Hírek

A platóni testek misztériuma

A platóni testek szabályossága rendkívül lenyűgöző, nem véletlen, hogy már az ókortól kezdve tanulmányozzák. A platóni testek az egész természetben létező szakrális geometriát képviselik. Egyedi és egyedülálló rezgési frekvenciájuk egyensúlyt, teljességet és egységet ad. A platóni testek misztériuma szerint az öt test, ami az univerzum alapvető alkotóelemeit alkotja, mind beleilleszkedik az Élet virága formába, és megtalálhatók még a szubatomi szinten is.

 

 

A platóni testek legfőbb tulajdonsága az, hogy mindegyik forma tökéletesen beleíródik egy gömbbe, és külső pontjai egybeesnek a gömb külső felületével. Ezeknek a testeknek mindegyik egyenes vonala ugyanolyan hosszúságú lesz, és a gömb felületén elhelyezkedő minden geometriai pont egyenlő távolságban lesz a szomszédjától, és éppen erre számítottunk a rezgés tudománya alapján. A geometria a rezgés látható eredménye. Ezt Püthagorasz úgy fejezte ki, hogy „a geometria megszilárdult (megfagyott) hang”. Itt emlékeztetünk arra, hogy az „IGE” vagy az „AUM” hozta létre a mai látható világegyetemet.

 

Szókratészt tekintik a filozófia atyjának, de tőle nem maradt fenn írásos anyag, csak tanítványa, Platón (Kr.e. 427‒348) műveiből lehet következtetni tanításaira. Szókratész a főszereplője a Platón által írt „Timaiosz” című műnek, amelyben Szókratész Timaiosszal, a pitagoraszi iskola képviselőjével folytat párbeszédet az univerzum és az anyag eredetéről (kozmológia). A mű alapvető az asztrológia szempontjából, abban találjuk meg először, hogy az elemek – föld, víz, tűz és levegő – hogyan jelennek meg a természetben, milyen a geometriával leírható formájuk, továbbá hogyan viselkednek az elemek és milyen a kapcsolatuk egymással. A szabályos testeket később az alexandriai geométerek nagyobb racionalitással tanulmányozták. Eukleidész az „Elemek” c. művében a szerkesztésüket is részletesen leírja, valamint elmagyarázza azt, hogy miért csak öt szabályos test létezik.

 

A reneszánsz kor matematikusai és művészei is élénken érdeklődtek irántuk. Kepler a „Mysterium cosmographicum” c. művében folytatta Platón kutatásait abban az irányban, hogy milyen szerepet töltenek be a szabályos poliéderek a világ szerkezetében. Úgy tartotta, a platóni testek szoros kapcsolatban vannak az azt jellemző harmonikus arányokkal, így a Naprendszer felépítésében is megjelennek. Jó néhány kristály a szabályos testek formáját ölti magára: például a nátrium-klorid, a közönséges konyhasó kocka alakú kristályokkal rendelkezik, míg a kalcium-klorid, vagyis a fluorit szabályos oktatéderformájú. Továbbá sok olyan kristály van, amelyik a platóni testek összetételét és variációit követve formálódik meg. 

 

 

 A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júliusi lapszámában olvashatják!

 

Majoros János Károly
2018. 07. 22.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.