Házipatika

Milyen is a jó ivóvíz?

Egyre többet hallhatunk arról, hogy ivóvizünk káros anyagokat tartalmaz. Sajnos a víz íze nem ad támpontot minőségét illetően. Ha információk után kutatunk, csakhamar "tanácsadókra" bukkanunk, akik elsősorban eladni akarnak: ásványvizet vagy víztisztító berendezéseket. Azonban nem helyes sem saját hitünkre, sem mások üzleti érdekére hagyatkoznunk.


 

A mésztartalmat vízkeménységnek is nevezik. Miatta általában több mosóporra van szükség, és a mosógép fűtőszálán lerakódó mészréteg miatt a készülék áramfogyasztása is megnő. Ami az egészségünkre gyakorolt hatását illeti, ez a két ásványi elem nem káros, sőt jelenlétük sokszor kívánatos is. A vízvezetékekben lerakódó mész is egészségünket védi, megakadályozza, hogy az ivóvízbe nem kívánatos fémionok (ólom, réz) oldódjanak. Noha minden ivóvíz - ami annak minősül - megfelel a törvényi előírásoknak, a helyi különbségek olyan jelentősek lehetnek, hogy érdemes utánanézni bizonyos értékeknek, például a vízben előforduló nitrátok mennyiségének. A nitrátok többnyire a mezőgazdasági tevékenységből származnak. A szervezetbe jutva veszélyes nitritekké alakulnak, amelyek az élelmiszerekből származó aminokhoz kötődve rákkeltő nitrózaminokat alkotnak. Sok európai országban érvényes ivóvízrendelet szerint például egy liter vízben legfeljebb 50 mg nitrát lehet. Sok szakértő azonban sokallja ezt az értéket, a WHO gyermekek esetében legfeljebb 10 mg/l értéket tart elfogadhatónak.

 

Alapvetően az ivóvíz a legszigorúbban szabályozott és ellenőrzött élelmiszerünk, amelyet sokkal szigorúbban ellenőriznek, mint az ásványvizet. Higiénés szempontból egyébként a nálunk iható csapvíz óriási egészségügyi előnyt jelent, hiszen bolygónkon évente 7 millióan halnak meg szennyezett vagy fertőzött ivóvíz fogyasztása következtében.

 

Megjegyzendő, hogy ivóvizünk higiénés állapotának megvan az ára - a klórozás. A kis mennyiségben a vízhez adott klór elpusztítja a fertőző csírákat a vezetékhálózatban. Ez a klórmennyiség hivatalos álláspont szerint ártalmatlan. Vannak azonban orvosok, akik ezt másképp látják, ők azt állítják, hogy a klór bizonyos szerves anyagokkal kapcsolatba kerülve rákkeltő vegyületeket alkot. A kissé erősebb klórozás, amit a víz ízén és illatán lehet észrevenni, az arra érzékeny személyeknél emésztő-szervrendszeri problémákat idézhet elő.

 

A klór és a mész problémáját viszonylag egyszerűen megoldhatjuk ún. kannaszűrők vagy asztali szűrők segítségével. Ezek a rendszerek filterpatronjukban laza, kétkomponensű, szemcsés töltetet tartalmaznak: ioncserélőt és aktív szenet. Az ioncserélő megköti a kalciumot és a magnéziumot, de az ólmot és a rezet is, az aktív szén pedig a klórt szűri ki. Sajnos egyéb problémás anyagokat, például növényvédőszer-maradványokat ezek a szűrők nem tudnak kiszűrni. Pozitív jelenség azonban, hogy a szűrő a kórokozókat is elpusztítja, mivel az aktív szenet ezüsttel kezelik.

 

A legújabb vizsgálatok a vezetékes ivóvízben a legkülönfélébb szennyeződéseket találták: gyógyszermaradványokat (fájdalomcsillapítók), röntgenkontrasztanyagokat, a fogamzásgátló tablettákból származó ösztrogént

 

Persze az asztali filterek nem oldanak meg minden problémát:

 

• A patronok idővel elvesztik hatásosságukat, és hat túltelítődnek, fennáll a veszélye annak, hogy a felületükön megkötött káros anyagokat leadják az ivóvízbe.

 

• A filter egyes komponenseinek felületén található ezüstionok a vízbe kerülnek. A gyártók szerint ez nem káros, de ezt az állítást eddig senki nem bizonyította hitelt érdemlően.

 

• Az ezüst folyamatos "kopása" egyúttal a szűrő antibakteriális hatásának gyengülését is eredményezi, tehát idővel fokozódik a filter elfertőződésének veszélye. Ezért az egyévesnél kisebb gyermekek esetében a vizet mindenképpen tanácsos fogyasztás előtt felforralni. A patronokat időben kell cserélni, a filteres kannát pedig érdemes a hűtőszekrényben tárolni.

 

A filteres rendszerek ritkán említett aspektusa a pH-érték, minél hatékonyabban vonják ki a kalciumot és a magnéziumot a vízből, annál savasabb kémhatásúvá válik a víz.

 

A víz pH-értékét sokáig figyelmen kívül hagyták. Egyes filtergyártók olyan termékeket kínálnak, amelyek szűrés után enyhén lúgosítják a vizet. A hatályos jogszabály értelmében az ivóvíz pH-értéke 6,5 (enyhén savas) értéktől 9,5-ig (bázikus, más néven lúgos) lehet. Ez az érték legtöbbször 7,5 és 8,5 között van - vagy legalábbis erre "állítják be", ásványi sók hozzáadásával. A forrásvíz gyakran meglehetősen savas kémhatású (5,5 pH), ezért a szolgáltató, hogy a víz ne támadja meg a vezetékrendszert, ásványi sókat ad a vízhez, így lúgosítva azt. Ezért a savas kémhatású vizet nem tanácsos műanyag flakonban tárolni, hiszen a savak a műanyagot lágyító oldószereket és egyéb vegyületeket oldhatnak ki a műanyagból. Ez egyébként vonatkozik a buborékmentes ásványvizekre is. Az ideális tárolóedény továbbra is az üveg.

 

A víz pH-értéke a szűrés hatására csökken (savasodik). Azt, hogy a savas víz milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre, egyelőre nem sikerült tisztázni. Érdekes módon a savanykás víz ízét frissítőnek, a lúgosét kellemetlennek, szappanszerűnek érezzük.

 

 

A savas kémhatású vizet nem tanácsos műanyag flakonban tárolni, hiszen a savak a műanyagot lágyító oldószereket és egyéb vegyületeket oldhatnak ki a műanyagból

 

A bázikus vízből főzött tea íze nem kellemes. Másfelől a rossz minőségű ivóvíz szűrés és a pH-érték csökkentése után is kellemetlen ízű tud lenni. Le kell szögeznünk tehát, hogy a "savas" nem jelenti automatikusan azt, hogy "rossz". A zöld tea egészségre gyakorolt pozitív hatásai valószínűleg csak enyhén savas vízben érvényesülnek, ugyanis semleges (7 pH) értéknél vagy e feletti (lúgos) tartományban a tea értékes hatóanyagai oxidálódnak. Persze arra ügyelni kell, hogy a vízforraló fűtőszála ne érintkezzen a vízzel, ellenkező esetben a savas víz nikkelt vagy alumíniumot oldana ki belőle.

 

A legújabb vizsgálatok a vezetékes ivóvízben a legkülönfélébb szennyeződéseket találták: gyógyszermaradványokat (fájdalomcsillapítók), röntgenkontrasztanyagokat, a fogamzásgátló tablettákból származó ösztrogént. Ezek többnyire az emberi vizeletből kerülnek a természetbe, bár egyes felmérések szerint ijesztően sokan a WC-be dobják a lejárt gyógyszereket! A gyógyszermaradványokon kívül igen sok a vegyipari melléktermék-maradvány is ivóvizeinkben, köztük nem egy olyan is akad, amelyek jóval veszélyesebbek, mint a gyógyszerek, bár sokuk létéről még nem is tudunk, mert az ipar szinte hétről hétre újabbnál újabb termékek gyártásába kezd. Ezzel a tempóval a vízelemzés nem tud lépést tartani. Az is problémát okoz, hogy számos, ismert méregre egyáltalán nem vizsgálják az ivóvizet, és persze nem is tesznek semmit ezen anyagok kiküszöbölésére. Ezt megmutatta az ivóvízben kimutatott uránról folytatott vita is. Világszerte sok vízszolgáltató még soha nem határozta meg az uránértékeket a vízben. A szakértők abban mindenesetre megegyeztek, hogy a vízművek víztisztító berendezéseit középtávon tovább kell fejleszteni.

 

Az asztali filterrendszereknél hatékonyabbak az aktív szénnel működő blokkfilterek, melyeket a vízcsaphoz kell csatlakoztatni. A kannás szűrőkkel ellentétben, amelyek patronjaiban a szűrőközeg lazán helyezkedik el, a blokkfilterekben található szűrő összepréselt szénrétegekből készül. Ezek több káros anyagot és részben a gyógyszermaradványokat is képesek kiszűrni a vízből. Ha szakszerűen használják és rendszeresen cserélik a szűrőbetétet, a készülék nem ad le szennyeződést az ivóvízbe. Egy szűrő átlagosan 6 hónapig használható.

 

Mikroszkóp alatt szemlélve a blokkszűrő még mindig túl nagy pórusú filter. Ennek az az előnye, hogy a nyomelemek és ásványi anyagok nagyobb részét átereszti, hiszen ezek általában kívánt elemei az ivóvíznek. A hátrány pedig abban áll, hogy így néhány szennyező anyag, főképp a nitrát mégis bejut a vízbe.

 

A forrásvíz is gyakran savas 

 

A vízszakértők álláspontja abban egységes, hogy "teljesen tiszta" víz csak a fordított ozmózis módszerével érhető el. Ez azt jelenti, hogy a vizet rendkívül parányi méretű pórusokkal ellátott membránon nyomják át - az ozmotikus nyomással szemben, innen kapta nevét az eljárás. Ilyen készülékeket nagy, ipari méretekben állítanak elő, főképp a vegyipar és a gyógyszeripar részére. Ezzel a technológiával az urán is kiszűrhető a vízből. Mivel itt már jóval magasabb költségekkel kell számolnunk (a készülékek árai 850 eurónál kezdődnek, de általában ennél jóval magasabb árakról van szó), mielőtt rászánjuk magunkat a beszerzésre, érdemes tájékozódni a vezetékes víz minősége felől, nehogy feleslegesen verjük magunkat jelentős költségekbe. Ezenkívül a filter karbantartásáról is érdemes informálódni: ha a filter olcsó, megtörténhet, hogy lágyító hatású vegyszerek kerülnek a vízbe.

 

A természetgyógyászatban a fordított ozmózissal működő készülékeket az utóbbi időben sokan kezdték favorizálni: egyfelől, mert a belőle kapott víz valóban rendkívül tiszta, másfelől, mert úgy tartják, hogy az ionokban, ásványi anyagokban szegény víz salaktalanító, anyagcserét fokozó hatású. Mivel a víz nagyon könnyen reagál más anyagokkal, az ásványi anyagoktól mentes víz - a teória szerint - könnyebben felveszi a salakanyagokat (anyagcsere-végtermékeket). Felmerül a kérdés, vajon szükséges-e folyamatosan salaktalanítani szervezetünket, ha kiválasztó szervrendszereink - veséink, bőrünk stb. - amúgy egészségesek. Hogy az ásványi anyagokban szegény vízből kevés ásványi anyag jut szervezetünkbe, nem jelent problémát, hiszen ezeket ételeinkkel vesszük magunkhoz. A kritikusok szerint azonban a szélsőségesen kevés ásványi anyagot tartalmazó víz esetleg nem csak salakanyagokat, hanem ásványi anyagokat is elvonhat a testből. Mivel az ionoktól megfosztott víz savas kémhatású, sokan utólag ásványi anyagokkal dúsítják, mások elektromos módszerrel lúgosítják.

 

A hétköznapi csapvíz valójában nagyipari módszerekkel előállított termék, hiszen az ivóvíz-szolgáltató semmit nem bíz a véletlenre. Éppen ezért vannak olyan vízszakértők, akik az ivóvíz előállításának egészen más módjait ajánlják: a víz "vitalizálását", hogy olyan vízminőséget kapjunk, amilyen csak a forrásokban és egyéb természetes vizekben található: élőt, frisset, pezsgőt.

 

A vitalizálás nem a víz vegyi tisztaságára vonatkozik, sokkal inkább a víz fizikai minőségére. Viktor Schauberger (1885-1958) osztrák természetkutató és Wilfried Hacheney (1924-) német fizikus számos kísérletet végzett, hogy a természetben zajló keveredés, örvénylés folyamatát utánozzák. Schauberger olyan, spirál alakú járatokat fejlesztett ki, amelyek a rajta átáramló vizet hozzák örvénylésbe, mielőtt kilépne a csapon a vezetékből. Megjegyzendő, hogy az ilyen egységgel felszerelt vezetékekben kevesebb a vízkőlerakódás. Hacheney nevéhez a levitációs módszer felfedezése fűződik, itt a víz örvénylését elektromos motor irányítja.

 

„Teljesen tiszta” víz csak a fordított ozmózis módszerével érhető el

 

Az ilyen eljárásokkal javított vízminőség-javulás semmiképpen sem képzelgés, fizikai érvekkel is megmagyarázható. Az örvénylés által a vízmolekulák "rácsszerkezete" (cluster) szétszakad. Az új struktúra könnyebben reagál más anyagokra. Az is igaz, hogy ez a víz csak akkor jelent előnyt, ha az örvényeltetés után azonnal megisszuk - minél tovább áll, annál inkább visszatér eredeti cluster-szerkezetéhez.

 

A víz vitalizálásának másik módja fűződik Johann Grander (1930-) nevéhez. Ő a vezetéket egy olyan blokkon vezeti keresztül, amelyben (közelebbről nem meghatározott) Grander-féle vitalizált víz található. Az átáramlás során információátadás zajlik. Ezt a modellt azóta sokan leutánozták, például drágaköveket használnak információhordozónak. Az információátadás e módjára hivatkozik a homeopátia is. Ám nyilvánvaló csalás, amikor valaki azt állítja, hogy a víz vitalizálásával növelhető a víz "öntisztító" képessége. A vitalizálás nem helyettesíti a tisztítást, ha arra szükség van. Létezik számos olyan rendszer, amely filtert és vitalizálóegységet egyaránt tartalmaz.

V. T.
XIV. évfolyam 12. szám

Címkék: házipatika, ivóvíz, vízkúra

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.