Házipatika

Tallózás a növénygyógyászat világából - 2004. november

Újdonságok – érdekességek – receptek gyógynövénykedvelőknek


Fér­fi­vi­rág

Ész­re­ve­he­tet­le­nül pi­ci a vi­rág­ja, jel­leg­te­len, gyom­sze­rű a kül­se­je, még­is nagy ha­tó­a­nyag-tar­ta­lom­mal ren­del­ke­ző nö­vény a ki­svi­rá­gú fü­zi­ke (Epi­lo­bi­um par­vi­flo­rum), mely az 50 év fe­let­ti fér­fi­ak ter­mé­sze­tes gyógy­sze­re­ként al­kal­maz­ha­tó. A her­bá­já­ból ké­szí­tett tea vagy tink­tú­ra rend­sze­res fo­gyasz­tá­sá­val el­ke­rül­he­tő­vé vál­hat a prosz­ta­tam­űtét. Tár­sít­hat­juk cic­ka­fark­fű­vel, kö­röm­vi­rág­gal, arany­ves­sző­vel és fe­hér ár­va­csa­lán­nal. Mák­nál is ki­sebb mag­va­it ősszel, csa­pa­dé­kos idő­ben ér­de­mes vet­ni – ki­zá­ró­lag a föld­fel­szín­re – és óva­to­san be kell ta­pos­ni.

 

A zsá­lya cse­rép­ben is ter­meszt­he­tő

 

Az örök­ké­va­ló­ság gyógy­nö­vé­nye

A le­gen­da sze­rint ami­kor Szűz Má­ria a gyer­mek Jé­zus­sal me­ne­kült He­ró­des elől, a zsá­lya men­tet­te meg őket. A sű­rű, vé­del­met nyújtó zsá­lya­bo­krok alatt rej­tő­zött el az anya és a kis­ded, így az ül­dö­zők nem ta­lál­ták meg őket. Há­lá­ból Jé­zus any­ja így szólt a zsá­lyá­hoz: „mos­tan­tól kezdve az örök­ké­va­ló­sá­gig te le­szel az em­be­rek ked­venc vi­rá­ga. Ké­pes­sé tesz­lek ar­ra, hogy be­teg­sé­gek­ből kí­gyó­gyít­hasd és meg­ment­hesd őket.” Az or­vo­si zsá­lya (Sal­vi of­fi­ci­na­lis) im­már 2000 éve erő­sí­ti az egész tes­tet, meg­szün­te­ti az éj­sza­kai iz­za­dá­so­kat, véd a szél­ütés­től, jó ha­tá­sú bé­nu­lá­sok ese­tén, a tü­dő­ben és a gyo­mor­ban lé­vő túl­zott el­nyál­ká­so­dást meg­szün­te­ti. Kis­kert­ben és cse­rép­ben egy­aránt ter­meszt­he­tő.

 

Ki­svi­rá­gú fü­zi­ke

 

Kol­bász­ból van a ke­rí­tés?

Egy­szer már ír­tam ró­la, de nem tud­tam kép­pel il­lusz­trál­ni a kol­bász­tö­köt, a tök­fé­lék leg­lát­vá­nyo­sabb és leg­gaz­da­sá­go­sabb for­má­ját. Az idei fel­vé­te­le­ken jól lát­sza­nak a ter­mé­sek, me­lyek 4-5 kg sú­lyú­ak, hosszuk a 3 mé­tert is elér­he­tik. Fa­gyo­kig a ter­mé­se­ket nem kell le­szed­ni, min­dig csak annyit vág­junk le be­lő­le, amennyi­re szük­sé­günk van, a vá­gott vé­gén be­forr és to­vább nő. Vi­ta­min­ban, ás­vá­nyi anyag­ban gaz­dag ter­mé­se­it ehet­jük nyer­sen, sa­lá­tá­ba ke­ver­ve, süt­ve, főz­ve vagy ki­ránt­va. Leg­gyor­sab­ban és leg­gaz­da­sá­go­sab­ban a kö­vet­ke­ző­kép­pen ké­szít­het­jük el: kb. 0,5 m kol­bász­tö­köt le­vá­gunk, 2-3 cm-es ka­ri­ká­kra sze­le­tel­jük, kül­ső hé­já­tól meg­sza­ba­dít­juk. Meg­szór­juk só­val, bors­sal vagy ét­elí­ze­sí­tő­vel, és szű­rő­tál­ba té­ve kb. 1 órá­ig áll­ni hagy­juk. Si­mán liszt­be vagy pa­nír­ba for­gat­va for­ró olaj­ban ol­da­lan­ként 1-1 per­cig süt­jük. Pa­pír­szal­vé­tá­ra té­ve hagy­juk ki­hűl­ni. Hú­sok mel­lé kö­ret­nek, de ön­ma­gá­ban fo­gyaszt­va is ki­tű­nő egész­sé­ges ét­el. Bár­mi­lyen ta­laj­ban ter­meszt­he­tő, a kol­bássze­rű ter­mé­sek olyan eg­zo­ti­kus lát­ványt nyúj­ta­nak, mint­ha va­ló­ban „kol­bász­ból len­ne a ke­rí­tés”.

M.A.
X. évfolyam 11. szám

Címkék: gyógynövény receptek, házipatika

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.