Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2003. január


    A dohányzás károsabb, mint gondolták

    A dohányzás során felszabaduló egyik melléktermék, a szervezet fehérjéivel kölcsönhatásba lépve, hozzájárul a cukorbetegség, a rák, az Alzheimer-kór kialakulásához és az idő előtti öregedéshez. Erre a következtetésre jutott az egyik kaliforniai egyetem tanára, dr. Kim Janda, aki évek óta kutatja a nikotin hatásait. A szóban forgó vegyület, a nornikotin (nornicotine) a nikotinból keletkezik egy olyan kémiai folyamat során, amely hasonló a főzéshez.

     

    A nornikotin a szervezet egyes fehérjéivel, bizonyos szteroidokkal, így a kortizonnal és a prednizonnal lép reakcióba. Az ennek következtében létrejövő vegyületek mérgező hatásúak, illetve csökkentik a szervezet saját anyagainak hatékonyságát a különféle élettani folyamatokban. A nornikotin a fehérjék felületére tapadva a szervezet egyéb anyagaival kapcsolódik össze, a módosított fehérjék pedig azt a folyamatot zavarják meg, amelynek során a 6 szénatomos cukor, a glukóz energiává alakul át.

     

     

    Prosztatarák ellen: fokhagyma

    A kínai férfiak körében a prosztatarák előfordulása a világon a legalacsonyabb mértékű. Kutatások szerint ez annak köszönhető, hogy a kínai étrend bővelkedik vöröshagymában, fokhagymában és mogyoróhagymában. Amerikai és kínai rákkutatók úgy találták, hogy a hagymafélék fogyasztása mintegy felére csökkenti a prosztatarák előfordulását. A következtetést tartalmazó tanulmányt a Journal of the National Cancer Institute című szakfolyóirat 2002. novemberi számában tették közzé.

     

    A kutatók összesen 238 prosztatarákos és 471, ebben a betegségben nem szenvedő férfit kérdeztek meg Sanghajban arról, milyen gyakran fogyasztanak a Kínában népszerű ételek közül 122-félét. Kiderült, hogy a hagymafélék kedvelői között feleannyi a prosztatarákos. A legerősebb védőhatást a jelek szerint a mogyoróhagyma fejti ki (70%-os kockázatcsökkenés), míg a fokhagymánál ez a jelzőszám 53%. Mindenesetre tény, hogy a tipikus kínai étrendben sokkal gyakrabban ízesítenek hagymafélékkel, mint például Amerikában.

     

    Egy korábbi vizsgálatban azt igazolták, hogy a brokkoli, a kelbimbó és egyéb zöldségfélék fogyasztása ugyancsak mérsékli a prosztatarák rizikóját, míg a zsírban bővelkedő étrend növeli a kockázatot.

     

    Lazítással enyhülnek a megfázás tünetei

    A megfázás és az influenza tünetei hatékonyan enyhíthetők stresszkezelő programmal. Ezt ausztráliai szakemberek állapították meg, miután elemezték diákok tüneteit vizsgaidőszak idején. A felső légúti fertőzések súlyossága és a felépülés időtartama jelentősen csökkent azoknál, akik rendszeresen mérsékelték az őket érő stresszt. A kutatók mérték az immunrendszerben fontos szerepet betöltő fehérje, az úgynevezett immunoglobulin A (sIgA) szintjét, és azt találták, hogy ellazulás után nő ennek az anyagnak a koncentrációja a vérben.

     

    Az ausztráliai Perth egyik egyetemén 27 diákot vontak be a négy héten át tartó vizsgálatba. Mérték a felső légúti fertőzésekkel járó tünetek hevességét és időtartamát, valamint feljegyezték a diákok véleményét általános közérzetükről és hangulatukról a stresszkezelő technika bevezetését megelőző öt hétben, a vizsgálat négy hete alatt, továbbá a kezelést követő nyolc héten át. Ugyancsak mérték az immunoglobulin A (sIgA) szintjét. Ismeretes, hogy ez a fehérje fertőzések (felső légúti megbetegedések) esetén fontos szerepet játszik a szervezet védekezőrendszerében. A kapott adatokat összehasonlították egy 25 diákból álló kontrollcsoport eredményeivel, olyan fiatalokéival, akik nem vettek részt a stresszkezelő programban.

     

    A felső légúti fertőzések tünetei mind a vizsgálat idején, mind pedig az azt követő időszakban csökkentek azoknál, akik rendszeresen relaxáltak, ám változatlanok maradtak a stresszkezelő programban részt nem vevő diákoknál.

     

    Az eredményeket a Journal of Psychosomatic Research című szaklapban tették közzé. Érdekes, hogy a rendszeres ellazulás nem csupán a tüneteket enyhítette, hanem a betegség lefolyását is lerövidítette.

     

    Korábbi kutatások alapján egyébként már nyilvánvalóvá vált, hogy a krónikus pszichológiai stressz csökkenti a szervezet immunválaszát, növeli a fogékonyságot a megfázásra és más fertőzésekre és lassítja a sebgyógyulást. A mostani vizsgálat tovább árnyalta a képet azzal, hogy nyilvánvalóvá tette: a negatív pszichológiai hatásokat legalább részben enyhíteni lehet a megfelelő stresszkezeléssel és relaxációval. Mivel a kutatás vizsgaidőszakban zajlott, egyértelmű volt az ezzel együtt járó stressz ténye.

     

     

    Ötvenen felül is lehet szülni

    A nagymamaszerep helyett a nők ma már az anyaságot is vállalhatják, ha kedvük van hozzá. Mindenesetre ennek orvosi szempontból nincs semmilyen akadálya. Ez a végkövetkeztetése annak a tanulmánynak, amelybe 77 olyan nőt vontak be, aki túljutott a változás korán, és 1991–2001 között részt vett a dél-kaliforniai egyetem „segített reprodukciós programjában”. A hölgyek közül 42-nek született gyereke.

     

    „Már unokáink lehetnének, mégis saját gyermekeink vannak”, mondta a vizsgálat egyik résztvevője, az 58 éves Marilyn Nolen, aki 55 éves korában iker fiúkat szült egy, a 20-as éveiben járó nőtől származó petesejt révén. Nolen egyébként röplabdaedzőként dolgozik, és terhessége idején a vérnyomásingadozásán kívül nem volt más problémája. Korábban 10 éven át próbált teherbe esni, de a menopauza után már nem volt más választása, csak a petesejt-beültetés, az viszont azonnal sikerre vezetett. „Olyan volt ez számunkra, mintha valóra vált volna az álmunk”, mondta Nolen.

     

    Sokan vitatják az eljárás etikus voltát, mondván, hogy olyan nőknek nem volna szabad szülniük, akik valószínűleg nem láthatják felnőni a gyerekeiket. A kutatást vezető dr. Richard Paulson azonban úgy fogalmaz, hogy ha a menopauzán túljutott nőknek nem adnák meg a szülés esélyét, akkor egyszerűen hátrányos megkülönböztetést szenvednének az életkoruk alapján. Hozzáteszi, hogy éppen az okozna számára etikai problémát, ha ezt a lehetőséget megtagadná az érintett nőktől.

     

    2000-ben 255 olyan szülést jegyeztek fel az Egyesült Államokban, amelynél a szülő nők életkora 50 és 54 év között esett. Ez a szám 1999-ben még csak 174 volt. Korlátozza azonban a statisztikai adatok értékét az a körülmény, hogy az illetékes kormányhivatal (CDC) nem gyűjt adatokat azokról a nőkről, akik elmúltak 54 évesek.

     

    A dél-kaliforniai vizsgálatban részt vevő nők teherbe esésének aránya (45%), illetve a többszöri szülés aránya (30%) hasonló azoknak a fiatalabb hölgyeknek az adataihoz, akik ugyancsak beültetett petesejt révén lettek terhesek. A szülési arány (37%) ugyancsak azonos. Sem a gyermekek, sem az anyák közül nem halt meg senki.

     

    A nők 35%-ánál fordult elő a magas vérnyomással együtt járó, potenciálisan veszélyes állapot (preeclampsia), míg a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) 20%-ukat érintette. Ezek a betegségek fiatalabb nőknél fele olyan gyakran fordultak elő. Az idősebb nők 78%-a császármetszéssel hozta világra gyermekét.

     

    Paulson véleménye szerint ezek az állapotok orvosi szempontból kézben tarthatók, és nincs ok arra, hogy ezek miatt egy idősebb nő ne vállalja a terhességet.

     

    A petesejt-beültetés már hosszabb ideje elfogadott, bevált módszer, ám a legtöbb programban eddig nem vehettek részt azok a nők, akik elmúltak 50 évesek.

     

    Biológiai értelemben az a természetes, hogy egy nő ne eshessen teherbe a változás kora után, vagyis 51 éves kora körül véget ér életének a gyermekáldás lehetőségét is magában foglaló, korábbi szakasza. A most feltárult esély elvileg mindenki számára elérhető, mivel azonban az eljárás meglehetősen drága, biztos, hogy nem engedheti meg magának mindenki.

     

    A 10 éven át folytatott kutatás eredményeit abban az összeállításban tették közzé, amely a Journal of the American Medical Association (JAMA) című szaklap 2002. novemberi számában az életkorral összefüggő kutatásokról jelent meg.

     

    Egy másik vizsgálat egyébként a humán növekedési hormonnal mint öregedést lassító szerrel foglalkozott. A kutatók megállapították, hogy a hormonkezelés elhízáshoz vezetett, növelte a cukorbetegség kockázatát, és más olyan mellékhatásokat is feljegyeztek, amelyek miatt nem javasolják a hormon alkalmazását.

     

    Az idős emberek emlékező- és problémamegoldó képességének javítása állt egy másik tanulmány középpontjában. Öthetes „edzés” ezeket az agyfunkciókat is javította, ezért a módszert ajánlják.

     

    Egy további vizsgálat azt mutatta ki, hogy a hetente legalább négy órán át végzett séta a menopauzán túljutott nőknél 41%-kal csökkentette a combnyaktörés kockázatát.

     

     

    Megtalálták az elhízásért felelős gént?

    Az egyik amerikai genetikai kutatóintézet bejelentése szerint megtalálták azt a humán gént, amely felelőssé tehető az elhízásért. A Salt Lake Cityben (Utah állam) működő Myriad Genetics közölte, hogy azonosították a HOB1 elnevezésű gént. Ez az első lépés lehet olyan gyógyszerek kifejlesztése felé, amelyek segítségével kezelni lehet az elhízást és a hozzá kapcsolódó olyan bajokat, mint a szívbetegségek és a II. típusú cukorbetegség.

     

    Korábban is folytak genetikai kutatások az elhízás okának kiderítésére, de az eddigi vizsgálatokat csupán egereken és más állatokon végezték. A Myriad cég bejelentése, ha más eredmények is alátámasztják majd, teret nyit a humán DNS olyan irányú módosításához, amellyel megállítható vagy lassítható lesz a zsírsejtek termelése.

     

    Amerikai szakemberek mindazonáltal óvatosságra intenek a mostani eredménnyel kapcsolatban. Hangsúlyozzák, hogy a genetikai adottságokon kívül számos más tényező, így a testmozgás hiánya és a túlzott kalóriabevitel ugyancsak hozzájárul a zsírképződéshez, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához.

     

    2000 első fél évében genetikai kutatók már közzétették azt az eredményt, hogy az öröklött elhízásnak a 11-es humán kromoszóma DNS-részéhez van köze. A mostani bejelentés azonban már egy speciális génre utal, ám az egyelőre nem derült ki, hogy a HOB1 a kromoszómán pontosan hol található.


    IX. évfolyam 1. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.