Hírek

A hátgerinc és a szervi megbetegedések kapcsolata

Gerincünk az egyik legfontosabb testrészünk, amely támasztja, tartja felsőtestünket, ugyanakkor gerincvelőnk a központi idegrendszer része, amelyből sok fontos idegpálya indul ki. A gerincoszlop mellett húzódó úgynevezett szimpatikus dúclánc szintén rendkívül fontos, hiszen számtalan testi funkciónkat irányítja. Rengeteg betegséget okozhat, mégsem fordítunk rá kellő figyelmet. 

 

 

A gerincoszlopot 24 mozgó csigolya, valamint két összecsontosodott szakasz alkotja – utóbbiak révén jönnek létre több csigolya összenövése alkotja. A csigolyák között összesen 23 rugalmas porckorong helyezkedik el, és az egész szerkezetet számos kötőszövetes szalag egészíti ki. Ha a gerincoszlopot oldalról nézzük, négy enyhe ívet fedezhetünk fel rajta. A hét nyakcsigolya és az öt ágyéki csigolya kissé hátrafelé, míg a háti gerincszakasz előrehajló alakú. Az ebből adódó kétszeres S alakú görbület feladata, hogy rugóként tompítsa a rázkódásokat, amelyek pl. járás közben keletkeznek, hogy ezzel védjék a koponyát és a benne elhelyezkedő, érzékeny agyvelőt. A felegyenesedett testtartás fenntartása érdekében testünk folyamatosan izmok egész sorával tartja fenn az egyensúlyt, ugyanakkor mindezt igyekszik a leggazdaságosabb és az egyén számára legkényelmesebb módon tenni.

 

Két csigolyatest között mindkét oldalon lépnek ki a gerincvelőből az úgynevezett gerincvelői idegek, amelyeket (a nyaki gerinc kivételével) mindig az adott ideg felett elhelyezkedő csigolya számával jelölnek. Például a Th 1-es ideg az első háti (thoracalis) csigolya alatt ered. Minden gerincvelői idegpár a test meghatározott szelvényét (szegmensét) látja el.

 

Az egyes szelvényeket

• bőrterület (dermatoma),

• izmok (myotoma),

• csontok (sclerotoma),

• belső szervi részek (enterotoma)

• és idegek (neurotoma) alkotják.

 

Az oszteopátiás gyógymódban a gerincoszlopot három funkcionális egységre osztják. Minden, ami e struktúrákhoz tartozik, folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Az izomcsoportok, a véredények, idegek és hormonok egyaránt képesek e struktúrák mindegyikét, továbbá más, távoli testrészeket befolyásolni. A felső funkcionális egység a koponyaalaptól kezdődik és a második háti csigolyáig tart. A középső egység a második háti csigolyától a harmadik ágyéki csigolyáig tart, és idesoroljuk a felső végtagokat is. A harmadik szakasz a harmadik ágyéki csigolyától a keresztcsontig tart, és idesoroljuk az alsó végtagokat is. Mint látjuk, a háti (thoracalis) gerincszakasz mindhárom funkcionális egységben részt vesz, tehát fentről és lentről érkező hatásoknak is ki van téve.

 

 

 

A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin januári lapszámában olvashatják!

tgym
2019. 01. 14.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.