Házipatika

Növényi antibiotikumok

Meghűlés és fertőzés ellen

Egyre gyakrabban alakul ki az antibiotikum - rezisztencia, azaz amikor a baktériumok ellenállóvá válnak a gyógyszerrel szemben. Egyelőre a különböző növényi antibiotikumokkal kapcsolatban nem figyeltek meg rezisztenciát, és a szakértők szerint ilyesmire nem is számíthatunk, hiszen a hatásmechanizmusuk jóval összetettebb, mint a hivatalos medicina által alkalmazott antibiotikumok esetében.


Illóolajokkal a légúti fertőzésekkel szemben

A valószínűleg legrégebb óta ismert növényi hatóanyagok az illóolajok. Már a 14–15. században, amikor Európában dúlt a pestis és a kolera, alkalmaztak aromás növényeket például a lakóterek fertőtlenítésére, illetve a fertőzések elleni védelemként. Az orvosi angyalgyökeret, a fokhagymát, a kakukkfüvet, a borókabogyót és a zsályát füstölőkben, esetenként ecetes vagy alkoholos kivonat formájában alkalmazták. Napjainkban is számos olyan növényi orvosság van forgalomban, amelyek ezekből a régi korokból származnak. Többek között 1910-ben ebből a hagyományból fejlődött ki az aromaterápia irányzata. Léteznek olyan laboratóriumok, amelyek ún. aromatogramokat készítenek, a hivatalos medicina antibiogramjához hasonlóan. Segítségükkel pontosan meghatározható, melyik illóolaj mely csírák ellen hatásos.

 

Bakteriális fertőzések kezelésére kiválóan alkalmas a kakukkfű, amelyből számtalan gyógyhatású készítményt gyártanak, főképp köhögés elleni szirupokat. A növény botanikai neve (Thymus) a görög thyein szóból ered, amelynek jelentése: füstölni. A népi gyógyászatban a kakukkfüvet a „szegény ember antibiotikumaként” ismerik.

 

Gyógyászati céllal a kerti kakukkfüvet (Thymus vulgaris) alkalmazzák, amelynek őshazája a Földközi-tenger medencéje. Valójában csak a mediterráneum kellemesen meleg égövén élő példányok termelnek elegendő mennyiségben timolból és egy carvacrol nevű anyagból. Mindkét vegyületre erős antibiotikus hatás jellemző, főképp azokkal a csírákkal szemben, amelyek elsősorban a légutak nyálkahártyáit támadják meg. A kakukkfű ugyanakkor köptető, slejm- és görcsoldó hatású a légutakban, ezért a görcsös hörghurut és szamárköhögés eseteiben alkalmazzák. A vírusos eredetű hűlésekben alkalmas a bakteriális felülfertőződés megelőzésére.

 

A mustárolaj-glikozidok a hörgők és a húgyhólyag fertőzései ellen hatásosak

A légutak, valamint a húgyutak bakteriális fertőzéseiben az utóbbi években egy további növényi hatóanyagcsoport tett szert kiváló hírnévre: a mustárolaj- glikozidok. Ezt a hatóanyagtípust minden keresztesvirágú növényben megtaláljuk. Idesorolhatók a zsázsa, a retekfélék, a torma, minden káposztaféle és természetesen a mustár. A csípős mustárolajjal a növények a kórokozók és kártevők ellen védekeznek. A Freiburgi Egyetemen a kerti sarkantyúka és a torma mustárolajainak 13, klinikailag releváns kórokozó baktérium elleni hatékonyságát igazolták. Mivel az elfogyasztott mustárolaj-glikozidok a tüdőn és a veséken keresztül választódnak ki, e helyeken képesek kifejteni antibiotikus hatásukat.

 

A medveszőlőlevél szintén tartalmaz széles hatásspektrumú antibiotikus hatóanyagot az alsó húgyúti fertőzéseket okozó csírák ellen: az arbutint. Ez a vegyület a hangafélékben található, tehát a közönséges csarabban, valamint a fekete és a vörös áfonya leveleiben is. Mivel a medveszőlő levelei magas csersavtartalmuk miatt gyomorirritálóak, teaként inkább csak keverék formájában vagy kivonatként, növényi orvosságként alkalmazzák; utóbbi esetekben jól tolerálható.

 

Az orbáncfű hiperforintartalma a makacs csírákat is legyőzi

A kórházakban és ápolási intézményekben előfordul a sebeket elfertőző, nagy problémát jelentő ún. MRSA-fertőzés. (Methicillin-rezisztens Sta phylococcus aureus). A  multirezisztens baktériumtörzsek főképp a sebészeteken, az intenzív- és az újszülöttosztályokon jelentenek komoly fenyegetést. E témával kapcsolatban érdekes eredményekkel zárult sok kutatás az orbáncfű olaját illetően. A piros színű olajat már régóta alkalmazzák zárt sérülések, zúzódások, égések, valamint idegfájdalmak kezelésére. A huszadik század közepe óta tudjuk, hogy az orbáncfű képes gátolni a Staphylococcus aureus és más grampozitív baktériumok szaporodását, ami a hiperforin nevű hatóanyagának köszönhető.

 

A legrégebb óta ismert növényi hatóanyagok az illóolajok

 

Prof. dr. Christoph Schempp (Freiburgi Bőrklinika) és munkatársai 1999-ben megállapították, hogy a hiperforin többek között az MRSA ellen is hatékony. Schempp professzor az orbáncfüvet erős hatású külsőleg alkalmazható antibiotikumnak minősítette. Főképp rosszul gyógyuló, illetve elfertőződött sebek kezelésére ajánlja az orbáncfűolajat, borogatás formájában éjszakára.

 

A neurodermatitisz és a nedvező ekcéma akut fázisában különösen nagy a veszélye a bakteriális fertőzésnek, például a Staphylococcus aureus által. Itt az orbáncfű elsőrendű eszköze lehet a megelőzésnek.

 

Az ismertetett antibiotikus hatású anyagok a baktériumok szaporodását akadályozzák meg azáltal, hogy eddig egyelőre tisztázatlan módon gátolják a kórokozókban az anyagcsere-folyamatokat. Léteznek azonban egyéb antibakteriális hatásmechanizmusok is a növényvilágban, amelyek közül az alábbiakban kettőt mutatunk be.

 

Csersavak: például a vérontó pimpó vagy vérontófű, a fekete áfonya és a fekete tea egy kémiai reakció segítségével elvonja a kórokozók elől a táptalajt. A csersavak a bőrön, illetve a nyálkahártyán kicsapják a fehérjéket, ezáltal a bőr cserzésekor, kikészítésekor ismert módon a hámfelület kissé megkeményedik, ami megakadályozza a baktériumok vagy a gombák megtelepedését a felületen. E hatást gyakorlatilag a hasmenések elleni kezelésekben hasznosítja a medicina. A vérontófű (Potentilla erecta) korábban fontos orvosság volt a vérhas, illetve a tífusz kezelésében. Ma még mindig alkalmazzák bakteriális eredetű hasmenések kezelésében, bár egyre inkább feledésbe merül.

 

Más a hatásmechanizmusa az amerikai áfonyának, amelyet tőzegáfonyaként (amerikai angol neve Cranberry) is ismerhetünk. E növényben a csersavakhoz hasonló proantocianidinek játsszák a főszerepet. Ezek az anyagok megakadályozzák a baktériumokat abban, hogy apró kis „horgokat” fejlesszenek ki, amelyekkel megkapaszkodhatnak az alsó húgyutak nyálkahártyáin. Ennek következményeként a kórokozók a vizelettel együtt kiürülnek a szervezetből. A klinikai tanulmányok szerint pozitív hatás csak napi 300-450 ml vagy ennél több préslétől várható. Ez kb. 17–22 mg antocianid hatóanyagnak felel meg. Kapható a növényből tabletta, kapszula is, standardizált antocianidintartalommal (általában 10–20 mg tablettánként).

 

 

Házi szerek hűlés ellen

Tormaszirup

A torma gyökerét durván lereszeljük, majd rétegenként mézzel egy üvegbe lerakjuk (egy réteg tormára egy réteg méz, a tetejére méz kerül). 24 órán át tartsuk lezárt csavaros üvegben, szobahőmérsékleten, majd szűrjük le. Köhögés, nátha, homloküreg- és arcmelléküreg-gyulladás esetében naponta 2- 3-szor egy teáskanálnyit szedjünk belőle.

Garattisztító

A finomra reszelt tormát azonos mennyiségű cukorral vagy mézzel keverjük el. A tormasziruppal azonos mennyiségben szedjük.

Feketeretek-szirup

Egy fekete retekről vágjuk le a tetejét, mint egy kalapot. Evőkanállal a belsejébe vájjunk üreget (kb. az 1/3-át), majd az aljába a kanál nyelével szúrjunk egy lyukat, amelyen keresztül a leve kicsuroghat. Az üreget töltsük meg barna kandiscukorral, és a retek kalapját helyezzük vissza. A retket egy pohárra vagy bögrére helyezzük, hogy az alján lévő lyukon keresztül a kicsöpögő lé a pohárba juthasson. Több órán át hagyjuk, hogy csepegjen. A pohárban összegyűlt levet teáskanálnyi adagokban szedhetjük.

-vági-
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: házipatika, illóolajok, növényi antibiotikumok

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.