Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2002. május


    Lehet, hogy a gyermek a horkolástól hiperaktív?

    Hiperaktív vagy figyelemhiányos gyermekeknél (ADD/ADHD szindróma) gyakori, hogy egyszersmind jelentkezik náluk az alvás közbeni apnoe, vagyis az átmeneti légzésmegállás tünete. Az apnoe, mint ismeretes, szoros kapcsolatban áll a horkolással, és lehetséges szövődményei miatt mindig érdemes alaposan kivizsgáltatni. A legújabb kutatások ráirányították a figyelmet arra, hogy a horkolás ugyancsak összefügghet a gyermek hiperaktivitásával, illetve azzal, hogy figyelmét képtelen tartósan egyetlen dologra összpontosítani.

    Az ADD/ADHD három legfontosabb tünete a figyelem hiánya, az impulzivitás (robbanékonyság) és a hiperaktivitás (felfokozott tevékenység).

    A horkolás megzavarja a nyugodt alvást, és akár alvásmegvonási tünetekhez is vezethet. Ennek viszont az a következménye, hogy az ember képtelen megfelelően figyelni, másrészt – mivel nem pihente ki magát kellően és álmos – nehezére esik, hogy bármire koncentráljon. Ez akár odáig mehet, hogy még a kedvenc tv-műsorát sem tudja megnézni, mert mindig valami más jut eszébe.

    Aki nem alszik eleget és jól, az impulzívvá is válik. Úgy cselekszik, hogy nem gondolja végig, mi következik tetteiből. Képtelen ugyanis elég hosszan koncentrálni ahhoz, hogy felmérje cselekedetei következményeit.

    Az alváshiány egyszersmind hiperaktivitást okoz. Aki látott már nagyon fáradt és emiatt „túlpörgött” gyermeket, az pontosan tudja, miről van szó. A kiskorút egyszerűen nem lehet letenni aludni, mert tombol, a hisztéria határán van. A fentiek miatt még inkább figyeljünk arra, hogy gyermekünk eleget aludjon. Ha az említett tünetek közül valamelyik mégis fellép nála, esetleg napközben állandóan álmos, érdemes kivizsgáltatni. Persze ne feledjük, hogy van néhány más olyan egészségi probléma, amely ugyancsak a felsorolt tünetekkel jár.

     

    Túlzott fogyókúrától is kimaradhat a menzesz

    Ismert, hogy sportolóknál az erős edzés vagy a kiemelkedő teljesítmény „mellékhatásaként” nemegyszer kimarad a havi vérzés. Amerikai kutatók most arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenség hasonló ahhoz, amikor valaki egyszerűen éhezik, vagy nagyon keveset eszik, például túlzásba viszi a fogyókúrát. Ilyenkor ugyanis az agy csökkenti egyes hormonok termelését, így az ösztrogénét is, és ezzel félbeszakadhat a menstruációs ciklus.

    A vizsgálatokhoz egy bizonyos majomfajtát (cynomolgus) használtak fel, amelynek nőstényeinél a havi ciklus hasonló az emberéhez. A Penn State University és a University of Pittsburgh kutatói megtanították a majmokat a taposómalom használatára, és fokozatosan növelték a napi „edzésadagot” 10 kilométeres távig. Az állatok súlya alig változott, de hormontermelésük csökkent és megszűnt a menstruációjuk. Ezután a majmok felénél fokozták a táplálékbevitelt; náluk visszatért a normális peteérés. Érdekesség, hogy azoknál a nőstényeknél állt elsőnek helyre a normális ciklus, amelyeknél a leggyorsabb ütemben emelték a pótlólagos élelem mennyiségét.

    A kutatási program vezetője, a Penn Állami Egyetem kineziológia- és fiziológiatanára, Nancy I. Williams szerint a sportolóknál tapasztaltak hasonlóak ahhoz, amikor valaki igen hiányosan táplálkozik, bár a folyamatok pontos mechanizmusa egyelőre nem tisztázott. Álláspontját sportorvosi körökben is megerősítették. Tapasztalataik szerint, ha egy aktív sportolónál – táplálkozását javítva vagy edzésadagját csökkentve – helyreállítják az energiaegyensúlyt, akkor a menzesz is normalizálódik.

    Atanulmányt a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban tették közzé. A szerző arra is figyelmeztet, hogy a menzesz tartós kimaradása miatt csökkent ösztrogénszint veszélyes mértékben csökkentheti a csontsűrűséget, valamint szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet.

     

    Vérvizsgálat a petefészekrák korai szűrésére

    Egyszerű vérvizsgálattal lehetségessé válik a közeljövőben a petefészekrák korai felismerése – adta hírül a tekintélyes orvosi szakfolyóirat, a Lancet internetes kiadása. Jelenleg a nők háromnegyedénél csak a daganat kialakulásának előrehaladott szakaszában ismerik fel a petefészek rákját, és ilyenkor az érintettek csupán 20 százalékának van esélye legalább 5 éves túlélésre. Statisztikai adatok szerint ugyanakkor az 5 éves túlélés 95 százalék körül van akkor, ha a rákot idejében azonosítják.

    Ha tehát már az úgynevezett I. fázisban, rutinszerű szűrővizsgálattal sikerül felismerni a petefészekrákot, akkor ez áttörést jelent a napjainkban többnyire halálos kimenetelű betegség kezelésében – véli dr. Elise Kohn, a tanulmány szerzője, aki egyben annak a kutatási programnak a klinikai igazgatója, amelyet közösen indított az amerikai Országos Rákkutató Intézet (NCI), valamint az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA).

    A most kifejlesztett vérvizsgálatot 50 petefészekrákos és 66 egészséges nőnél próbálták ki. A teszt révén sikeresen azonosították mind az 50 rákos esetet, beleértve azt a 18-at is, amelynél a betegség az I. stádiumban volt. A 66 egészséges nőből 63-nál lehetett kizárni a rákot a teszt alapján.

    Ezt az eredményt a kutatók csupán az első lépésnek tekintik, és most nagyobb betegmintán és több helyszínen ellenőrzik az új vérvizsgálati eljárást. A teszttel egyébként ötféle fehérje szintjét mérik a vérben.

    Az Egyesült Államokban az idén mintegy 23 ezer petefészekrákos esetre számítanak, és a statisztikai adatok alapján ezek közül kb. 14 ezer lesz halálos kimenetelű. A nőknél előforduló tumorok 4 százaléka érinti a petefészket.

     

     

    Nem mindig hasznos a szívnek az aszpirin

    Egy új vizsgálat szerint nem mindenkinek segít az aszpirin, aki szívroham megelőzésére szedi. A Circulation című amerikai szaklap 2002. márciusi számában megjelent tanulmány azt állítja, hogy a betegek mintegy 75 százalékánál nem érvényesült maradéktalanul az aszpirin vérhígító hatása. A szerzők hangsúlyozzák: egyszerű vizeletelemzéssel kimutatható, hogy az adott beteg rezisztens-e az aszpirinnel szemben, és ha igen, akkor további véralvadásgátló gyógyszert kell szednie.

     

    Az aszpirin működési mechanizmusa azon alapul, hogy gátolja a tromboxán A2 nevű vegyület képződését, amely a véralvadásért felelős, és így akadályozza a vérrögök képződését.

    A tanulmány szerint egyes embereknél a tromboxángátló folyamat nem megfelelő mértékű, és esetükben a hirtelen szívhalál kockázata három és félszeres azokhoz képest, akiknél „működik” az aszpirin.

    Az orvosok általában az aszpirin mindennapos használatát javasolják a szívroham megelőzésére.

    A tanulmányt dr. John Eikelboom, a Nyugat-ausztráliai Egyetem (University of Western Australia) Royal Perth kórházának orvosa vezette. A kutatók 5529 szívbeteg vizeletmintáit elemezték Kanadában, és mérték a tromboxánképződés folyamata egyik kémiai melléktermékének mennyiségét. Ennek az anyagnak a szintje jelentősen különbözött az egyes aszpirinszedőknél, de minden esetben alacsonyabb volt, mint azoknál, akik egyáltalán nem vettek be aszpirint.

    Eikelboom genetikai okokkal magyarázza, hogy az aszpirint szedő betegeknél nem azonos a tromboxánblokkoló hatás.

    A tanulmány társszerzője, dr. Salim Yusuf úgy véli, hogy az általuk használt vizeletvizsgálati módszer alkalmas annak meghatározására, melyik szívbetegnek szükséges további véralvadásgátló gyógyszert szednie.

    Más orvos szakértők arra figyelmeztetnek, hogy aki eddig aszpirint szedett, az továbbra is folytassa, mert tény, hogy az aszpirin fogyasztása 25 százalékkal csökkenti az újabb szívroham kockázatát. Hozzáteszik: még mindig nem szedi mindenki az aszpirint, akinek szüksége lenne rá.

    A szerkesztő megjegyzése: az aszpirinszedésnek is vannak kockázatai; gyakori szövődmények a gyomor-bél rendszeri ártalmak, és előfordulhat gyomorvérzés is. 

     

     

    Gyermekrajzok segítik az orvost a helyes diagnózisban

    A rajzok többnyire hangosabban és egyértelműbben szólnak a fájdalomról, mint a szavak. Erre a következtetésre jutott az az amerikai neurológus, akinek tanulmányát 2002. márciusi számában közölte a Pediatrics című szaklap. A cikk szerint 226, fejfájásra panaszkodó gyerek rajzait analizálták, és a rajzokat elemző gyermekneurológus az esetek csaknem 90%-ában ugyanazt a diagnózist állította fel, mint a klinikai vizsgálatok eredményeire támaszkodó orvos.

    Egy 10 éves fiú például mogorva embert rajzolt, aki egy hatalmas fej belsejében dobol, míg egy 9 éves fiú rajzán véső és kalapács látható, amint rést üt a feje tetején.

    A fejfájásra panaszkodó gyermekek mintegy kétharmada számít orvosi esetnek, de a diagnózis felállítása nehéz, mert nincs egyértelműen értékelhető teszt, hangsúlyozza a tanulmány szerzője, dr. Carl Stafstrom, a Wisconsin Egyetem neurológusa. A diagnózis a beteg tünetein és a kórtörténeten alapul, valamint függ az orvos képzettségétől és személyes véleményétől, teszi hozzá.

    Ráadásul gondot okoz, hogy a gyerekek szavakban gyakran nehezen fejezik ki magukat, ha tüneteikről kérdezik őket. Ilyenkor segítenek a rajzok. Olcsó és igen értékes módszer ez – mondja Stafstrom, hiszen pontos diagnózis nélkül nem lehet megfelelő kezelést választani. Migrénre például általában vényköteles gyógyszert ír fel az orvos, míg az úgynevezett tenziós (tehát feszültség, stressz okozta) fejfájásra gyakran elegendők a recept nélkül kapható készítmények, például az ibuprofen.

    A tanulmányban 226, fejfájásra panaszkodó, 4–19 éves beteg rajzait elemezték, és a neurológus a rajz alapján választotta szét a pácienseket migrénes és nem migrénes esetekre. Az így kapott eredményeket ezután összehasonlították a hagyományos klinikai diagnózissal.

    A migréneseknél 87%-os egybeesést tapasztaltak. A migrénes gyerekek rajzain gyakran szerepelt kalapács, valamint a szem körüli részen szikrázó, gyűrűre emlékeztető aura.

    A feszültség okozta fejfájásnál viszont jellemző volt a kötéllel összeszorított fej rajza, és itt a kétféle módszerrel felállított diagnózisok 91%-ban egyeztek.

    A rajzok önmagukban nem alkalmasak a kórkép megállapítására, emelik ki a szakemberek, viszont a gyerekek már az orvosi váróban lerajzolhatják, mit éreznek. Ezt várakozás helyett kellemes elfoglaltságnak tartják, és eközben segítik munkájában az orvost.


    VIII. évfolyam 5. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. május

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.