Hírek a nagyvilágból

Lapszemle 2006. március

Lapszemle


     

    A testmozgás csökkenti a mellrák kockázatát

    Mindössze heti néhány órás mozgásra van szükség ahhoz, hogy az idősebb hölgyeknél kisebb legyen a mellrák kockázata. A könnyű séta is elegendő lehet erre a célra. Egy tudományos kutatás kimutatta, hogy csaknem 20%-kal kevesebb mellrák fordul elő azoknál a középkorú és idősebb nőknél, akik heti 1-2 órát mozognak, és ez még akkor is igaz, ha előzőleg hormonkészítményt szedtek a változás korában fellépő tünetek csökkentésére.

     

    A Women’s Health Initiative (WHI) elnevezésű vizsgálatot 1993-1998 között végezték el, és összesen 74 171, 50-79 év közötti életkorú nőt érintett. Kiderült, hogy a mellrák kockázata 18%-kal alacsonyabb volt azoknál a nőknél, akik heti 1,5-2,5 órát töltöttek könnyebb testgyakorlással, mint azoknál, akik nem mozogtak.

     

    Egy másik, idevágó tanulmány végkövetkeztetése szerint az előnyös étrendi változtatásokkal kombinált könnyű testmozgás ugyanolyan hatékony a súlycsökkentés és a szív, valamint az érrendszer egészségének javítása szempontjából, mint az erősebb hatású gyakorlatok változatlan táplálkozás mellett.

     

    A WHI-tanulmány már 2002 nyarán a lapok címoldalára került, miután a vizsgálatvezetők kénytelenek voltak leállítani, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a menopauza korán túljutott nőknél az ösztrogén és progeszteron hormon adagolásával járó egészségkárosító kockázatok meghaladják a hormonkezelés előnyeit.

     

    Térdízületi gyulladásnál is hasznos az akupunktúra

    Spanyol kutatók az akupunktúrát is ajánlják kiegészítő terápiaként a gyógyszeres kezelés mellett térdízületi gyulladás (osteoarthritis) esetén. Ez a betegség igen gyakori, az 55 évesnél idősebb emberek közül minden tizediket érinti. Az akupunktúra létjogosultságát az orvosok közül még ma is sokan kétségbe vonják, ez a vizsgálat azonban eloszlathatja aggályaikat - legalábbis e betegség tekintetében.

     

    A vizsgálat megtervezése és kivitelezése minden tekintetben megfelelt a tudományos követelményeknek. Összesen 88, térdízületi gyulladással bajlódó beteget vontak be a vizsgálatba, két csoportra osztva őket. Az egyik csoportba tartozók akupunktúrás kezelést, valamint gyulladásgátló hatású Diclofenac gyógyszert kaptak, míg a kontrollcsoportba soroltaknál az akupunktúrás kezelés csak látszólagos volt, vagyis a tűket nem az akupunktúrás pontokba szúrták. Emellett a második csoport tagjai is kaptak Diclofenacot.

     

    A kezelések 12 héten át tartottak, miközben az orvosok nyomon követték a térd fájdalmának, merevségének és működőképességének állapotát. Az akupunktúrás csoportban jobban csökkent a térd fájdalma és merevsége, továbbá javult a működőképessége is.

     

    A szerzők következtetései szerint a gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazott akupunktúra feltétlenül javasolt térdízületi gyulladásban, hiszen hatékonyabb, mint a gyógyszeres kezelés önmagában. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy a térdízület állapotjavulásának időtartama és tartóssága további kutatások tárgyát képezheti.

     

    Hogyan tanulnak a csecsemők?

    Ha egy játék leesik a szék mögé, akkor örökre eltűnt? Ez a kérdés gyakran merül fel pici gyerekeknél, legalábbis ezt gondoltuk eddig. De nem biztos, hogy valóban így van. Egy érdekes tudományos vizsgálat során arra próbáltak fényt deríteni, valójában hogyan, milyen mechanizmus alapján tanulnak a csecsemők. A New York-i Egyetem kutatócsoportja Scott Johnson vezetésével 4-6 hónapos csecsemők tanulási szokásait vizsgálta monitoron feltűnő, illetve eltűnő labdák segítségével.

     

    A kutatásban 48 négy hónapos és 32 hat hónapos csecsemő vett részt, miközben a szülő ölében ülve nézte a 81 cm-es monitoron megjelenő labdákat. A babák szemmozgását különleges kamerával követték nyomon és rögzítették.

     

    A négy hónapos csecsemőknek mutatott labda először mozgott a képernyőn, majd középtájon eltűnt. A csecsemők reakcióin ekkor nem látszott, hogy számítanak-e újra a felbukkanására. Azután olyan labdát jelenítettek meg a monitoron, amely ide-oda mozgott, és egyáltalán nem tűnt el. Két percen át nézték a babák ezt a látványt, majd a labda eltűnt a képernyő közepén. A csecsemők szemmozgásán ekkor már látszott, hogy várják a labda újbóli felbukkanását, tehát megtanulták a jelenség értelmezését.

     

    A hat hónapos csecsemők még gyakrabban számoltak a labda újbóli feltűnésével, ami arra utalt: a való életben szerzett tapasztalataik már megtanították őket arra, hogy a valahol eltűnő tárgyak ismét felbukkanhatnak.

     

    A szakértők véleménye megoszlik a tekintetben, valójában miként tanulnak a csecsemők. Egyesek úgy vélik, hogy a kicsiknek tanulás céljából meg kell fogniuk a tárgyakat. Mások szerint önmagában a látvány, vagyis a szem használata elegendő a tanuláshoz.

     

    Mikor és mit egyen a baba?

    A csecsemő helyes táplálásáról megoszlanak a vélemények. Sokféle nézet van forgalomban arról, mikor helyes áttérni a szilárd ételekre, és azok milyen összetételűek legyenek. Egy most zárult kutatás azoknak az álláspontját erősíti, akik szerint a gabonaféléket 4-6 hónapos kor között kell bevezetni az étrendbe.

     

    A kutatók végkövetkeztetése szerint nő a gyermekkorban kialakuló cukorbetegség (diabétesz) esélye azoknál a gyermekeknél, akiknek az étrendjébe csecsemőkorukban túl korán vagy túl későn vezették be a gabonaféléket. Egy másik vizsgálat hasonló kockázatnövekedést mutatott ki a cukorbetegségre vonatkozóan abban az esetben, ha gluténtartalmú ételek jelennek meg idő előtt a csecsemő étrendjében. Mindkét tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a nem megfelelő időpontban bevezetett szilárd ételek meggyengítik a baba immunrendszerét, és olyan változásokhoz vezetnek, amelyek később fokozzák a cukorbetegség kockázatát.

     

    Az egyik vizsgálatot a coloradói egyetemen, a másikat Németországban végezték. Mindkettőben olyan gyermekek vettek részt, akiknél a fiatalkori cukorbetegség kockázata amúgy is fokozott volt - vagy genetikai okokból, vagy azért, mert valamelyik családtag már cukorbetegségben szenvedett. A Jill Norris vezette coloradói kutatók 1183 gyermeket vontak be a négy éven át tartó vizsgálatba, és azt találták, hogy négyszeresére nőtt a diabétesz kockázata azoknál a bébiknél, akik az ajánlott életkor előtt kaptak gabonaféléket, míg ötszörös volt a rizikó akkor, ha a gabonaféléket az ajánlott időpont után vezették be az étrendbe. Norris véleménye szerint a túl korán adott szilárd táplálék ösztönzi azoknak az ellenanyagoknak a termelődését, amelyek rombolják a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. A hét hónapos kor után bevezetett szilárd ételek ugyancsak túlterhelik a csecsemő még fejlődő immunrendszerét.

     

    A fiatalkori, más néven 1- es típusú cukorbetegség lényege éppen a hasnyálmirigy inzulintermelő, úgynevezett béta-sejtjeinek a pusztulása, ezért az e betegségben szenvedő gyerekek állandó inzulinpótlásra szorulnak. A betegség leggyakrabban 11 éves korban fejlődik ki, de később is kialakulhat.

     

    A másik, vagyis a németországi vizsgálatban, amelyet a müncheni diabétesz kutatóintézet szakértői végeztek, 1610 gyermek vett részt 6 éven keresztül. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a négy hónapos életkornál korábban bevezetett szilárd ételek növelték a cukorbetegség kialakulásának esélyét, de csak abban az esetben, ha azok gluténtartalmúak voltak. Mint ismeretes, a glutén a búzában és más gabonafélékben megtalálható fehérje. Sokan már gyermekkorban érzékennyé, sőt allergiássá válnak a gluténre, ezért nekik gluténmentes táplálékra van szükségük. (Ilyen élelmiszerek ma már Magyarországon is széles választékban hozzáférhetők - A szerk.)

     

    Kinél újul ki a mogyoróallergia?

    Gyakran fordul elő, hogy azok a gyerekek, akiknél kiderül, hogy allergiásak a mogyoróra, egy idő után kinövik allergiájukat. Ismert ugyanakkor, hogy az egyszer már megszűnt mogyoróallergia később megint jelentkezhet. Amerikai kutatók most azt vizsgálták, van-e összefüggés a mogyoró újbóli fogyasztása és az allergia kiújulása között.

     

    Dr. David M. Friescher, a Johns Hopkins University School of Medicine kutatója és munkatársai 68 olyan személyt vontak be a vizsgálatba, akik gyermekkorukban allergiásak voltak a mogyoróra, de később kinőtték az érzékenységüket. Az eredmények szerint az ilyen embereknél 8% valószínűsége van annak, hogy későbbi életkorban kiújul a mogyoróallergiájuk. Érdekesség ugyanakkor, hogy ennek sokkal nagyobb a kockázata azoknál az embereknél, akik az allergiájuk megszűnése után is kerülik a mogyoró fogyasztását. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy a mogyoróallergia megszűnése után az érintettek fogyasszanak legalább havonta egyszer nagyobb adagban mogyorót.

     

    A házasemberek tovább élnek

    A házasságban élők minden tekintetben egészségesebbek, mint a többi ember,csupán egyetlen kivétellel: elhízottabbak, mint a magányosak. Ez a végkövetkeztetése annak az elemzésnek, amely 127 545 amerikai 1999–2002között felvett egészségi adatait vizsgálta. A kutatás a Centers for Disease Control and Prevention elnevezésű szövetségi hivatal kezdeményezésére történt.

     

    A házasságban élők jobb egészségére vonatkozóan kétféle elmélet létezik. Az egyik szerint maga a házasság intézménye védi az egészséget azzal, hogy a házastársak gazdaság i-pénzügyi szempontból előnyösebb helyzetben vannak; szociális és lelki támogatást, bátorítást tudnak nyújtani egymásnak, valamint segíthetik társukat az egészségesebb életvitelben. A másik felfogás szerint már eleve az egészségesebb emberek lépnek házasságra egymással és maradnak is meg a tartós párkapcsolatban, míg a kevésbé egészségesek vagy egyáltalán nem nősülnek meg, illetve mennek férjhez, vagy pedig nagyobb valószínűséggel élnek külön, elválnak, illetve megözvegyülnek. Érdekesség, hogy az egészségi állapot és a házassági kapcsolat összefüggése független minden egyéb fontos tényezőtől, így nem függ az adott emberek társadalmi- gazdasági helyzetétől, képzettségétől, lakóhelyétől vagy nemzetiségi hovatartozásától sem.

     

    A házasságban élők 10,5%-a rossz állapotban van vagy jó egészségnek örvend, míg az összes többi csoportban ez az arány magasabb. Az özvegyek körében például ez a viszonyszám 19,6%. Míg a házasságban élők 18,8%-a dohányzik, a többi vizsgált csoportban a füstölők aránya már 22,9%. Miközben a felnőttek átlagát tekintve 4,7% az alkoholista, házasságban élőknél csupán 3,7%-nyi.

     

    Házastársaknál kevesebb derékfájást, fejfájást és érzelmi stresszhelyzetet regisztráltak, mint a nem tartós párkapcsolatban élőknél. Ugyanakkor túlsúllyal több olyan ember küszködik, aki házasságban él. Az amerikai férjek 70,6%-a túlsúlyos vagy elhízott, míg az összes férfira vetítve ez a szám csupán 65,1%. Érdekesség viszont, hogy a túlsúlyos nőknél gyakorlatilag nincs különbség aszerint, hogy házasságban élnek-e vagy magányosan. Egyetlen csoportban azért mégis van eltérés: az özvegyasszonyoknál, akik között 53,2% az elhízott.

    tgym
    XII. évfolyam 3. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.