Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2004. január


    Nők szívbetegségére figyelmeztető jelek

    A szo­kat­la­nul nagy fá­radt­ság és alu­szé­kony­ság nők­nél elő­re je­lez­he­ti a szív­ro­ha­mot. Ez a vég­kö­vet­kez­te­té­se an­nak a ta­nul­mány­nak, amely az ame­ri­kai kar­dio­ló­gu­sok szak­mai fo­lyó­i­ra­tá­ban (Cir­cu­la­tion) nem­rég je­lent meg. Ér­de­kes­ség, hogy a szív­ro­ha­mot gya­kran meg­elő­ző mell­ka­si fáj­dal­ma­kat a ta­nul­mány­ban részt ve­vő nők 43%-a egy­ál­ta­lán nem ta­pasz­tal­ta meg. Ez volt az el­ső al­ka­lom, hogy a ku­ta­tók a fá­radt­sá­got és az alu­szé­kony­sá­got nők­nél a szív­ro­ham ko­rai fi­gyel­mez­te­tő je­le­ként ér­té­kel­ték.

     

    Ezek az ered­mé­nyek nem fel­tét­le­nül vo­nat­koz­nak fér­fi­ak­ra is, akik­nél né­mi­képp kü­lön­böz­nek a szív­ro­ha­mot meg­elő­ző­en je­lent­ke­ző tü­ne­tek.

     

    A ta­nul­mány­ba 515, 29–97 év kö­zöt­ti nőt von­tak be Ar­kan­sas, Észak-Ka­ro­li­na és Ohio ál­lam­ban. A vizs­gált sze­mé­lyek min­de­gyi­ke áélt szív­ro­ha­mot, kór­ház­ban ápol­ták őket, és a be­teg­ség be­kö­vet­ke­zé­se után 4-6 hó­nap­pal kér­dez­ték ki őket a szív­ro­ha­mot meg­elő­ző tü­ne­te­kről. Össze­sen 70-fé­le tü­net kö­zül vá­laszt­hat­tak, meg­je­löl­ve azo­kat, ame­lyek ná­luk is je­lent­kez­tek. A meg­kér­de­zet­tek 95%-a úgy nyi­lat­ko­zott, hogy a szív­ro­ha­mot meg­elő­ző egy-két hó­nap­ban a ko­ráb­biak­hoz ké­pest új vagy más tü­ne­te­ket ta­pasz­talt.

     

    A leg­töb­ben a meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan vagy szo­kat­lan fá­radt­sá­got em­lí­tet­ték (71%), de ki­emel­ték még az al­vá­sza­vart (48%), a lég­szom­jat (42%), az emész­tő­rend­sze­ri pa­na­szo­kat (39%) és a nyug­ta­lan­sá­got, ide­ges­sé­get (35%) is. Csu­pán 30%-uk ta­pasz­talt mell­ka­si fáj­dal­mat a szív­ro­ham be­kö­vet­kez­te előtt.

     

    Az ame­ri­kai nők kö­ré­ben a szív­be­teg­ség a fő ha­lá­lok, jól­le­het a mell­rák­tól töb­ben fél­nek. Szív­be­teg nők­nél gya­kran elő­for­dul, hogy nem pon­tos az or­vo­si di­ag­nó­zis, mert nem mu­tat­koz­nak a fér­fi­ak ese­té­ben jel­leg­ze­tes, klasszi­kus be­teg­ség­tü­ne­tek. Ez utób­bi­ak kö­zött – mint is­me­re­tes – ve­ze­tő he­lyen áll a mell­kas kö­ze­pén ér­zett fáj­da­lom, amely ki­su­gár­zik a kar vagy a nyak irá­nyá­ba. Ez­zel szem­ben a nők mell­ka­si fáj­dal­ma – ha egy­ál­ta­lán van ilyen – a mell­kas fel­ső ré­szé­ben, il­let­ve a hát­ban lép fel, emel­lett el­ső­sor­ban fá­radt­nak és alu­szé­kony­nak ér­zik ma­gu­kat.

     

     

    Új­don­sá­gok a csa­lán­ról

    Egy nem­ré­gi­ben le­zá­rult, ízü­le­ti be­teg­sé­gek­kel fog­lal­ko­zó ta­nul­mány is iga­zol­ta, hogy a csa­lán­le­vél ki­vo­na­ta több mint 45%-kal csök­ken­ti az ízü­le­ti fáj­dal­ma­kat és ja­vít­ja a be­teg ízü­le­tek moz­gé­kony­sá­gát.

     

    Ma­nap­ság már 35 éves kor kö­rül je­lent­kez­nek a reu­más be­teg­sé­gek. 60 év fe­lett szin­te min­den­ki érin­tett. E be­teg­ség az ízü­le­te­ket, ina­kat, iz­mo­kat tá­mad­ja meg: eze­ken a he­lyek vagy el­kop­nak, vagy kró­ni­ku­san be­gyul­lad­nak. Új re­mény­su­gár a be­te­gek­nek, hogy a csa­lán­le­vél­ből ké­szült ki­vo­na­tok­kal a fáj­dal­mak több mint 45%-kal csök­kent­he­tők, és az ízü­le­tek moz­gé­kony­sá­ga is ja­vul.

     

    Az ízü­le­tek túl­ter­he­lé­se, a túl­súly, az X vagy O lábak gya­kran idé­zik elő e fáj­dal­mas be­teg­sé­get, amely leg­több­ször a csí­pő­ízü­let­ben, a térd­ben és a váll­ban, va­la­mint a csi­go­lyák­ban lép fel.

     

    A leggya­ko­ribb ízü­le­ti meg­be­te­ge­dés az ar­tró­zis, ma­gya­rul porc­ko­pás: az ízü­let­ben ta­lál­ha­tó porc fel­szí­ne meg­ko­pik, fel­ma­ró­dik, tö­re­de­zet­té vá­lik. Min­den moz­du­lat­tal apró porc­da­rab­kák vál­nak le ró­la, a porc elvesz­ti ru­gal­mas­sá­gát, lö­kés­csil­la­pí­tó sze­re­pét. Ugya­n­ak­kor min­dez iz­gat­ja, ir­ri­tál­ja az ín­hü­vely bel­ső nyál­ka­hár­tyá­ját, ami előbb-utóbb gyul­la­dás­hoz ve­zet. A kö­vet­kez­mény: fáj­da­lom és az ízü­let moz­gá­sá­nak kor­lá­to­zott­sá­ga, a hét­köz­na­pi élet­mi­nő­ség je­len­tős rom­lá­sa.

     

    A tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok sze­rint a reu­ma és az ar­tró­zis ki­ala­ku­lá­sá­ban az im­mun­rend­szer hír­vi­vő anya­gai (transz­mit­te­rek) kö­zül egyes ci­to­ki­nek játs­szák a fő­sze­re­pet. Ha a porc si­ma, egyen­le­tes fe­lü­le­te a hasz­ná­lat so­rán sé­rül, ko­pik, min­den moz­du­lat­tal mikrosz­ko­pi­kus mé­re­tű porc­da­rab­kák vál­nak le ró­la, ame­lyek ha­tá­sa ha­son­ló, mint a mi­kor a fo­gas­ke­re­kek kö­zé ho­mok ke­rül. Ek­kor a szer­ve­zet­ben meg­je­len­nek a ci­to­ki­nek, ame­lyek fe­la­da­ta, hogy uta­sí­tást ad­ja­nak a „tör­me­lék” el­szál­lí­tá­sá­ra. Gya­kran túl­lő­nek azon­ban a cé­lon és meg­tá­mad­ják az egész­sé­ges porc­szö­ve­te­ket is, ami­nek kö­vet­kez­té­ben azok is kop­ni kez­de­nek, és ör­dö­gi kör in­dul be a szer­ve­zet­ben: az egy­re fo­ko­zó­dó ko­pás egy­re több ci­to­kin ter­me­lő­dé­sét idé­zi elő, ami ugya­nak­kor siet­te­ti a ko­pás fo­lya­ma­tát. Min­dez rend­sze­re­sen ki­úju­ló duz­za­nat­tal, gyul­la­dás­sal és po­ko­li fáj­dal­mak­kal jár.

     

    A csa­lán pon­to­san e ká­ros me­cha­niz­must ké­pes be­fo­lyá­sol­ni: gá­tol­ja a ci­to­ki­ne­ket, ez­zel pe­dig las­sít­ja, meg­ál­lít­ja a porc­ko­pás fo­lya­ma­tát. En­nek kö­vet­kez­té­ben egy­re rit­káb­bá és eny­hébb le­fo­lyá­sú­vá vál­nak a reu­más schu­bok. A hi­va­ta­los or­vos­lás ál­tal hasz­nált gyógy­sze­rek is ha­son­ló mó­don fej­tik ki ha­tá­su­kat, azon­ban kel­le­met­len mel­lék­ha­tá­sok­kal jár­nak. Gya­ko­ri­ak a gyo­mor-bél­rend­sze­ri za­va­rok, ami akár gyo­mor­fe­kély­hez is ve­zet­het. A csa­lán­ból ké­szült ki­vo­nat ez­zel szem­ben mel­lék­ha­tás­men­te­sen ké­pes csök­ken­te­ni a kín­zó pa­na­szo­kat.


    X. évfolyam 1. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.