Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2002. március


    Az akut stressz javítja az immunrendszer működését

    A krónikus, hosszú időn át fennálló stressz elnyomja az immunválaszt, de a legújabb kutatások szerint a rövid távú, akut stressz kedvező hatást gyakorol az immunrendszerre.

     

    Az amszterdami fogászati kutatóközpont vizsgálataiban az immunrendszernek a nyálban található alkotórészeit elemezték „aktív” és „passzív” stressz esetén. Harminc, 18 és 34 év közötti férfi vett részt a vizsgálatban. Az „aktív” stresszcsoportban a résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy jegyezzenek meg néhány információt, majd egy tizenkét percig tartó tesztben próbálják visszaadni azok tartalmát.

    A „passzív” stresszcsoportban lévők egy tizenkét perces filmet néztek meg orvosi műtétekről. Ez utóbbi „megpróbáltatás” célja a kellemetlen, stresszes információ imitálása volt.

    A kutatók nyálmintákat vettek a résztvevőktől, és vizsgálták az immunválasz különböző alkotórészeit, beleértve az immunoglobulin (IgA) és egy bizonyos fehérje (SC) kiválasztását. Az eredmény az volt, hogy a „passzív” stresszcsoportban csökkent az immunválasz, míg az „aktív” társaság tagjainál nőtt az immunválasz fehérjéinek mennyisége a nyálban.

    A vizsgálat következtetéseit a Psychophysiology című szaklap 2001. szeptember/októberi számában tették közzé.

    A stresszel kapcsolatban eddig végzett kutatások többsége a hosszú távú, krónikus stresszre irányult. Kimutatták, hogy ilyenkor csökken az immunválasz, és az illető személyek hajlamosabbá válnak megfázásra és más fertőzésekre. Még a védőoltásokról is az derült ki, hogy a stressz által krónikusan érintett embereknél kevésbé hatékonyak.

    A kutatók következése szerint azoknak, akiket nem ér krónikus stressz, de valamilyen rövid távú stresszel néznek szembe – például határidős munkát kell elvégezniük vagy vizsgára készülnek –, nem kell tartaniuk attól, hogy csökkenne immunrendszerük hatékonysága.

    Megtalálták az öregedésért felelős fehérjét?

    Az egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratban közölt két tanulmány szerint amerikai kutatók azonosították azt a fehérjét, amely felelőssé tehető az öregedésért és egyes krónikus betegségekért. A Nature 2002. január 10-ei számában megjelent kutatási beszámolók középpontjában a fibulin-5 elnevezésű fehérje áll.

     

    Ez a fehérje azoknak a rugalmas rostoknak a fejlődésében tölt be központi szerepet, amelyek stabilizálják a sejtek falát, feszesen tartják a bőrt, valamint hajlékonnyá és rugalmassá teszik a véredényeket és a tüdő szöveteit.

    A dallasi Texas Egyetem és a San Diegó-i California Egyetem munkatársai egymástól függetlenül, egereken végzett kísérleteikben azt tapasztalták, hogy fibulin-5 hiányában a rágcsálók megérték ugyan a felnőttkort, de bőrük, érrendszerük és testszöveteik abnormálisan fejlődtek. Az egereken kialakult betegségek között volt az emphysema (kóros levegőgyülem), amely a tüdőszövetek rugalmasságának elvesztésével jár együtt, ekképp korlátozva a keringésbe jutó oxigén mennyiségét.

    Közel 2 millió amerikai szenved ebben a – többnyire dohányzás következményeként kifejlődő – betegségben. A cigarettafüst ugyanis olyan enzimek termelődéséhez vezet, amelyek a tüdő rugalmas rostjait és a hörgőket támadják meg.

    A kaliforniai kutatás vezetője, Nakamura Tomoyuki biológus szerint a fibulin-5 fontos része annak a tervezett készítménynek, amely képes lesz regenerálni a rugalmas rostokat, és így lehetségessé válik bizonyos betegségek kezelése, illetve az öregedés órájának megállítása.

    Más kutatók azonban kételyeiket hangoztatják, mondván, hogy a fibulin-5 valószínűleg nem önmagában, inkább más fehérjékkel együttesen hat. Ezért további kutatásokra van szükség az említett hatásmechanizmus tisztázására.

    Gyógyszernek ellenálló baktériumok az amerikai hentespultokon

    Antibiotikum-rezisztens baktériumokat találtak Amerikában egyes húsféleségek vizsgálata során. Ezek a mikrobák egy hétig vagy még tovább is életben maradnak az ember emésztőrendszerében, így gyógyszernek ellenálló fertőzések forrásává válhatnak.

     

    Az Egyesült Államokban napjainkban rutinszerűen adnak antibiotikumokat csirkéknek, disznóknak és marháknak, hogy megelőzzék a megbetegedéseket és fokozzák az állatok súlygyarapodását. Ezeket a gyógyszereket a takarmányba vagy az állatok ivóvizébe keverik, valamivel kisebb koncentrációban, mint amilyet fertőzések kezelésekor alkalmaznak. Bár ez a gyakorlat manapság általános, egyre többen támadják, hiszen antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához vezethet.

    1998 óta az Európai Unió országaiban tilos antibiotikumokat alkalmazni az állatok növekedésének elősegítésére, ha az adott gyógyszer hasonló a humán orvoslásban használthoz. Az Egyesült Államokban is egyre többen követelik hasonló jogszabály bevezetését.

    Az amerikai hentespultokon lévő csirkékből vett minták 17%-ában találtak Enterococcus faecium baktériumot, amely rezisztens a quinupristin-dalfopristin antibiotikum-kombinációra. A vizsgálat Oregon, Georgia, Maryland és Minnesota államra terjedt ki.

    Az E. faecium többféle betegséget, elsősorban a vérrel és a húgyúti rendszerrel kapcsolatos fertőzéseket okozhat. Ezek kezelésére használják a virginiamycin nevű antibiotikumot, amelyet viszont 1974 óta alkalmaznak az amerikai farmokon.

    A főváros, Washington környékén is vettek 200 húsmintát, és közülük 20% tartalmazott valamilyen szalmonella baktériumot. Ezek többsége rezisztens legalább egyféle antibiotikumra.

    Önmagában még nem baj, ha egy baktérium rezisztens az antibiotikum-kezelésre. Ha viszont valaki kórházban fekve kap antibiotikumokat és ezek az ellenálló baktériumok túlságosan elszaporodnak az emésztőrendszerben, átterjedhetnek a bőrre és a szervezet más részeire, továbbá fertőzéshez vezethetnek olyan kórházi felszereléseknél, mint például a katéter.

    Helyes étrend vesekő esetén

    A kevés sót és húst tartalmazó étrend jelentősen csökkentheti a vesekő kialakulásának kockázatát – adta hírül a New England Journal of Medicine, egy olasz kutatók által végzett vizsgálatról beszámolva. Az orvosi szakfolyóirat cikke alaposan megingatta azt a korábban általánosan elfogadott nézetet, hogy a vesekő esetén előírt étrend lényege az alacsony kalciumbevitel.

     

    Eddig az orvosok többnyire azt javasolták a vesekőképződés megelőzésére, hogy a betegek olyan táplálékot fogyasszanak, amelyben kevés a kalcium. A legújabb vizsgálatok megkérdőjelezik ezt az elméletet, rámutatva, hogy az ilyen diéta nemcsak hogy nem akadályozza, inkább elősegíti a vesekövek kialakulását, sőt a csontritkulás esélyét is növeli.

    A Pármai Egyetem kutatói által végzett vizsgálatban 60 olyan férfi vett részt, akinek már legalább egy veseköve volt. Közülük 23, alacsony kalciumtartalmú étrendet követő betegnek öt éven belül ismét képződött veseköve, míg csupán 12 olyan páciens esetében alakult ki vesekő, akinek alacsony só- és fehérjetartalmú táplálékot írtak elő.

    A tanulmány társszerzője, dr. Umberto Maggiore magyarázata szerint az alacsony kalciumtartalmú diéta csökkenti ugyan a kalcium mennyiségét a vizeletben, de növeli egy másik, a kőképződés szempontjából fontos anyag, az oxalát részarányát. Mint ismeretes, a vesekövek többsége kalciumoxalát-tartalmú. Ráadásul a húsban található só és fehérje ugyancsak több kalciumhoz vezet a vizeletben.

    Dr. David A. Bushinsky, a Rochester Egyetem vesespecialistája a szakcikket kommentálva kijelentette, hogy ő maga már kb. egy évtizede nem javasol betegeinek csökkent kalciumtartalmú étrendet, mivel az a csontokból vonná ki a kalciumot és meggyengítené azokat.

    Az amerikai kardiológusok szakmai szövetsége naponta maximum 2400 mg só bevitelét engedi meg, míg az említett vizsgálatban a sóbevitel felső határát 2900 mg-ban szabták meg. Ugyanakkor a vizsgálatban részt vevőknek csupán napi 21 g hús fogyasztását engedélyezték, és legfeljebb 28 grammnyi sajtot vagy más tejterméket vehettek magukhoz.

    Ismeretes, hogy a vizeletben normális esetben külön-külön jelenik meg a kalcium és az oxalát. Ha azonban koncentrációjuk magasabb a normálisnál, akkor reakcióba lépnek egymással, és vesekőképződéshez vezető kristályokat alkotnak. A fehérjében és sóban szegény étrend mind az oxalát, mind a kalcium szintjét csökkenti a vizeletben, ezáltal előzi meg a kristályosodást.

    További vizsgálatok tisztázhatják, hogy a táplálék különböző típusú fehérjéi milyen különbséget jelentenek a vizelet kalcium- és oxaláttartalmának szempontjából. Az azonban biztos, hogy akinek már volt veseköve vagy hajlama van a kialakulására, annak megelőzésképpen feltétlenül érdemes napi 8-12 nagy pohár vizet innia.
       


    VIII. évfolyam 3. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.