynövényszaküzletben vásároljunk. A szárított növények színe, illata sokat segít a frissesség, minőség megítélésében. Minél frissebb egy gyógynövény, annál intenzívebben illatozik, színe annál élénkebb – az ilyen füvek hatásosak.

 

Infusum, maceratum és decoctum: az optimális hatás érdekében

Ha a gyógyteában a növények hatóanyag-tartalmát a lehető legalaposabban szeretnénk kivonni, akkor a tea elkészítési módja alapvető fontosságú.

 

Forrázás (infusum)

Ez a teakészítés leggyakoribb formája. Leginkább a virág- és levéldrogokat készítjük így teának.

 

1 csapott teáskanálnyi szárított, frissen aprított gyógynövénydrogot (vagy 1 evőkanál friss gyógynövényt) egy csésze forró vízzel leöntjük, lefedjük, és 3-10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.

 

Ennek során figyelembe kell venni, hogy illóolajat tartalmazó növényről van-e szó – minden, ami illatos, az illóolajat tartalmaz. Az illóolajat tartalmazó növényeket, pl. a citromfüvet, a kakukkfüvet, a borsmentát, valamint a keserű anyagokat tartalmazó drogokat, pl. az enciánt, az angyalgyökeret, az ürmöt csak felforralt, de már nem zubogó vízzel leöntjük, és lefedve állni hagyjuk. Ellenkező esetben a hatóanyagok elillannak a gőzzel. Ezt követően leszűrjük, de a fedél belső oldalán kicsapódott vízpárát feltétlenül csurgassuk vissza a teába, mert ez tartalmazza az értékes illóolajak nagy részét.

 

Hideg kivonat (maceratum)

A nyákot tartalmazó drogokat, mint a mályvát, az orvosi zilizt, az útifüvet a gyógyszerkönyv utasításai szerint hideg vizes áztatással kell kivonni, mert hő hatására a nyák tönkremegy. Olykor azért készítünk hideg kivonatot, hogy bizonyos, nemkívánatos anyagok (csersavakat, mérgező anyagokat) ne oldjunk ki a drogból.

 

A nyáktartalmú drogokat, mint pl. a mályvát hideg vizes kivonattal kell készíteni
 

1 teáskanálnyi alaposan felaprított drogot 1 csésze hideg vízbe áztatunk és 1-5 órán át (a finom mályvalevelet és virágot, lenmagot 1-2 óráig, a zilizgyökeret 3-5 óráig, nem tovább!) áztatjuk, esetleg olykor megkeverjük. Utána leszűrjük. Minden kortyot a szájban megmelegítünk, hogy a gyulladt nyálkahártya minél gyakrabban találkozzon a gyógyító nyákkal. Az ilyen készítmény egyetlen hátránya, hogy esetleg lehetnek benne kórokozó csírák. Ezért minden adagot frissen kell elkészíteni, és azonnal meg kell inni. A teát röviden, vízfürdőben kissé meglangyosíthatjuk.

 

Főzet (decoctum)

A gyökereket és kérgeket (tölgykéreg, vérontó gyökér) vagy a nehezen oldható hatóanyagokat tartalmazó növényeket főzni kell, mert kemény, fás szöveteik sejtfalai kemények, amelyekből nem könnyen nyerhető ki a hatóanyag, ezért csak hosszasabb főzés után lehet azokat kivonni.

 

1 teáskanálnyi drogot mozsárban felaprítunk, 1 csésze hideg vízzel leöntünk és feltesszük főni. Ha felforrt, növénytől függően 5-30 percig főzzük kis lángon, röviden hűlni hagyjuk, végül leszűrjük.

 

Az elkészítés e módja csökkenti a leginkább a kórokozó csírákat, de sok hatóanyag is tönkremegy ezen a módon.

V.T.
XIII. évfolyam 12. szám

Címkék: gyógytea receptek, házipatika

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.