Hírek a nagyvilágból

Lopják Erdélyt

Az erdészek ellen elkövetett gyilkosságok egyre szaporodnak

    Erdély egykor egyet jelentett az erdőkkel. Már maga az elnevezése is erre utal. Errefelé utazva azonban egyre több helyen szomorú látvány fogadja az embert: a csupasz hegyoldalak. De ne essek túlzásba, szépek a legelővé változtatott zöldellő, hullámzó domboldalak, hegyhátak is, ám ha elképzelem, hogy itt egykor erdőrengetegek uralták a tájat, akkor mégis összeszorul a szívem… Különösen szembetűnő az utóbbi évek erdőirtása Maroshévíztől Tölgyesig, ahol frissen lekopaszított hegyoldalak sorjáznak. Vajon miért egyre kevesebb az erdő Erdélyben? Oka több is van, a népesség növekedésétől kezdve a mészégetésen át a lakosság, a fűrésztelepek faigényéig. És van még valami, ami viszont nem elfogadható: Erdélyben manapság ipari méretekben lopják a fát.


     

    Ötvenperces dokumentumfilmet nézek, ki tudja, hányadszor már. Címe: Méregzöld mesék. Forgatókönyvét írta és rendezte: Szabó Attila. A történet annyira valószínűtlen, hogy akár azt is hihetnénk, hogy az egész valóban csak (rém)mese – ha nem hús-vér szereplők mondanák el a velük megesett borzalmakat. Az alkotás az erdélyi valóságot ábrázolja: egy elszánt természetvédő, a szász Hans Hedrich küzdelmén keresztül mutatja be az erdélyi erdők ellopását a hatalom, a politika szeme láttára.

     

    Mit szeme láttára? Hiszen a szemét már régen behunyta,s nem csak asszisztál hozzá, valójában részese. Mert Erdélyben különösen nagy érték az erdő, Európa érintetlen erdeinek kétharmada Romániában található. Törvénytelen megszerzésük szálai Bukarestig vezetnek, s a legfelsőbb politikai körök homályába vesznek... A rendező tudja, hogy az erdők pusztításának tragédiáját a legérzékletesebben emberi sorosokon keresztül tudja ábrázolni.

     

    A sorsok pedig megrendítők. Például a kászonaltízi András Magdolnáé, aki már két évtizede vívja a harcát, hogy visszakapja családja ezerhektárnyi erdejét, amely a tolvajlások okán egyre csak fogy. Végül negyven hektárt megítélt számára az igazságszolgáltatás, ám azt a saját önkormányzata nem méri ki számára. A gyergyóalfalui Madarász István csaknem az életével fizetett a fatolvajokkal vívott harcában: koponyájából ma is hiányzik egy darab.

     

    Mindennapjai azóta nyomorúságosak, annak örülne, ha nem élte volna túl a támadást. De említhetném a gyergyóditrói Balázs József esetét is, akivel egyetlen fejszecsapás végzett. Akkor kapta, amikor a tolvajokat kérdőre akarta vonni. A tetteseket letartóztatták, másnap szabadon engedték. Az özvegy háromszor kísérelte meg az öngyilkosságot gyógyszerrel, negyedszerre felakasztotta magát.

     

    Az erdészek ellen elkövetett gyilkosságok pedig egyre szaporodnak – de erről majd később. Mi most keressük fel személyesen a gyergyóalfalui Pál Imrét, és hallgassuk csak a történetét. Elegáns fekete autó állt meg a háza előtt. Hárman ültek benne, közülük ketten kiszálltak, de a házhoz már csak az egyikük tartott. Akik kinn maradtak, figyeltek. Az pedig, aki a kapun belépett, határozott léptekkel az első ajtóig ment, és kopogás nélkül benyitott.

     

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin decemberi lapszámában olvashatják!

     

    Hardi Péter
    XXV. évfolyam 12. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.