Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2002. június


    Megtalálták a tejcukor-érzékenység genetikai alapját

    Igen sok embert érint a tejcukor-érzékenység (latin nevén laktózintolerancia). A Nature Genetics című szaklap 2002. januárban megjelent számában olyan kutatásról számolt be, amely szerint nyomára bukkantak a tejcukor-érzékenység genetikai alapjának. A dolog gyakorlati jelentősége az, hogy elvben lehetségessé tesz egy olyan genetikai tesztet, amellyel akár egy csepp vérből megállapítható lesz a laktózintolerancia.

     

    A szakemberek úgy vélik, hogy a tejcukor-érzékenység alapjában véve természetes jelenség, mert a laktáz képződéséért felelős gén a legtöbb embernél születéskor bekapcsolódik, és a szoptatás befejeztével kikapcsolódik. A laktáz nevezetű enzim felel a tejcukor emésztéséért.

     

    Európában a lakosság egy részénél a laktáz termelésére felügyelő gén aktív marad. A biológusok azonban elcsodálkoztak azon a tényen, hogy a laktáz enzimért felelős gén, valamint az úgynevezett promoter – a DNS-ben az adott génnel szomszédos rész, amely a gén aktivitásáért felel – nem mutat lényeges különbséget azoknál, akik képesek a tejcukor megemésztésére, illetve azoknál, akik nem.

     

    A most közreadott kutatási eredmény szerint finn és amerikai tudósok megállapították, hogy a laktáz gén szomszédságában lévő DNS szekvenciában mennek végbe változások aszerint, hogy valaki képes vagy képtelen a tejcukor megemésztésére. A vizsgálatot kilenc finn családon végezték el (ez a tény azért fontos, mert a Skandináviában élő emberek körülbelül 20%-a képtelen a tejcukor megemésztésére). A vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy sem a laktáz génen, sem a közelében lévő promoter részen nincs változás, de a szomszédos génen igen, amelynek egyébként semmi köze a laktázhoz. Valószínű, hogy ezek a változások a laktáz gén aktivitását oly módon befolyásolják, amely jelenleg a kutatók számára nem egyértelmű és világos.

     

    Mindennek a gyakorlati jelentősége az, hogy elvben lehetségessé tesz egy olyan genetikai tesztet, amely akár egy csepp vérből képes megállapítani a laktózintolerancia tényét. Az erre vonatkozó teszt eddig abból állt, hogy a kilélegzett levegőben mérték a hidrogén mennyiségét. A vizsgálat azon alapult, hogy ha a tejcukrot az illető nem tudja megemészteni és feldolgozni, akkor ezt olyan baktériumok végzik el az emésztőrendszerben, amelyek működésük közben hidrogéngázt termelnek.

     

    Egy másik szempontból is fontos lehet ez a kutatási eredmény. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy képtelenek a tejcukor megemésztésére, holott valójában más egészségi problémával, az úgynevezett irritábilis bél szindrómával küzdenek. Így a jövőben lehetségessé válik a kétféle betegség, illetve tünetegyüttes elkülönítése egymástól.

     

     

    A megfelelő kalciumbevitel csökkenti a vastagbélrák kockázatát

    Harvardi kutatók szerint megfelelõ mennyiségû kalcium fogyasztásával mintegy felére csökken a leszálló vastagbélben jelentkezõ rákbetegség kockázata. Az errõl beszámoló tanulmány a rákkutatók tekintélyes amerikai folyóiratának, a Journal of National Cancer Institute-nak a 2002. márciusi számában jelent meg, és azon a két átfogó vizsgálaton alapul, amelyben két évtized leforgása alatt összesen 135 ezer ember vett részt.

     

    A kutatás a 80-as években kezdõdött, és a megfigyelt személyek egészségi és étkezési szokásaira terjedt ki. A Nurses Health Study elnevezésû vizsgálatban 88 ezer nõ vett részt, és közülük 626 lett vastagbélrákos, míg a Health Professionals Follow-up Study nevû program keretei között 47 ezer férfi egészségi állapotát követték nyomon, és közülük 399 betegedett meg vastagbélrákban.

     

    A vizsgálatok egyik végkövetkeztetése az volt, hogy naponta 700-800 milligramm kalcium bevitele 40-50 százalékkal mérsékli a test bal oldalán fellépõ vastagbélrák rizikóját.

     

    A vastagbélbe a vékonybelet követõen kerül a táplálék. Az emésztõrendszernek ez a része a jobb oldalon kezdõdik, és felszálló vastagbélnek nevezik, mivel felfelé halad benne a táplálék, majd a harántszakasz következik, végül pedig a bal oldali, úgynevezett leszálló vastagbél.

     

    Monika Kraus washingtoni onkológus rámutatott: a tanulmány azért is fontos, mert egyértelmûvé teszi, hogy az elegendõ mennyiségû kalcium bevitelének a csontok védelmén, erõsítésén kívül más elõnye is van. Hozzátette: a csekély zsírtartalmú tej vagy tejtermékek fogyasztása jó kalciumforrást jelent, de ha valaki ezt bármilyen okból nem teheti meg, akkor javasolt táplálékkiegészítõ szedése.

     

    Dr. Kana Wu harvardi kutató, a tanulmány egyik szerzõje megjegyezte, hogy az említett mennyiségnél nagyobb mennyiségû kalcium bevitelét nem vizsgálták, így erre vonatkozóan nem tudnak ajánlást tenni.

     

    Egyértelmûvé vált, hogy a megfelelõ kalciumbevitel jelentõsen csökkenti a leszálló vastagbélben keletkezõ rákbetegség kockázatát. Más rákfajták esetén azonban a statisztikailag értékelhetõ, jótékony hatás nem bizonyított.

     

     

    Betegségeket okozhat a szájban a piercing

    A nyelv(b)en hordott ékszer, a manapság oly divatos piercing veszélyes lehet a száj és a fogak egészségére. Legalábbis erre a következtetésre jutottak annak a tanulmánynak a szerzői, amely a Journal of Periodontology című fogászati szaklap 2002. márciusi számában jelent meg. Elsősorban a fogínysorvadástól, valamint a fogak kicsorbulásától, letöredezésétől kell tartaniuk a szájukban úgynevezett barbell típusú piercinggel élőknek.

     

    A Loma Linda Fogorvosi Egyetem, valamint az Ohio Állami Egyetem kutatói összesen 52, piercinggel a nyelvé(be)n élő fiatal felnőtt egészségét követték nyomon többéves vizsgálatuk során.

     

    A 4 éve vagy még régebben átlyukasztott nyelvvel élők 35%-ánál találtak fogínysorvadást, míg a hosszú szárú vagy nyeles piercing esetében ez az arány már 2 év vagy hosszabb idő után is 50%-os volt. Magyarán: az utóbbi csoportban a fogínysorvadás minden második fiatalt érintett!

     

    A nyelv mozgása során a hosszú szárú piercing gyakrabban és könnyebben érheti el és károsíthatja a fogínyt, mint a szár nélküli” – magyarázza az eredményt dr. Dimitris Tatakis ohiói professzor. Ez a károsító hatás idővel fogínysorvadást okoz.

     

    Mindemellett 4 év elteltével a vizsgált személyek 47%-ánál tapasztalták a fogak letöredezését, és ez a jelenség elsősorban a rövid piercinget viselő fiatalokat érintette. Okként a szakemberek azt jelölték meg, hogy az ilyen ékszert egyszerűbb a fogak közé véve harapdálni, és ez könnyen szokássá válhat. A fogak kicsorbulásához vezető másik tényező lehet az ékszerhez kapcsolódó csavar, illetve szár fémanyaga, ezt azonban ezúttal nem vizsgálták.

     

    Egy másik kutatásban 4500, 12–21 év közötti fiatal szokásait vették nagyító alá. Kiderült, hogy a testükön piercinget viselők körében gyakrabban fordult elő dohányzás, a kábítószerek használata, illetve az egészségkárosító viselkedés más formái. Ezeket a következtetéseket egy bostoni tudományos konferencián ismertette dr. Timothy Roberts (University of Rochester School of Medicine, New York).

     

    Még egy érdekes mozzanatra világított rá a Fogbetegségek Amerikai Akadémiájának elnöke, dr. Kenneth Bueltmann. Mint mondotta, a száj-piercing és a dohányzás együttesen még nagyobb kockázatot jelent a komoly szájfertőzésre.

     

    Az orvos szakértő azt javasolja, hogy a szájba kerülő piercing behelyezése előtt feltétlenül kérjük ki fogorvosunk tanácsát. Ha pedig már benn van az ékszer a szájunkban, akkor feltétlenül érdemes rendszeresen felkeresni a fogorvost ellenőrzés és állapotfelmérés céljából.

     

    A piercing a fogínybetegségek mellett más problémákat is okozhat. Ilyenek: a nyelv megduzzadása, a rágás, a nyelés és a beszéd nehézségei, fokozódó nyáltermelés, helyi szövetburjánzás és fémérzékenység.

     

    Folsavhiány a Parkinson-kór hátterében

    Állatkísérletek szerint a folsav hiánya fokozza a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát – adta hírül 2002. januári számában az amerikai Journal of Neurochemistry. A szakfolyóirat az öregedés kérdéseivel foglalkozó National Institute on Aging kutatóinak eredményeit ismertette. A betegség, amely jellegzetes remegéssel és rángásokkal, valamint erős mozgáskorlátozottsággal jár, Magyarországon is számos embert érint, főleg a legidősebb korosztályban.

     

    A kutatók egerek egy csoportját folsavat tartalmazó étrendre fogták, míg a másik csoportnak az étrendjéből hiányzott ez a fajta B-vitamin. Az egereknek olyan vegyi anyagot, MPTP-t adtak, amely a Parkinson-kóréhoz hasonló tüneteket okoz. A folsavat is fogyasztó egereknél csupán enyhe tüneteket észleltek, míg a kontrollcsoportban súlyos parkinsonos tünetek léptek fel.

     

    A kísérletek során megállapították, hogy a folsavhiányos táplálékban részesülő egereknél megnőtt a homocisztein szintje a vérben és az agyban. Feltételezik, hogy az emelkedett homocisztein-szint károsítja az agy feketállománya (substantia nigra) idegsejtjeinek DNS-ét. Ismeretes, hogy az agynak ez a része termeli a dopamint, a dopamin hiánya viszont az idegsejtek hibás működéséhez, a mozgás irányítási és ellenőrzési képességének elvesztéséhez vezet.

     

    A Parkinson-kórnak éppen ez a lényege, és a betegség kialakult formájában egyértelműen összefügg a dopamin hiányával.

     

    A Parkinson-kóros betegek vérében gyakran alacsony a folsav szintje, de nem egyértelmű, hogy ez a tény a betegség kifejlődésével vagy pedig a hiányos táplálkozással függ-e össze.

     

    A folsav természetes forrásai a zöld levelű zöldségek, a citrusfélék, a teljes őrlésű gabona és a babfélék, de emellett külön adagolt vitaminnal is pótolhatjuk.

     

    Szakértők a most közzétett kutatási eredmények kapcsán hangsúlyozzák, hogy a kísérletekben mesterségesen és állatokban hozták létre a Parkinson-betegséget. Lehetséges, hogy az emberben a betegség „természetes” kialakulásának mechanizmusa különbözik ettől, ezért további vizsgálatok szükségesek a Parkinson-kór és a folsavszint összefüggésének tisztázására.

     

    Ettől függetlenül a folsav arányának növelése táplálékunkban nem járhat semmilyen hátránnyal, sőt komoly előnyökkel kecsegtet. Bizonyított ténynek tekinthető, hogy a folsav hiánya összefügg a homocisztein szintjének emelkedésével, ami viszont növeli a koszorúsér betegségeinek és a vérrögök kialakulásának a kockázatát. Emellett kimondottan ajánlott a folsavadagolás, mert:

     

    terhesség esetén csökkenti a veleszületett betegségek rizikóját;

    mérsékli a szívbetegségek, az agyvérzés (stroke) és a vérrögök kialakulásának kockázatát a lábban és a tüdőben;

    • csökkenti a rák kockázatát, ideértve a mellrákét is azoknál a nőknél, akik mérsékelt mennyiségű alkoholt fogyasztanak;

    megelőzi a vérszegénységet.

     

    A folsav ajánlott napi adagja függ az életkortól. Terhes nőknek 400 mcg javasolt. Már egyetlen pohár narancslével is bevihetjük az ajánlott adag felét. Mivel az élelmiszerek feldolgozása során azok folsavtartalmának 90 százaléka megsemmisül, ajánlott minél több nyers zöldség és gyümölcs, illetve könnyen párolt, főtt ételek fogyasztása.


    VIII. évfolyam 6. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.