Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2002. július


    Hörghurutnál mellőzhető az antibiotikum?

    Az akut hörghurutnál (bronchitis) gyakran rendelt antibiotikum semmivel sem hatásosabb, mint az alacsony dózisú C-vitamin fogyasztása. Ezt a meghökkentő következtetést tartalmazza a tekintélyes orvosi folyóirat, a The Lancet hasábjain 2002 májusában megjelent tanulmány. Aki viszont bronchitis okozta heves köhögés miatt keresi fel az orvosát, kérni szokta, hogy a doktor „írjon fel valamit”, és ilyenkor többnyire antibiotikumot kap, holott ezt a betegséget gyakran vírus és nem baktérium váltja ki. Vírus esetében pedig, mint tudjuk, az antibiotikum hatástalan.

     

    Egyelőre semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy van értelme az antibiotikum adagolásának heveny hörghurut esetén. A The Lancet hasábjain közölt tanulmány az azithromycin hatását hasonlította össze a kis dózisú C-vitaminéval. Ezt az antibiotikumot a test legkülönbözőbb részein jelentkező baktériumfertőzéseknél – a leggyakrabban tüdőgyulladás és szexuális úton terjedő chlamydia fertőzés esetén – alkalmazzák.

     

    A vizsgálatot a chicagói Cook County Hospital és a Rush Medical College szakemberei végezték 220 felnőtt betegen. Valamennyinél akut bronchitist diagnosztizáltak, makacs köhögéssel. A betegeket két csoportra osztották: az egyik tagjainak 5 napon át antibiotikumot adtak, a másikénak ugyanannyi ideig alacsony dózisú C-vitamint. A tudomány mai állása szerint a C-vitamin hörghurutban hatástalan. A betegek nem tudták, hogy gyógyszert vagy C-vitamint kaptak, így sokan feltételezték, hogy valójában placebót adtak nekik. Az eredmény önmagáért beszél: a hetedik napon a páciensek 89%-a visszatért megszokott napi tevékenységéhez, függetlenül attól, hogy gyógyszer- vagy vitaminadagolásban részesült.

     

    Szakértők úgy vélik: lehetséges, hogy az antibiotikumot szedő betegek némelyike egy nappal korábban hagyja abba a kínzó köhögést, ám ezért esetleg magas árat kell fizetnie. Az antibiotikumok indokolatlan alkalmazása ugyanis ahhoz vezet, hogy a kórokozók immúnissá válnak az adott készítményre, így aztán azzal akkor nem lehet gyógyulást elérni, amikor indokolt lenne a használata.

     

     

    Egyes ételektől, italoktól kiszáradhatnak a sportolók

    A gyorsétkezés megszokott fogásai, mint a hamburger és a kóla, a sportolók kiszáradásához vezethetnek. Erre a következtetésre jutottak a téma amerikai szakértői. A kiszáradás – szakkifejezéssel dehidratáció – a kellő mennyiségű folyadék hiánya miatt következik be, és már kismértékben is jelentősen befolyásolhatja a sportteljesítményt. Hasonló folyamat megy végbe akkor is, ha a sportolók az izomerő fejlesztése céljából túl sok fehérjét visznek be a szervezetükbe. Ez elsősorban a testépítőkre jellemző.

     

    A kiszáradás veszélyére már egy évtizede felhívták a figyelmet a szakértők, akik annak idején az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA megbízásából vizsgálták az űrhajósok rehidratációjához szükséges folyadékokat. A New Orleansban néhány hete tartott, Experimental Biology 2002 elnevezésű tudományos konferencia résztvevői is megerősítették, hogy a túl sok fehérjét fogyasztó sportolók szervezete több vizet használ fel a fehérjebontáshoz, ezért jellemző rájuk a dehidratáció.

     

    Dr. Gary I. Wadler New York-i orvoskutató, akinek a páciensei között volt Jimmy Connors teniszsztár is, a szénsavas üdítőitalok veszélyeit ecsetelve rámutatott, hogy a kólafélékben lévő cukor és szénsav a teltség érzését kelti ugyan, ugyanakkor azonban túl kevés folyadékot tartalmaz. A cukor- és a szénsavtartalom miatt felpuffad az ember, a kóla koffeinje pedig többek között vizelethajtó hatású, ami újabb veszteséget jelent a szervezet folyadékháztartása szempontjából.

     

    Az alvás ideje alatt ugyancsak folyadékveszteség megy végbe, így azok, akik lefekvés előtt fogyasztanak hamburgert és hasonló “fehérjebombákat”, tovább erősítik a kiszáradás folyamatát. A fokozott fehérjebevitel nagyobb munkára kényszeríti a vesét, és a szervezetnek a salakanyagok kiürítéséhez is több folyadékra van szüksége. Ilyenkor a vizeletben több a fehérjeeredetű bomlástermék, például a nitrogén.

     

    Mérések szerint már az is érzékelhető teljesítménycsökkenéssel jár, ha a szervezet folyadékszintje csupán 1 százalékkal kisebb az optimálisnál.

     

     

    Jóddal fokozható a szellemi teljesítmény

    Az ENSZ előrejelzése szerint három éven belül megszüntethető a jódhiány, amely napjainkban a Föld népességének még mindig több mint 30%-át érinti. Ez azt jelenti, hogy napjainkban is 2 milliárd embert fenyegetnek e fontos nyomelem hiányának egészségi következményei: elsősorban a szellemi képességek hanyatlása és a tanulási nehézségek. Ha azonban a jódhiány nagyobb mértékű, akkor az a pajzsmirigy alulműködését okozva golyvához és akár kretenizmushoz is vezethet.

     

    A jódhiány különösen érzékenyen érinti a terhes anyákat és magzatjaikat, hiszen vetélést, halvaszületést és újszülött kori halált is okozhat. A jódhiányos anyák gyermekeinek körében gyakoriak az idegrendszeri eredetű izom-, beszéd- és hallásproblémák is.

     

    A jódhiány az ember szellemi képességeit akár 13%-kal is visszavetheti. Mivel az átlagos intelligenciahányados (IQ) 90–110 között van, a 10-15 pontos csökkenés már komoly kihatással lehet az agy teljesítményére.

     

    Az ENSZ 15 -éven át tartó kampánya keretében a jódozott só alkalmazásának népszerűsítésével 2005-ig fel akarja számolni a jódhiányt az egész Földön. Jack Ling, a jódhiány okozta rendellenességek ellen létrehozott ENSZ-szakbizottság elnöke kijelentette, hogy „a jódhiány megszüntetésével az újszülötteket és a gyermekeket védik az agykárosodástól”.

     

    1990 óta a fejlődő országokban 20%-ról 70%-ra nőtt azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben jódozott sót használnak. Kínában például egy évtizede még csak minden második lakos fogyasztott jódozott sót, ma már azonban az 1,3 milliárd kínai 95%-a él vele. Oroszországban, Ukrajnában és Belorussziában azonban továbbra is kevesen használnak ételízesítésre jódozott sót, miközben az 1986-os csernobili nukleáris baleset utóhatásaival küzdenek. Érdekes, hogy az egykori Szovjetunióban 1967-ben 500 ezer tonna jódozott sót gyártottak, ezért a jódhiány problémáját „megoldottnak nyilvánították”, a 80-as évek végére azonban már csupán 25 ezer tonna jódozott sót állítottak elő. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a csernobili katasztrófa idején a légkörbe került radioaktív jód könnyen beépülhetett a jódhiányos lakosság pajzsmirigyébe, és számos esetben rákbetegséget okozott.

     

     

    A teaivás védi a szívet és a csontokat

    Két, egymástól függetlenül végzett külföldi kutatás is tanúsítja a rendszeres teafogyasztás egészségvédő hatását. Az amerikai vizsgálat szerint a szívrohamon átesett emberek közül kevesebben halnak meg a teaivók csoportjában, mint a teát nem fogyasztók soraiban. A tajvani kutatók pedig azt látszanak igazolni, hogy a hosszú időn át, rendszeresen fogyasztott tea növeli a csontsűrűséget, tehát erősíti a csontokat.

     

    Az amerikai szívgyógyászok (American Heart Association) szakmai folyóirata, a Circulation 2002. májusi számában közölt tanulmány annak a kutatásnak az eredményeit ismerteti, amelyet 1900, szívrohamon átesett betegen végeztek. Mint kiderült, a legtöbb (kb. heti 19 csésze) teát ivók közül a 3-4 éves utánkövetési időszakon belül 44%-kal kevesebben haltak meg, mint a teát nem fogyasztók csoportjában. A mérsékelt teaivók is jobban jártak, bár náluk a halálozási arány csupán 28%-kal volt alacsonyabb, mint a teát mellőzőknél.

     

    A tanulmányban nemcsak a szívbetegséggel összefüggő, hanem a bármilyen okból bekövetkezett elhalálozást is figyelembe vették.

     

    Dr. Kenneth Mukamal, a Harvard Medical School munkatársa a vizsgálati eredményeket értékelve kijelentette, hogy előzetesen számítottak ugyan a teaivás egészségre gyakorolt előnyeire, az összefüggés „drámai” mértéke azonban meglepte őket. Hozzátette, hogy a teafogyasztók alacsonyabb halálozási mutatói általában véve igazak, és nem függnek az életkortól, a dohányzástól, az elhízástól, a magas vérnyomástól, a cukorbetegségtől vagy a megelőző szívbetegségtől.

     

    Már korábban is több tanulmány igazolta a teaivás egészségvédő hatását, amelyet elsősorban a tea flavonoidtartalmának és ebből következő antioxidáns jellegének tulajdonítanak.

     

    A másik kutatást a tajvani Tainan városa Cheng Kung egyetemének kórházában végezték. Megállapították, hogy a legalább hat éven át rendszeresen, napi két csésze fekete, zöld vagy oolong teát ivók csontjai erősebbek, mint a nem teázóké.

     

    A vizsgálatról az Archives of Internal Medicine című szaklap 2002. május 13-ai száma közölt cikket. Összesen 1037, 30 éves vagy idősebb férfit és nőt kérdeztek ki teaivási szokásairól, és elvégezték náluk a csontsűrűség vizsgálatát. Más tényezőket is figyelembe vettek, így a csonterősséget, a nemet, az életkort, a testtömegindexet (BMI) és az életmódot.

     

    A legmagasabb csontsűrűséget a több mint 10 éve teát fogyasztóknál mérték, náluk ugyanis a csípőcsont sűrűsége 6,2%-kal volt nagyobb, mint a nem teázók esetében. A 6-10 éve teázóknál ez az érték 2,3%-kal volt magasabb, mint a teát mellőzőké. Nem találtak azonban lényeges csontsűrűség-különbséget az 1-5 éve teázók és a nem teaivók között.

     

    A tajvani kutatók szerint a tea csontvédő hatásáért a flavonoidok mellett a benne lévő fluoridok és ösztrogénszerű anyagok is felelnek.


    VIII. évfolyam 7. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2017. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.